Oldalak
2020. október 30., péntek
Finally Friday
2020. október 27., kedd
Mérföldkövek
2020. október 26., hétfő
what weekend
Sophia Müller, Unsplash |
Múlt héten nem kifejezetten tudtam kilépni a fogfájás-megpróbálom kibírni-feladom és veszek be egy Cataflamot-körből, félelmetes, hogy mennyire felülírja a motivációt és a kreativitást, ha szinte mindig körülvesz a fizikai fájdalom, vagy legalábbis számthatok rá, hogy lecsap a következő sarkon. Így mostanra eléggé lemerültek a boldogság-tartalékaim, unok a saját fejemben lenni, és még jól is jött, hogy teljesen egysíkúan csak a kódolós projekttel kellett foglalkoznom a hosszú hétvége mindhárom napján.
2020. október 24., szombat
Place in the kitchen
Peter Wendt, Unsplash |
Az egyik váratlan következménye annak, hogy kidőltem, az, hogy B. átvette a helyem a konyhában, és lelkesen gyártja a húsleveseket (neki fáj a hasa már hetek óta, én még mindig nem nagyon tudok rágni, emiatt gyakorlatilag húslevesen és zabkásán élünk egy ideje), a korábbi pánikolás helyett egyre magabiztosabb, és azt mondta, meg akart tanulni rendesen főzni. Mindig is szerettem volna arra hazajönni, hogy egy pasi spontán háromfogásos vacsorával vár, úgyhogy nagyon szurkolok neki (azzal együtt is, hogy ha már ő is fog tudni főzni, kevésbé tűnik majd varázslatnak, amit én csinálok; a főzés az egyetlen olyan házimunka, amit szeretek is, és viszonylag jó is vagyok benne).
2020. október 21., szerda
Overthink it all
30daysreply, Unsplash |
Ki hitte volna, megint kiderült, hogy felesleges előre kiakadnom, a dolgok néha azért jobban alakulnak a vártnál- így még a reggel 8-kor kezdődő meetinget is jobban ki lehetett bírni (azt hittem, egy kellemetlen, bonyolult és határidős feladatot kapunk a nyakunkba, de csak nagyon lelkes volt az egyik munkatársam azzal kapcsolatban, amit talált, és meg akarta mutatni), bár így már dél körül el tudtam volna aludni, és hetek óta először ittam egy kávét, ami persze semmit nem használt.
2020. október 18., vasárnap
Comeback kid
tumblr |
Egy dolog, amivel óriási mázlim van: kicsit túladagolt Cataflammal, de egyelőre végig tudtam aludni az éjszakákat, és eddig a péntek kivételével mindig úgy ébredtem, hogy lényegesen jobb a helyzet (a péntek egy katasztrófa volt, akkorra dagadt be igazán az arcom, lényegesen rosszabb volt minden, és az online nyomozás "mi történhet bölcsességfogműtét után" témakörben nem segített megnyugodni).
Ma már normálisan ébredtem, nem a fájdalomra; igazi zabpelyhet reggeliztem, és nem csak gondolkodtam azon, hogy rajzolni kellene, hanem ki is készítettem a füzetet meg a ceruzákat... aztán lesz, ami lesz. Estére talán eljutok a megvalósításig is.
Fura, de a járvány+karantén óta nem voltam beteg, olyan igazán egyszer sem- és nem könnyebb, hanem nehezebb belassítani, és elengedni, hogy akármilyen szempontból is hatékony legyek. Nem tudok csinálni semmi olyat, amihez rendesen koncentrálni kellene, még a zenehallgatás se az igazi- és nem is akarom, hogy az új Pluralone-ról mindig ez az időszak jusson az eszembe (mindig gondolkodtam rajta, hogy ha a fogorvosnál olyan zenét hallgathatnék, amilyet szeretnék, akkor könnyebben bírnám és kevésbé figyelnék minden idegszálammal arra, mikor fog fájni, vagy csak megutálnék egy olyan dalt, amit korábban szerettem - most megkérdezte tőlem a fogorvos, indítson-e valamit, és emiatt a dilemma miatt csak annyit dobtam be, hogy legyen valami indie rock. Valami instrumentális válogatást választott youtube-ról, de csak az első pillanatokban használt bármit is, a fúrástól utána már úgyse hallottam belőle szinte semmit).
2020. október 15., csütörtök
Reboot
Oké, így második próbálkozásra csak összejött, megszabadultam a bölcsességfogamtól- annyira régóta halogatom, és mostanában annyi minden kavart be, annyit aggódtam, annyiszor készültem rá és gondoltam végig a különböző lehetséges kimeneteleit, aztán állítottam le magam csak azért, hogy tíz perccel később ugyanezeket a köröket fussam, hogy a fogorvosi székben ülve már remegett a kezem, és minden bajom volt, pedig a fogorvos megnyugtatott róla, hogy semmi extra, sok ilyet csinált már, és viszonylag gyorsan meg is lesz vele.
Nem volt nagyon szörnyű, de utólag azért jobban fáj, mint bármilyen orvosi beavatkozás eddig, Amíg ott ültem és készültem rá, hogy feldarabolják a fogam, könnyen figyelmen kívül hagyhatónak tűnt a figyelmeztetés, hogy amikor már kiszedték, mennyi minden lesz rossz... most azért már érzem, hogy nem feltétlenül vagyok túl a nehezén. Körbevettem magam anti- és probiotikumokkal meg fájdalomcsillapítóval, és oda-vissza megnézek mindent, ami kicsit is érdekesnek tűnik Youtube-on, óvatosan tervezem a hétvégét, meg azt a sok mindent, amit a "majd ha túlleszek a bölcsességfogamon"-kategóriába dobáltam be (új Pluralone-album! új évad Taskmaster! készülődés Halloweenre!). Az éjszaka biztos nem lesz kellemes, de szerencsére ki tudtam venni egy nap szabit, szóval holnap is csak fekszem a kanapén és terelem a figyelmem... aztán meg már hátha tényleg jobb lesz.
