Teljesen rácsúsztam mostanában a Bad Monkey dalaira (maga a sorozat se volt rossz egyébként, szerethető karakterek, sok Ted Lasso-áthallás), persze ha valami a War On Drugs-al és Eddie Vedderrel indít, akkor nem meglepő, hogy tetszik, de azt nem hittem volna, hogy (egyelőre) ez lesz az idei ősz meghatározó háttérzenéje... Egyébként pont egy másik Eddie Vedder-filmzene, az Into The Wild az egyik kedvenc albumom úgy, hogy magát a filmet még sose láttam (nagyon sok filmet nem láttam, szép lassan, lépésről lépésre próbálom behozni a lemaradásomat a 80-as-évek-filmrajongó B. támogatásával, de az elmúlt évekből sokkal meghatározóbb sorozat-, mint filmélményeim vannak).
A tavalyi Halloween-filmünk a Rocky Horror Picture Show volt, és utána nagyon sokáig benne ragadt a soundtrack a fülemben (idén a Beetlejuice-t néztük, mert egyikünk se látta még, de nem hagyott túl mély nyomokat...), és van egy csomó olyan film, ami bár tetszett, de nem néztem újra, a dalai viszont fixen a lejátszási listám részei maradtak, mint például a Sing Street vagy a Frank (nagyon szeretek bármit, ami fiktív együttesekről szól, a We Are Lady Parts dalai is simán működnek önmagukban is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése