Erkély

Sonja Guina, Unsplash

Amikor 8 éve (...1 hónapja és 4 napja) Budapestre költöztem, az első pár hónapot még mindenféle átmeneti helyen húztam ki (a legelső lakás, ahol legjobb barátnőmmel osztoztam egy szobán pár hétig, abban az utcában volt, ahol a mostani munkahelyem van, cserébe a mostani lakásunk ott van az első munkahelyemtől 5 percre, szeretem az ilyen szimmetriát).
Nyár elején utánam jött B. is, és viszonylag gyorsan megegyeztünk abban, hogy a szép zöld és nyugis Zugló már a világ vége, nekünk valami igazi belvárosi albérlet kell (Debrecenből felköltözve eléggé sokkolt az, hogy csak a munkába járáshoz kell egy villamos, egy metró és egy másik villamos, meg több, mint egy óra). Munkába menet néha a Ferenciek teréről sétáltam a kettes villamosig, és már az első alkalommal rácsodálkoztam a rolleres kisfiú szobrára, meg az egész környék hangulatára az Erzsébet híddal és a rakpart közelségével együtt. Szerelem volt első látásra -van ilyen, amikor tökéletesek a kora nyár reggeli fények, lenyűgözőek az épületek, és inkább egy filmben érzem magam, mint a valóságban. 

Nagyjából biztos voltam benne, hogy itt úgyse találunk megfizethető albérletet, de találtunk, és el se akartuk hinni, milyen szerencsések vagyunk, amikor augusztusban beköltöztünk a Belgrád rakpartra (azon viszonylag gyorsan túlléptünk, hogy maga a lakás földszinti, sötét és, mint később rájöttünk, durván penészedik is). 

Amikor visszanéztem a régi papírjaimat, már egy 2014 januári to do-listámon is rajta volt az "új lakást keresni", és emlékszem, hogy hősiesen kerestünk is, még a felkerülés napján lecsaptunk minden ígéretes új hirdetésre (nem sok ilyen volt, már akkor elkezdtek durván megugrani az albérletárak), de nagyon nehezen jutottunk el egyáltalán odáig, hogy megmutassák a lakásokat (jellemzően már az utcán álltunk az ingatlanügynökre/tulajdonosra várva, amikor ránkcsörögtek, hogy sajnos pont most foglalózta le az előttünk érkező, de olyan is volt, hogy 40 perccel a megbeszélt időpont után vette csak fel a hirdető a telefont, és közölte, hogy jó, még kb. fél óra, és jöhetünk is). Így is sok helyet néztünk meg, de a leginkább egy zuglói lakásra emlékszem (ami lényegesen messzebb volt a belvárostól, mint a korábbi zuglói "soha többet ilyen messzire" albérletünk, de akkor már kezdtük belátni, hogy örülhetünk, ha egyáltalán találunk bármit is): ikea-stílus, kedves tulajdonos pár, és a legjobb része, a belső udvarra néző erkély, ahol rögtön láttam magunkat esténként fröccsözni és beszélgetni. Azelőtt egy korábbi megnézett albérletbe se tudtam ennyire odaképzelni magunkat, és reménykedtem benne, hogy ez azt jelenti, a miénk lehet a hely. A tulajdonosok azt mondták, hogy szimpik vagyunk, de korábbi érdeklődők is azok voltak, nem tudják, most mit csináljanak- majd hívnak, jó? És ha nem, akkor nem mi lettünk a kiválasztottak. Soha egy pasi miatt se ültem annyira izgatottam a telefon mellett, mint a következő pár napban, de nem kerestek. Ez után viszont bármikor, ha (az egyre valószínűtlenebbnek tűnő) új albérletünkre gondoltam, mindig ott volt az erkély is.

Ha előreugrunk 2019 őszére, ameddig semmi nem változott lakás-szempontból, november végén, egy Boráros téri könyvelői irodában megtörtént a csoda: egy lakásnézés, csapattárs korábbi lakóval és ex-munkatárs-leendő főbérlővel több körös egyeztetés, az egész ügy lefújása és váratlan újrakezdése után aláírtuk az albérleti szerződést, decemberben pedig beköltöztünk. 

Az első pár héten még nem nagyon érdekelt semmi azon kívül, hogy kipakoljuk végre a dobozokat és kipihenjük az egész költözést (soha nem volt még ilyen minimalista karácsonyunk, de tulajdonképpen tetszett). Nincs igazi erkély, csak az a folyosódarabka, ahol rajtunk kívül senki nem jár (mostanában is csak a kifli.hu-futár és a feketerigók), de legalább a kertre néz. Közben tavasz lett, kizöldültek a fák, meglepően hangosak a madarak, elkezdett benépesülni az udvar többi erkélye, mi pedig végtelen időt töltünk itthon. Eldöntöttük, hogy nem adjuk a nyári estéken erkélyen fröccsözést, megoldjuk így is, már csak az Ikea és egy szabad szállítási időpont választ el attól, hogy odakerülhessen egy picike asztal és két szék a folyosóra, és ha ez megtörténik, akkor végre tényleg a mostani lehet álmaim lakása.