Monday Murphy

Tim Arterbury, Unsplash

A ma reggel kőkemény alkudozással indult - nem, nem iszok kávét, koffeinmenteset se, akármilyen gyűrötten is ébredtem, jó lesz a zöld tea; igen, kell az az öt perces meditáció, de utána ránézhetek az Instagramra; oké, nem futok ma reggel, és az egy órás jógáról is többé-kevésbé lekéstem, de akkor legalább 30 perc kick-boxot bezsúfolok a reggeli első meeting elé... 

... és jól tettem, mert kick-box közben kitaláltam, mi lesz a következő varrós projektem (nagyon sokszor van ilyen, hogy mozgás közben villan be a megoldás egy kreatív problémára,  a tetoválásom koncepciója is a konditerem futópadján állt össze, miután több évig terveztem és bizonytalankodtam)

... viszont a futár tökéletesen időzítve akkor ért ide, amikor én még zuhanyoztam, már amúgy is késésben (a home office egyik legjobb része, hogy 9:35-kor van a napi egyeztetés a csapattal, és addig elég sok minden belefér a reggelbe, de persze ez a gyakorlatban úgy szokott kinézni, hogy 9:25-nél előbb sose végzek a mozgással, és 9:30 körül zuhanok a be a fürdőszobába), barátom pedig pont a saját reggeli meetingje közepén tartott (de megmentett, nem kellett egy szál törölközőben ajtót nyitnom).

Most újra van linóm és színes textilfestékeim, úgyhogy van rá egy kis esély, hogy mától visszaesik a hirtelen jött, nekem is meglepő blogírás-lendület, de megígértem magamnak, hogy legalább egy hétig nem engedem el, ha nagyon erőltetni kell majd az írást, akkor se.