Soup house

 

Hétvégén sikerült megfáznom, így az elmúlt pár nap főleg fekvéssel, hársfateával és levesevéssel telt- hétfőn az új kedvencemmel, a darálthúsos tésztabatyus ramennel indítottam, kedden pho, mára B. is csatlakozott hozzám a betegségben, úgyhogy az ő kérésére maradtunk a klasszikus húslevesnél (de ha így megy tovább, és holnapra már tényleg meggyógyulok végre, főzni fogok egyet, mert a teljes októberi SZÉP-kártyás összeget leettük). Nem tudom, hogy Fiona érezte, hogy szükségünk van az alvásra, vagy csak kezdi megszokni a fánkot a nyakán, de ma egész éjszaka jó volt, és csak hajnali 6-kor próbált egy adag dorombolással rávenni a reggelire, utána 10:30-ig egy nyikkanást se hallottunk tőle.

Eddig még sose mertem belevágni az Inktoberbe, most viszont, részben azért, mert már lemaradtam egy csomó napról, kipróbáltam, be tudom-e sűríteni az első 5 témát (moustache, weave, crown, murky, deer) egy art journal-oldalba, és egész jól szórakoztam vele, ha nem is lett tökéletes. Folytatom így tömbösítve, amíg sikerül, aztán ha utolértem a hivatalos napi bontást, lehet, hogy marad csak egy, majd kipróbálom, az mennyire ad ihletet.

in progress

 

- újra készülnek az art journal-oldalak
- folytatódik a "szuper könyveket találok anélkül, hogy túl sokat keresgélném őket"-sorozat (most Weike Wang Kémiájára sikerült lecsapnom a könyvtárban)
- tavaly úgy ismertem meg a Balthvs-t, hogy pont lecsúsztam a pesti fellépésükről, és 100% biztos voltam benne, hogy sose fognak újra erre járni - de úgy tűnik, 2025 hivatalosan is a Jó Koncertek Éve, mert novemberben jönnek a Turbinába, már meg is van a jegyem 
- egész jól alakul a "minden főétkezés előtt egy tányér zöldség"-projekt, sőt, most egy nagy kupac előre felaprított római saláta, pak choy és paprika várja a hűtőben, hogy felhasználhassuk; ritkán érzem magam annyira kompetens felnőttnek, mint amikor sikerül elég zöldséget ennünk (tegnap szuper kelbimbós tésztasalátát csináltam, B. is lelkesen megette, az is hasonló kategória :)
- sajnos kiderült, hogy 2-es típusú cukorbetegként nem lehet csak úgy elkezdeni mozogni, sőt... de B. hősiesen küzd azért, hogy biciklizhessen 20 perceknél többet is, és múlt héten már kétszer is sikerült egy hosszabb kört összehoznia anélkül, hogy bezuhant volna a vércukorszintje
- és végül, továbbra is járok az állatmenhelyre cicázni, és bár tele van bújós cukiságokkal is, de azért titokban ők a kedvenceim:

"ne nyúlj hozzám" Mabel, "én csak egy oszlop vagyok" Wendy, "mit akarsz tőlem" Frida, és a tökéletesen felsőbbrendű Cseresznye

still got it

Ezer éve nem vettem elő az art journal-t, most viszont muszáj volt, mert az előző mobiltokom megadta magát, és ha megint saját tervezésűt szerettem volna, akkor minél hamarabb el kellett hozzá készíteni a képet, ráadásul kis méretben, fura arányokkal - azt már megtanultam az előző körben, hogy kicsit másképp kell gondolkodni róla, mint egy sima A/5 kolllázsról. Azt hittem, az első pár próbálkozás még teljesen használhatatlan lesz, de a nyűgös-döcögős kezdet után mégiscsak összeállt, amikor megtaláltam a megfelelő feliratot hozzá (90%-ban biztos vagyok benne, hogy Morgan Harper Nichols-idézet). Két helyen kétféle előnézetet mutatott a weboldal, úgyhogy csak csendben reménykedek, hogy ez lett a végleges, mert nagyon tetszik (és persze már van egy B és C tervem, amik a jövőbeli mobiltokok lehetnek majd).

A vasárnap jelszava végül a "nincs olyan kis lépés, ami ne számítana" lett, így délelőtt 25 perc alatt többnyire rendberaktuk a lakást, még pont időben eljutottam az év nyolcadik kiállítására (csak átsétáltam a Zikkuratba, ami a legkönnyebb megoldás volt, és teljesen rákattantam Ruttka Andrea gombostű-képeire, nézzétek meg, ha a MüPa környékén jártok, szuper), és összesen 20 percet vezettem a környéken, de legalább azt is elmondhattam, hogy autóba ültem a héten... 

Re-emerge

 

Oké, azt hiszem, készen állok... 

Nem valószínű, hogy tudok egy egyértelmű vonalat húzni az elmúlt időszak alá (pedig nagyon szeretnék), egy csomó folyamat még vagy mindig tart, vagy csak most kezdődött el, de akármilyen nehéz is volt a múlt hét, azért már sokkal közelebb állt a normál mindennapokhoz, mint az azt megelőzőek. Még túl friss az egész ahhoz, hogy különösebb tanulságokat vonjak le, de az biztos, hogy az "egyszerre egy kis lépés előre"-hozzáállás működik a legjobban, úgyhogy megnézem, a bloggal kapcsolatban is tudom-e ezt csinálni. 

hangin on

A hétfői határeset után sikerült tényleg lebetegednem, úgyhogy ez a hét elég nyűgös volt, és Berlinre se tudtam rendesen készülni, csak próbálom valahogy visszagyűjteni az energiám, és nem szétszorongani magam azon, hogy hétfőn milyen munkahelyi helyzetbe térek vissza. 

Szerencsére a Severance 2. évada egyelőre beváltja a hozzá fűzött reményeket, nagyon élvezem, hogy újra van egy hétről hétre várható sorozat (bár péntektől péntekig nehéz találni bármi más nézhetőt).

Lapozgató vol 2.2

 

Egy ideje van állványom a telefonnal videózáshoz (Tiger-impulzusvárárlás), és már nagyon szerettem volna tesztelni, csak mindig történt valami, ami eltérített... de most betelt a legújabb szürke art journal + volt egy szabad szombat délelőttöm, úgyhogy újra nekiugrottam a lapozgatós videónak (B. pedig, aki mostanában a szabadidejének a nagy részét ezzel tölti, segített az utómunkálatokban, így végül nem tartott annyira sokáig, mint amire számítottam). Kicsit küzdeni kellett a feltöltéssel, mert a Blogger saját lejátszójában furák lettek a képarányok, jobb híján maradt a youtube, és remélhetőleg így telefonon is értelmesen meg tudja majd jeleníteni... de ha igen, akkor még van pár füzet, amivel tervezek hasonlót készíteni (csak addig meg kell tanulnom elakadás nélkül lapozni).

Update: bár a Pixabay-ről kerestem szabadon felhasználható háttérzenét, ma délután a Youtube úgy döntött, hogy copyrightot sért, és blokkolta az egész videót,  úgyhogy néztem hozzá egy másik dalt (meg hozzáadtam azokat a plusz kommenteket, amiket eredetileg is szerettem volna, csak nem volt rá időm). Ez már az új verzió, remélhetőleg ezzel már nem lesz gond...

Update2: ... de lett (ezt is ugyanúgy letiltotta a Youtube szinte azonnal, de szerencsére még tegnap este fel is oldotta, szóval egy csomó stressz és variálás árán, de úgy néz ki, most végre van egy működő videóm)

battery 2%

Sajnos ami egyszeri "szorongás-jobbanlét"-körnek tűnt nagyjából múlt péntekig, az a mostani héten is megismétlődött, csak kicsit más intenzitással és időzítéssel. Összességében most is arról szólt a munkanapjaim többsége, hogy stresszeltem és nem aludtam (és extra fáradtan vonszoltam végig magam a vezetős napon, de legalább nem mondtam le). Kimozdultam, voltak programjaim (a már készülő 25 for 2025-listáról máris kipipálhatok pár pontot), minden kibogozódott, nem történt semmi katasztrófa, mégis mélyebbre megy most ez a januári szürke, lemerült állapot, mint az kellemes lenne. 

A pszichológusomtól azt a házit kaptam, hogy legyen 10 perc a hétvégémben, amíg semmit, de tényleg semmit nem csinálok - már lassan véget ér a vasárnap, de még mindig nem sikerült időt szánni rá, nagyon nehéz most csak létezni a gondolataimmal (de a "rendes" sportolás, ami köré elég nagy ellenállást építettem az elmúlt pár hétben, legalább megvolt). 

A hét egy aprócska fénypontja, hogy az új évad kezdete előtt újranéztük a Severance eddigi részeit, mert B.-vel mindkettőnknek főleg annyi maradt meg belőle, hogy jó volt, de a konkrét eseményekből szinte semmi - és másodjára még ütősebb, nagyon jó volt ráhangolódni a részletekre, és nagyon reménykedek benne, hogy a mostani részek is meg tudják ugrani a lécet.

Martini Specifications

 

Szinte biztos voltam benne, hogy a hűtőben tartva és teljesen rendszertelenül etetve sikerült kinyírni a kovászomat, de nem - pár nap a konyhapulton, kis odafigyelés, és teljesen magához tért, a teljes kiőrlésű pizzatésztát pedig fel is használtuk tegnap este (sőt, egy másik adag a mélyhűtőben pihen, úgyhogy legalább pár pillanatra kompetens felnőttnek éreztem magam). 

Holnap, életemben először megyek egy art journal-hoz kapcsolódó rendezvényre- még sose csináltam ezt közösen másokkal, sőt, talán ez az egyetlen olyan kreatív tevékenység, ahol sose néztem tutorialokat vagy mások oldalait, ebben sose akartam hasonlítani senkire, csak menni a saját fejem után... érdekes lesz látni, hogy a többiek jelenléte plusz vagy mínusz ebben. Mondjuk ha olyan lesz a holnapi munkanapom is, mint a héten a többi, akkor örülök, ha egyáltalán ott tudok lenni...

A múlt heti hirtelen felindulásból-Berlin-jegyvásárlás után most elkezdtem ténylegesen összerakni azt a kétszer fél napot, amikor lesz időm várost nézni (persze szokás szerint gyorsan összegyűlt egy végtelen lista, de a koncert napján valószínűleg kicsit visszafogottabban kellene terveznem, hogy aztán ne essek össze a fáradtságtól sorban állás közben....) Egy kiállítást mindenképp szeretnék, a két évvel ezelőtti alkalomról is van pár látványosság, ahová nem jutottam el, meg a szálloda+koncerthelyszín környékén sétatávolságra is vannak érdekes dolgok, már csak az egyensúlyt kell megtalálni a pihenés és a programok közt (bár a Wizzair-kavarásnak hála a koncert után hajnali 4-kor már úton kell lennem a reptérre, szóval az 100%, hogy sokkal fáradtabban fogok hazaérni, mint ahogy indultam).

whirlwind

 

2025... elég erősen kezdett.

Már a dec.30-31. is elég sok feszültséget hozott, de azt hittem, nagyjából tudom kezelni, és a szilveszter is meglepően jól alakult azza együtt is, hogy aznap is dolgoztam. Utána az új év minimális lendületével két dologba vágtam bele:
- mindennapos jóga-kihívás (bár egyelőre még csak az egy hetes Prana) - ezt azóta sikeresen végig is csináltam
- végre rendbe akartam rakni a netezési szokásaimat, ezért hoztam pár szabályt, és elkezdtem sokkal kevesebb időt tölteni online (amit főleg a kezdeti időszakban meglepően könnyű volt betartani)
... és nem tudom, hogy ez volt-e az oka, vagy csak a gyűlő stressz + túl kevés pihenés, vagy a csillagállás, de hétvégére visszatért a szorongásom legintenzívebb, mindent elborító fajtája.
Szerencsére pár hetes kihagyás után tegnap újra volt terápiám, és utána éreztem, hogy talán kezd kicsit kibukkanni a fejem a víz alól (és a terapeutámnak is van egy elég meggyőző elmélete arról, hogy a felerősödő szorongás a haladással is járhat együtt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamit rosszul csinálok), de ez az a pont, ahol elég egyértelművé vált, hogy szükségem lesz valamilyen extra segítségre ebben, mert bár nem szorongok állandóan, de újra és újra visszatér, és olyankor mindent borít.

Így a tegnapi szülinapomat is elég hullámzóan éltem meg, bár hétfőn este még sütöttünk tortát B.-vel, ami klassz volt, aludni nem sokat aludtam, és még emiatt is extrán ki voltam magamra akadva (... ki teszi tönkre a saját szülinapját szorongással...?), de aztán reggelire tortát enni mégiscsak jó volt, és estére már fejben is inkább rá tudtam hangolódni az egészre. Az ajándékom végül az lett, ami szerintem legalább az elmúlt 2 évi bakancslistámon szerepelt fixen, de sose jutottam el a megvalósításig: egy külföldi koncert. Van egy fix listám, hogy kik miatt utaznék mindenképp, ha turnéznak errefelé (Hozier, War on Drugs, Portugal.the Man, Cage the Elephant), és bár csak nagyon későn, pár hete vettem észre, hogy a Cage the Elephant Európában lesz februárban, még pont lehetett jegyeket kapni a kinézett helyszínre (Berlin). Kicsit sajnálom, hogy csak küzdőtér van, komoly stratégiára lesz szükség, hogy lássak is valamit, de úgy voltam vele, hogy a túlgondolkodás helyett itt az ideje ezt is megvalósítani, úgyhogy tegnap megvettem a jegyet, és elkezdtem intézni a kapcsolódó dolgokat is (szabi, repülő, hotel...), és azóta egy kicsit jobban kapok levegőt. 

körvonalazódik

 

Az már régóta nyilvánvaló volt, hogy a klasszikus új évi fogadalmakat nem, vagy nem sokáig tudom betartani (a 30 napos, befejezett Yoga With Adriene-kihívás az eddigi rekordom), viszont a Susannah Conway-féle "év szava" működött már (oké, amennyire emlékszem, egyszer volt olyan, hogy a választott "shine" utána sokszor járt a fejemben, és hasznos is volt egész 2019-ben; leggyakrabban február-március környékére elfelejtem, és csak december végén jut újra eszembe az egész téma), és a pszichológusom is ezt javasolta, úgyhogy most megint nekifutottam a szó-keresgélésnek, bár egyelőre még nincs egyértelmű jelöltem.

Azt hiszem, része a problémának, hogy nem igazán merek vagy tudok nagyban tervezni, akár évekre is előre, és 2024-ben még az apróságok is nagyon sokszor borultak; idén inkább azt tanultam meg, hogy tudok alkalmazkodni, rugalmas maradni, és elengedni azt, ami felett nincs kontrollom - persze ezek is nagyon hasznosak, de nehezebb velük dolgozni. Ha már tanulságok, ebből egy egész komoly listát sikerült összeszednem (a kedvenc hírlevelem adta az ihletet, bár ha tennék fogadalmakat, akkor az is köztük lenne, hogy leiratkozok a hírleveleim 90%-áról, mert csak olvasatlanul átkerülnek a saját mappájukba, hogy utána soha ne nézzek rájuk, de Caroline pont a kevés kivétel egyike), az egészen apróságoktól (egy kis odafigyeléssel végre nem maradtam le az eperszezonról) a komolyabbakig (a legmélyebb és legfájdalmasabb elakadásaimmal is tudok dolgozni, ha megtalálom hozzájuk a megfelelő eszközt).
Egyben összefoglalva ez talán valami olyasmi lenne, hogy ne becsüljem le a mindennapi, kitartó, aprócska változások összeadódó hatását- a jövőre pedig talán úgy tudnám ezt kivetíteni, hogy nagyon sok mindent szeretnék folytatni abból, amit most csinálok, csak egy kicsit strukturáltabb/tervezettebb formában, mert még mindig ezer dologba kezdek bele, és csak nagyon keveset fejezek be, és sok mindenen tudtam változtatni, de attól még úgy érzem, hogy túl nagy körülöttem a káosz. 

Highlights

 

Amennyire nulla kedvem volt tavaly évet értékelni (és főleg tervezni), most decemberben újra és újra azon kapom magam, hogy 2024-en gondolkodok és listázom a kedvenc részeimet meg a legnagyobb eredményeket...ez az év egyáltalán nem volt könnyű vagy alakult a tervezettek szerint, sokkal kevesebb a tételesen felsorolható új és izgalmas "első", mint tavaly volt, és mégis azt érzem, hogy sokkal többet haladtam, még ha ez nem is mérhető feltétlenül külső mutatókban. 

pop singers minus "s"

Ez a hét jó zsúfoltra sikerült, nagyjából minden napra jutott valami intéznivaló, bár pont az a program esett ki végül, amit a legjobban vártam és leghosszabb ideig szerveztünk, cserébe viszont a pénteki Esemény klasszul alakult (oké, idegenekkel találkozni és beszélgetni egy viszonylag személyes témáról azért tud kockázatos lenni, de az eddigi statisztika alapján hétből hat ember kifejezetten kedves, nyitott és árnyalt a véleménye, eddig csak egy megmondóemberbe futottam bele, de ő viszonylag hamar lelépett, és úgy néz ki, nem fog jönni többet), és továbbra is úgy tűnik, van igény rá, és lesz folytatás. 

Nem számítottam erre, de B. is rácsúszott a számfestésre (pedig ő tényleg nem az az analóg-kreatívkodó típus), volt este, amikor egymás mellett dolgoztunk a képeinken (a villamososból már csak az utolsó részletek vannak hátra, és már vár rám a következő, ami szerencsére sokkal egyszerűbbnek tűnik), és ez szuper program lesz majd a karácsonyi szünet nyugisabb pillanataira is, még akkor is, ha nyugis pillanatból nem várható olyan sok - a karácsonyra felkészüléssel egész jól állunk, a kajavásárláson és a saját, teljesen opcionális ajándékainkon kívül más nem is maradt, de két koncert is lesz, kétszer is szeretnék vezetni menni, mindkét tesómmal beterveztem valamit, és csak csütörtöktől vagyok szabin. 

Tegnap végre megértettem, miért vannak emberek annyira oda a Palettáért - itt van a közelben, és már többször is ettünk vagy fröccsöztünk ott, de egyszer se hagyott maradandó nyomot. Most viszont B. a szombati halászlé miatt mindenképp szeretett volna menni, én pedig a sütőtöklevesem mellé kipróbáltam a pizzát, és mindkettő szuper volt, a tökéletes őszi/téli ebéd (és még a tejmentességet is tudtam tartani vele, az olívabogyós-szárított paradicsomos Marinara talán az első olyan pizzám volt, amiről kicsit se hiányzott a sajt). Így se lett teljesen pozitív az élmény, bár nagyrészt a saját hibánkból, nem figyeltünk az étlap részleteire, és egyikünk se feltételezte, hogy a plusz "posírozott belsőség" opció nem azt jelenti, hogy az egész leves 4000 Ft, hanem hogy ez az eredeti 4000-es alapárra jön rá pluszban, így aztán B. élete legdrágább, bár nem legfinomabb halászlevét ette.

temperance

 

Elég rosszkedvűen zártam a munkahetet pénteken, pedig nem volt konkrét okom rá, kivételesen még a feladataim is egész jók, és nem volt semmi dráma (valószínűleg csak nagyon elfolyt a szabadidőm mostanában, és kb. akkorra éreztem meg, hogy teljesen lemerültem). Ami segített, az a zselés szaloncukor 2.0 projekt (pár éve már próbálkoztam vele, de nem sikerült jó állagú, csokival bevonható zselét összehoznom) - a Stühmer mentes szaloncukrai nagyon finomak, és egy bioboltban zselésből is találtam vállalhatót, de az édesítőtől 2-3 darab után már fáj a hasam, és szerettem volna valami olyat csinálni, ami viszonylag "tiszta" (100%-os narancslé + 85%-os étcsokibevonat), és nem kell ennyire centizni vele. 

Ez a recept volt a kiindulási pont, csak kihagytam a cukrot, és tettem bele a saját mézeskalács-fűszerkeverékemből, amiben tonkabab is van. Agartint most használtam először, és amíg be nem került a hűtőbe a zselé, addig elég reménytelennek tűnt a helyzet, de másnap reggelre egész korrektre dermedt - épphogy elég szilárd lett a csokiba mártáshoz, de még kísérletezek, hogy kicsit stabilabb legyen. Tettem egy elég lusta kísérletet a csokitemperálásra az alapján, amire emlékeztem ebből a Claire Saffitz-videóból, és meglepően jól működött (pedig nem volt hőmérőm hozzá, csak tippeltem, mikor kell visszahűteni), nem tökéletes, de fényes és roppanós lett a bevonat, és csak egy zselékockát vesztettem el a csokiban, ami sokkal jobb, mint amire számítottam. Ízre tökéletesek, állagra van hová fejlődni, de fog ez működni, 1-2 kísérletre vagyok a vállalható s.k. zselés szaloncukortól.

A karácsonyi hangulatom még mindig közel nulla, de elég jól haladunk az ajándékok beszerzésével (B. még mindig elég vacakul van, de hősiesen jön velem ezekre a körökre), és felfedeztünk egy újabb szuper mexikói helyet (TAKO, a Manu+ régi helyén vannak, és nagyon rövid az étlap, de klassz volt az én birria taco-m és B. quesadillája is). Holnap még elviszem magam korizni, és utána többé-kevésbé  készen állok az év utolsó teljes munkahetére.

Breathing

 ... háttérzene: https://youtu.be/Dd4GT5HT640?si=LG3ocWV0I_BvAzB0

Szuper, hogy hétfőn maradt egy extra napom regenerálódni, bár nem volt annyira aktív, főleg festéssel töltöttem (ez az új kép nem is feltétlenül technikai oldalról nehezebb, de sokkal-sokkal tovább tart), meg kicsit megcsúszva próbáltam összerakni az adventi naptárunkat, ami teljes kudarcba fulladt (az Endorfine, ahonnan a csokikat akartam venni hozzá, minden értesítés nélkül zárva volt, az Árkád-Tigerben pedig nem volt "igazi" üres adventi naptár, csak papírzacskók). Szerencsére tegnap este a Corvin szépített (az itteni Tigerben volt pont ugyanolyan naptár, mint amit tavaly is használtunk), és ma akár négy ablakot is kinyithattunk volna, dee van önuralmunk, úgyhogy csak kettőt ettünk ki belőle, marad duplázás más napokra is. Mindig is fura volt egy kicsit a "nincs kisgyerek, úgyhogy nem készülődünk/ünneplünk, nekünk minek...?"-hozzáállás, mi szoktunk Mikulás-csomagot venni egymásnak, adventi naptárat összerakni, közösen bejglit sütni és fát díszíteni (bár szegény 12 éves tesco-s műfenyőnk talán lassan megérett a cserére), és kifejezetten a B.-vel kettesben töltött, tökéletesen hozzánk alakított karácsony-ünneplés a kedvenc részem.

Reggel még terápiám volt- most először tartom magam következetesen ahhoz, hogy van egy csak erre használt füzetem, és minden alkalom után még frissen leírom a témákat/helyzeteket/érzéseket, amíg még emlékszem rájuk, hét közben pedig jegyzetelek olyan dolgokat, amik vagy előrelépésnek, vagy kihívásnak számítanak, és jó, ha be tudom vinni őket a következő alkalomra minél pontosabban, így eddig mindig bőven volt téma, amivel tudtunk dolgozni, és közösen is vissza tudtunk nézni a haladásra. Annyira még nem tart régóta (~2 hónap, kis kihagyással hetente), szóval nem akarom elkiabálni, de sokkal mélyebben érzek változást, mint eddig bármilyen korábbi terápia alatt (egyébként a kognitívon is tanultam sok mindent, amit még most is rendszeresen használok, és az NLP-eszközöket is nagyon hatásosnak érzem, csak most végre tudok dolgozni azzal az énrészemmel is, aki kétségbeesetten ellenáll minden változási kísérletnek és újdonságnak... lassan és kis lépésekben, de alakul). 

Final one

 

... csak hogy az utolsó blogvember-bejegyzéshez is legyen art journal :)

Egyébként hiányozni fog a blogvember (inkább olvasói, mint résztvevői szempontból, klassz volt ennyi friss blogbejegyzést találni nap mint nap, pls írjatok decemberben is), a Száraz November már kevésbé, bár azért nem fogom fröccsel indítani a holnapi reggelit, főleg mert utána vonatozunk vissza Pestre... nagyrészt az tartja bennem a lelket, hogy hétfőn se kell még dolgoznom, és visszatöltődhetek (de amúgy nem volt rossz a családlátogatás, a lassan 3 éves keresztlányunk extra cuki, de mindkettőnknek kb egy délután a kisgyerekkel töltött limitje).

Boundaries

 

Tegnap végre összeállt, hogy pontosan hogy fog kinézni a karácsonyi szünetem (két nap szabit csak később tudtam hozzáadni a rendszerben, és így nem voltam benne biztos, hogy 27-én, amikorra B. családja a nagy karácsonyi közös ebédet szervezte, nem kell-e majd dolgoznom... de úgy néz ki, hogy nem, lesz ott másfél hétnyi egybefüggő szabadságom, amit már nagyon-nagyon várok), és szerencsére a jövő hétfőt is ki tudtam venni, ami szuper, mert az egész hétvégét B. családjáéknál töltjük majd Debrecenben, és 100%, hogy utána rám fog férni a pihenés.
Ami elvileg csak egy sima, nyugis, hétköznapi családlátogatásnak indult, már öt ponton megcsavarodott azóta, de B. szépen kézben tartotta a helyzetet, és bár ő azért stresszelt emiatt, de azért sikerült elérnie, hogy maradjon az eredeti terv, és ne kelljen még extra köröket hozzáadni (és aztán utólag kielemezte az egészet a gondolatnaplójában, nagyon büszke vagyok rá :)

Nagyon durva, hogy két nap múlva már december, egyelőre se adventi koszorúnk, se adventi naptárunk nincs, viszont a karácsonyi ajándékok listája már legalább összeállt, csak rá kell szánni pár napot a rendelésre/vásárlásra. Egyébként pedig a karácsony előtti két hét tele lesz klassz programokkal (szabadulószoba, pizzázás, Platon-koncert, Jurij-búcsúkoncert), szóval ha kibírtuk ezt a hétvégét, kezdődhet a hangolódás.

hiányod utánad elviszem

 

Ünnepélyesen megfogadtam ébredéskor, hogy márpedig ezt a munkahetet jól fogom indítani, nyugis és fókuszált és lazán vett lesz a nap - erre a Chrome eltüntette az összes munkahellyel kapcsolatos böngészési előzményt, kiegészítőt és minden egyéb információt, és csak miután nagy nehezen visszaállítottam a nagy részét, találtam meg azt a profilt, amit használok (és amit teljesen ugyanúgy hívnak, mint az üreset, amivel indítottam, csak valamiért mégis egy másiknak számít). 

Az egyébként sokat segít a lelkesedés fenntartásában, hogy kivételesen hét közbenre is szerveztem programot, bár az éttermi vacsi nagyjából az első és egyetlen dolog eddig, ami komolyan veszélyezteti a spontán kezdődött, ígéretesen alakuló Száraz Novemberemet - most kivételesen nem is szociális szempontból lesz fura, csak vannak étkezések, amikhez tökéletesen passzol egy-két pohár bor, és ez is olyan lenne (és akármilyen jók is a koktélok, egyszerre cukormentes és alkoholmentes opciót találni nagyjából lehetetlen). Mostanában egyébként a kombuchát próbálgattam pár helyen, ahová beültem (bár az cukor-szempontból tud necces lenni), de vagy házi és túlárazott, vagy dobozos és üdítő-szerű... 

Photo diary

 

(szöveg innen, egyébként a legújabb évadnyi Dalfutár is egész jó lett, bár nincsenek közte olyan instant kedvencek, mint a Kör vagy az Odd One Out)

Úgy döntöttem, hogy a mai napomat képekkel dokumentálom, csak hogy legyen valami érdekes is a mindennap-blogolásban:

Norwegian Wood

 

... de nem a híresebb, hanem ez a Picture Parlour-dal, amit a Spotify ajánlott egy Discover Weekly-ben, és azóta is fixen az őszi lejátszási listám része (eredetileg nem ehhez szerettem volna a.j.-oldalt készíteni ma, hanem az All The Best Moves-hoz, amit tegnap nagyjából ezerszer meghallgattam, de aztán a képek teljesen más irányba vitték a hangulatot).

Szegény B. már megint beteg (idén nagyjából századjára), úgyhogy nem tud menni a céges csapatépítő/dolgokat összetörő bulira, én viszont pont megúsztam (... egyelőre), és így kénytelen leszek szociális lenni és kimozdulni ma este (a nagy introvertált paradoxon, szeretnék új embereket megismerni és társaságokba becsatlakozni, de nagyon nehéz megtenni a tényleges első lépést, ami ehhez vezet).

Vajon

 

... mennyire vihettem túlzásba a számfestést az elmúlt napokban, ha már konkrétan fáj az ujjam, amit a pici akrilfestékes tégelyek nyitogatásához használok...? (Oké, lehet, hogy az indokoltnál paranoiásabb vagyok azzal kapcsolatban, hogy kiszáradnak a festékek.)
Egyébként haladok, és kezdek belerázódni, de a festék minőségétől nem vagyok elájulva, bizonyos színek tökéletesen fednek egy rétegben is (sötétebbek és világosabbak is, nem ezen múlik), és van, ami foltos lesz, bármit is csinálok - és még nem tudom, hogy két réteghez elég lesz-e a kapott mennyiség (és hogy van-e türelmem az egész folyamatot kétszer is végigcsinálni a kép nagy részén).
Az viszont 100% nem igaz, hogy nem kell hozzá semmilyen különleges képesség, kőkeményen küzdök, hogy valami értelmezhető legyen a végeredmény (bár érezhetően jobban megy, mint az első napon).