A héten a tegnapi volt "a" nehéz nap, de aztán szokás szerint simábban mentek a dolgok, mint amire számítottam, a meeting nem volt vészes, és a három hét kihagyás utáni vezetés se volt szörnyű, sőt... hiába volt most végig sötétben az egész (note to self: hosszabb távon muszáj lesz valahogy találnom egy nap közbeni időpontot), és mentünk ki országútra is egy kicsit, sokkal kevésbé estem ki a rutinból, mint amire számítottam (már amennyire lehet rutinról beszélni így ~20 órányi vezetés után, de azért én belülről érzem a különbséget). Voltak pillanatok, amiket kifejezetten élveztem, az oktató továbbra is nagyon kedves és nagyon jó érzékkel találja meg, hogy meddig tud/érdemes kirángatni a komfortzónámnból; de a legjobb az egészben az, hogy kiszed a saját fejemből: annyira oda kell figyelnem, hogy minden gondolkodás, szorongás és aggódás legalább átmenetileg kiesik, mert nem marad rá sávszélességem. Az a terv, hogy év végéig már hetente megyek, és remélhetőleg valamikor jövő év elejére már közel kerülök a vizsgakész állapothoz... Most pedig remélhetőleg lassan ráfordulhatok a hétvégére, a tesós programokkal, egy kiállítással és a vasárnapi "somatic breathwork journey"-vel (most először megyek ilyesmire, nagyon kíváncsi leszek).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése