Jesse Bowser, Unsplash |
Nem akarom elkiabálni, de mintha valami elkezdett volna működni, az elmúlt
Ami egyszerre elvesz sok időt és energiát, cserébe nagyon fel is dob, az a vezetés: összesen ez volt a második órám, és most már nem csak köröztünk az elhagyatott virágpiacon, voltak kicsit izgalmasabb dolgok is. Folyamatosan emlékeztetnem kell magam, hogy legyek türelmes, elsőre nem elvárás, hogy tökéletesen megcsináljam (és egyébként az oktató is nagyon kedves-nyugis-kiegyensúlyozott), és most még olyan, mintha minimum még két karra és legalább egy fejre lenne szükségem ahhoz, hogy egyszerre oda tudjak figyelni mindenre magam körül, azért jó érezni, hogy sokadik próbálkozásra szebben be tudom venni az íveket, vagy kicsit jobban kontrollálom az autó sebességét (most még annyi a feladat, hogy minél lassabban menjünk, de azért ez se olyan egyszerű). Azt azért érzem (és ez a hivatalos tanács is), hogy legalább heti egyszer, de inkább többször kellene menni, és augusztus közepétől ez is a terv; most viszont annak is örülök, hogy a szorongós-nemalvós-szétesett időszakból sikerült annyit előrelépnem, hogy nem okozott gondot ez a két órányi koncentráció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése