Mostanában sokat gondolkodok az életmódról- ezer éve először nem csak álmodozok róla, hogy változtatni fogok, hanem tényleg sikerült is, lassan 2 hónapja írom a kalóriákat, és nem azt érzem, hogy úristen, mikor lesz már vége, hanem azt, hogy egyelőre, napról napra ez egy jó rendszer, benne tudok maradni a keretekben, és eredménye is van (a testzsírszázalékom lassan, de biztosan közelít a normálhoz, az okosmérleg szerint még 0.5% választ el tőle- bár ha újra normálisak lesznek a körülmények, szeretnék majd egy rendes testösszetétel-elemzésre is elnézni, hogy tényleg pontos értékeim legyenek).
Múltkor
Dollynál egy nagyon érdekes beszélgetés kezdődött, az érzelmi evésből kiindulva, a body positivity-ig és intutív étkezésig eljutva, és végiggondoltam, hogy bár nagyon sok problémára tűnik megoldásnak, az intuitív nem az én utam: annyi rossz szokásom van/volt az evéssel kapcsolatban, és annyira ügyesen hitettem el magammal, hogy igazából minden oké, "ennyi édesség még belefér", "néha azért eszek egészséges kajákat is", "valamennyit sportolok, ha nem is rendszeresen", hogy amikor egy ideig nem mértem a testsúlyomat, villámgyorsan értem el a 70 kilót (ami a 156 centimhez kimondottan sok, előtte sose voltam annyi), és sikerült összeszednem egy inzulinrezisztenciát, ami viszont, amíg ki nem derült és el nem kezdtem gyógyszert szedni rá, teljesen lehetetlenné tette, hogy az életmódom megváltoztatásával fogyjak is. Azóta már sok szempontból javult a helyzet, alkalmazkodtam az IR-hez, változtak külső körülmények (szeretem a munkámat = nem a délutáni süti a napom fénypontja, mint a korábbi HR-es időszakban rendszeresen), és igyekszem egyre többet megtudni magamról.
Hiszek abban, hogy a pszichológia, önismeret, önelfogadás sokat tud hozzátenni ahhoz, hogy az életmód is a helyére kerüljön, tudom, hogy nekem is ki kellett bogozni sok mindent, ami most segít abban, hogy önostorozás helyett egyszerűen problémamegoldásként, egy mindig csiszolható és finomhangolható rendszerként tekintsek a megváltozott étkezési szokásaimra. A saját oldalamon állok, ebben is, és saját magam egy klassz verziója szeretnék lenni, nem valaki más. Dolgozok rajta, hogy elfogadjam a nem változtatható adottságaimat (sose leszek magas, vékony vagy különösebben elegáns, de ez teljesen oké), önmagamat szeretném látni a tükörben, de egy olyan verziót, aki a saját, szubjektív szempontjaim szerint jól néz ki (bár ez megint egy elképesztően nehéz téma, annyira sok minden befolyásolja, hogy mit érzek a tükörképem láttán, hogy mostanra ez központi iránymutatásból mellékessé vált: csinálom, amiről tudom, hogy jót tesz, néha fél szemmel ránézek, mennyi változás látszik, néha tetszik, amit látok, néha nem annyira, de nem ez dönti el, hogy alakul az életmódom).
Viszont nálam most az kezd egyre egyértelműbbnek tűnni, hogy kellenek a keretek: ha nem csak akkor sportolok, amikor épp úgy érzem, hanem megvan az edzések heti ritmusa, simán összejön a 4-5 alkalom, több az energiám, izmosodok, egyre jobban és többet bírok, szuperül alszok, és kevésbé vagyok stresszes; ha számolom a kalóriákat, sikerül egészségesebb ételeket ennem, jobb döntéseket hoznom, és a múltkor mért vércukor-értékeim is szuperek. (Más kérdés, hogy majd ha nyílik a világ, több lesz a program és kevesebb az erre fordítható energiám, akkor biztosan lazábbra kell majd vennem, de ez egy olyan probléma, amivel majd foglalkozok, ha már ott tartok). Nagyon sokat segít, hogy bár konkrét célom van, ameddig szeretnék eljutni, de nem az az elsődleges, hogy ez a lehető leggyorsabban történjen meg, hanem úgy, hogy az fenntartható legyen: a prioritáslistán sokkal előrébb van az, hogy annyit egyek, amiből van elég energiám/ tudjak mozogni, jól érezzem magam a mindennapokban/ ha szeretnék valami olyat enni, ami finom, de nem kimondottan egészséges, akkor beillesztem a napi étrendbe..., mint az, hogy fogyjak, mindenáron.
Ezzel együtt sose mondanám azt, hogy ez A Helyes Út (csak hogy nekem működik), ha egy általánosan összefoglalható tanácsra kellene leszűkítenem ezt a rengeteg szöveget, akkor az az lenne, hogy mindenki váljon a saját maga szakértőjévé, merjen kísérletezni, hibázni, irányokat próbálgatni, visszaszerezni a kontrollt saját maga felett, mert ez végtelenül többet tud adni, mint bármilyen szám a mérlegen.