Sneaking suspicion

 

Az egyik kedvenc hírlevelem írója most indított egy "embarrassing book club"-ot, és ez egy olyan koncepció, amivel tökéletesen tudok azonosulni, sokat "olvasok" (=hallgatok hangoskönyveket: Kindle-re nem tudtam normális előfizetést szerezni, a Scribd Everand pedig bevált, de ott csak képernyőn lehetne olvasni, ami hosszabb távon kinyírja a szemem, viszont klassz a hangoskönyv-kínálatuk is, úgyhogy szépen lassan átszoktattam magam rá, amilyen lassúnak tűnt először, mostanra olyan jól bele tudok merülni), de általában nem abban a műfajban, amit felvállalnék egy beszélgetésben - a legtöbb teljesen szimpla, kényelmes, kiszámítható romantikus történet, vagy YA, amit egyszer végighallgatok, és utána soha többé nem térek hozzá vissza. Talán inkább az a meglepő, hogy vannak kivételek - Mhairi McFarlane Mad About You-ja a kedvencem a műfajból (megörülötem, hogy találtam egy új kedvenc írót, de sajnos a többi története semmi különös), de két másik olyan könyvbe is belefutottam mostanában, ami nagyon szerethető volt: a Preloved és a Love and Other Puzzles (a címmel ellentétben mind a kettő inkább a főszereplő jellemfejlődésére/önismereti útjára koncentrál). Most épp a Girls They Write Songs About-ot hallgatom-  nem túl pörgős történet, de beszippant a hangulata, és tökéletes hátteret ad egy lámapfényes, puzzle-kirakós, illatgyertyás őszi délutánnak. 

Szép lassan kezdem érezni, hogy két nap betegszabi és két nap hosszú hétvége után kihevertem a bootcamp utóhatásait (már nem rágódok nonstop azon, hogy mit csinálhattam volna másképp/jobban), és fejben is megérkeztem itthonra. Tegnap már sikerült elvinnem magam egy klassz délutáni programra (vajon beleszámít Nicaragua a 10 ország konyhájába, amit kipróbáltam, ha csak egy kávét ittam?), ma, ha minden jól alakul, kipróbálunk egy új mexikói helyet B.-vel, kicsit kevesebb a káosz a lakásban, és óvatosan elkezdtem tervezni dolgokat az év hátralevő részére (a jogsi megszerzése valószínűleg nagyon optimista cél lenne, de az órákat mindenképp folytatom, és meglátom, hogy alakul; a kovászomat épphogy, de életben tartottam mostanáig, és már nagyon szeretnék újra saját készítésű péksütiket gyártani, esetleg elkalandozni a saját készítésű kombucha felé is). Továbbra is nagy reményeket fűzök a terápiához, bár a legutóbbi alkalmon egy nagyon nehéz témába kezdtünk bele, de ha valahogy sikerülne fogást találni rajta, az egy óriási lépés lenne a gyerekkorból hurcolt rossz minták megváltoztatására.