Sajnos ami egyszeri "szorongás-jobbanlét"-körnek tűnt nagyjából múlt péntekig, az a mostani héten is megismétlődött, csak kicsit más intenzitással és időzítéssel. Összességében most is arról szólt a munkanapjaim többsége, hogy stresszeltem és nem aludtam (és extra fáradtan vonszoltam végig magam a vezetős napon, de legalább nem mondtam le). Kimozdultam, voltak programjaim (a már készülő 25 for 2025-listáról máris kipipálhatok pár pontot), minden kibogozódott, nem történt semmi katasztrófa, mégis mélyebbre megy most ez a januári szürke, lemerült állapot, mint az kellemes lenne.
A pszichológusomtól azt a házit kaptam, hogy legyen 10 perc a hétvégémben, amíg semmit, de tényleg semmit nem csinálok - már lassan véget ér a vasárnap, de még mindig nem sikerült időt szánni rá, nagyon nehéz most csak létezni a gondolataimmal (de a "rendes" sportolás, ami köré elég nagy ellenállást építettem az elmúlt pár hétben, legalább megvolt).
A hét egy aprócska fénypontja, hogy az új évad kezdete előtt újranéztük a Severance eddigi részeit, mert B.-vel mindkettőnknek főleg annyi maradt meg belőle, hogy jó volt, de a konkrét eseményekből szinte semmi - és másodjára még ütősebb, nagyon jó volt ráhangolódni a részletekre, és nagyon reménykedek benne, hogy a mostani részek is meg tudják ugrani a lécet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése