well, fck

 

Almos Bechtold, Unsplash

Ha vártam volna egy órát az előző blogbejegyzés megírásával, akkor kicsit más lett volna a hangulata - azóta ugyanis már nincs munkám. (A korábbi húzós időszaknak ez sem oka, sem következménye- legalábbis azt hiszem-, bár az alapból is fellángoló szorongásomon biztosan rontott valamennyit, és amikor visszatértem a pár heti kihagyás után, komolyan nem tudtam, hogy fogom újra megszokni. Mindegy, legalább most már ezen nem kell feszülnöm...)

Re-emerge

 

Oké, azt hiszem, készen állok... 

Nem valószínű, hogy tudok egy egyértelmű vonalat húzni az elmúlt időszak alá (pedig nagyon szeretnék), egy csomó folyamat még vagy mindig tart, vagy csak most kezdődött el, de akármilyen nehéz is volt a múlt hét, azért már sokkal közelebb állt a normál mindennapokhoz, mint az azt megelőzőek. Még túl friss az egész ahhoz, hogy különösebb tanulságokat vonjak le, de az biztos, hogy az "egyszerre egy kis lépés előre"-hozzáállás működik a legjobban, úgyhogy megnézem, a bloggal kapcsolatban is tudom-e ezt csinálni.