2020. október 13., kedd
Loop
Jason Leung, Unsplash |
Ez a hetem tulajdonképpen az előző ismétlődése, egy kicsit szürkébben, egy kicsit kevesebb lelkesedéssel, ugyanúgy várom a csütörtököt- és most már ugyanúgy nem lehetek 100%-ig biztos benne, hogy csütörtökön le is zárul a bölcsességfog-történet (de azért eléggé reménykedek benne).
Ma azért picit meg tudtam szökni a fejemből, még az esőbe is kimerészkedtem, itthon levest főzünk, meg almát a reggeli zabkására, és napi öt teát iszok- tökéletesen zen, bekuckózós őszi hangulat lenne, ha... ha végre a másik oldalán lennék ennek.
2020. október 8., csütörtök
headache
2020. október 7., szerda
Scattered
2020. október 5., hétfő
Helló, hétfő
Tegnap vettünk egy nagy levegőt, és beszéltünk a szomszéd énektanárral- nagyon-nagyon régóta esedékes lett volna, de könnyebb volt otthon passzív-agresszíven kiakadni azon, hogy minden hétvégén, ünnepnapon és este/délután a skálázását kell hallgatnunk a papírvékony falon át, és szép fokozatosan egyre későbbre és későbbre csúszik az órák vége. Szóval most átcsengettünk, aztán megint és megint, és legalább túl vagyunk rajta- nem sok értelme volt, szerinte vasárnap este 9-kor még teljesen normális, hogy hangosan énekel (meg amúgy is, miért nem bulizni készülünk éppen...), *nagyon* sokszor elmondtuk nagyon rövid időn belül, hogy mennyire zavaró, de nem úgy tűnt, hogy lesz változás.
2020. október 3., szombat
Lomtalanítás
Sebastian Bjune, Unsplash |
A karantén egyik legnagyobb előnye eddig, hogy nagyobb lett a csend körülöttem, és így olyan gondolataimat is el tudom csípni, amik eddig tökéletesen a háttérben maradtak, de meghatározták azt, hogy érzem magam. Azokon a napokon, amikor mennem kellett az irodába, alkalmazkodni egész nap, kapkodni, ügyintézni, nem maradt energiám arra, hogy kihangosítsam azt, ami közben folyamatosan ott volt bennem, most viszont sokkal nagyobb a nyugi, sokkal kevesebb az intéznivaló, és tudok magamra figyelni úgy, ahogy tíz munkatárs vagy egy kupac vadidegen mellett képtelen lennék.
Olyan helyzetekben, ahol az automatikus reakcióm az, hogy magamat hibáztatom (csak azért nem tudok kedves és együttérző lenni mindig és mindenkivel, mert nem vagyok elég jó ember, azért nem segítek olyannak, akinek egyszerűen már nem bírok többet, mert nem vagyok elég önzetlen, azért nem haladok a kódolással, mert nem értek hozzá, és túl buta vagyok, hogy átlássam), most hátra tudok lépni egy kicsit, és csak elgondolkodni azon, hogy miért is csinálom. Már azzal, hogy elengedem a hibáztatást, és próbálom megérteni, is sokkal kevésbé frusztráló és önbizalomromboló minden ilyen alkalom (amíg tudatosan kell rá figyelnem, egy kicsit fárasztó is, de hátha idővel már ez lesz a természetes).
Azzal, hogy kihangosítom az (egyébként általában teljesíthetetlen és abszurd) elvárásokat magam felé, könnyebb őket lecserélni valami olyanra, amivel előre tudok lépni, és nem csak magamat bántom vele, ugyanazokba a felesleges körökbe beleragadva.
Így visszanézve olyan, mintha egy picike lakást telezsúfoltam volna végtelen mennyiségű lommal, amit kerülgetnem kell, amik körbevesznek és csapdába ejtenek, de annyira megszoktam azt, hogy mindig is ott voltak, hogy fel se merült, szükségem van-e rájuk egyáltalán. A jó része az, hogy most már egyre jobban kezdenek körvonalazódni, és bár egyszerre nem tudok mindent kihajítani és nulláról kezdeni, azért egy-egy ilyen negatív berögződést már elkezdtem átalakítani, és minél jobb leszek benne, annál könnyebb lesz a dolgom a maradékkal.
2020. október 2., péntek
Ink...
...tober már valószínűleg nem lesz belőle, pedig azért messziről és óvatosan gondolkodtam rajta (ez és ez is mennyire jó lista, de sokkal jobban elő kellett volna készítenem, ha tényleg komolyan végig akartam volna csinálni). Annyit azért ma kísérleteztem, hogy milyen a töltőtollal arcot rajzolni, és... tetszik. Sokkal jobban, mint eddig bármi, amit összehoztam, és ami nem grafit. Ott is van azért haladás (igen, imádom az előtte-utána képeket), ez a "hónapok óta minden nap próbálok vele legalább egy kicsit haladni"-projekt (egyik) eredménye:
2020. október 1., csütörtök
Körvonalazódik
Nem tudom, hogy min múlik, most mintha megint visszakaptam volna az ihletet az art journalhoz, vagy legalábbis több oldalt raktam össze az elmúlt egy hétben, mint nyáron összesen- kicsit berozsdásodtam, nem feltétlenül tetszik is, amit csinálok, de ez (is) egy napló, a pillanatnyi gondolataimat biztos, hogy tükrözi, ha nem is forradalmi újdonság vagy vizuálisan tökéletes.