Cheesy corn snack unit

 

Na jó, akkor nézzük ezt a blogvembert, bár nem tudom, hogy jövő hétfőnél tovább ki fog-e tartani a lendület (... nem is akarok a munkára gondolni, amíg nem nagyon muszáj). Még mindig lelkesen nekiugrok a Connections-nek minden reggel, általában több a frusztráció, mint a sikerélmény, aztán néha becsúszik egy ilyen kategória, mint a címben is, és akkor azt érzem, hogy esélyem sincs.
Ezt leszámítva viszont jól indult a nap, végre sikerült valamennyire ráhangolódni a gyomortáji fájdalomra, ami jön velem kedd óta (mélyre menő terápia és stresszes munkahelyi "ezt azonnal javítsátok ki, az ügyfél nagyon ki van akadva"-feladat rossz kombinációja). Kicsit annak is érzem a visszhangját, hogy milyen mélyen voltam tavaly ilyenkor, kicsit az óraállítás és az elpárolgó délutánok is odavágtak (minden évben megtörténik, minden évben meglepődök), meg persze a bootcamp óta tartó összevissza kajálás is benne van- semmi olyasmi, amit egy kis odafigyeléssel ne tudnék korrigálni, csak ki kell szakadnom hozzá végre a fejemből.

A tegnapi Halloween viszont jól sikerült, két dolgot is meg tudtam valósítani Pinterestről (a szellemeknél annyi a trükk, hogy tényleg égetni kell a szélüket, nem csak barnára színezni, így sokkal érdekesebb lesz a formájuk, bár volt egy, akinek sajnos sikerült kigyújtanom a teljes fejét, de a többiek vállalhatóak... a cicás töklámpás pedig régóta először visszahozta a lelkesedésemet a tökfaragással kapcsolatban, nem is értem, hogy korábban miért nem jutott eszembe ez a koncepció), most tele van pókokkal, szellemekkel és csontvázakkal a lakás, és ez már marad is a karácsonyi dekorációig.