jegyzetelek

 

Propshee Journals, Unsplash

Nagyon kevés telt el az évből, de már két jó filmet is láttam: az Új év, új szerelmet a Puskinban (most valamiért megtalálnak a skandináv dolgok, főleg könyvben, de a Hjem til jul harmadik évada is önmagában felelős a karácsonyi hangulatom legalább 50%-áért), és a Tetrist, amit B. mutatott, ha már vérre menő Tetris-meccseket vívtunk a karácsonyra kapott konzolján. Ezzel együtt kezdtem egy sokadik, külön füzetet, amibe szeretném összeszedni azokat a filmeket/sorozatokat/könyveket/zenéket, amikkel találkozok, mert visszatekintve az elmúlt évekre, nagyon nehezen tudom felidézni, hogy mik voltak azok (a határidőnaplót lapozgatva teljesen ledöbbentem rajta, hogy a Severance második évada 2025-ös, azt hitem, régebbi), és arra még kevésbé emlékszem, hogy milyenek voltak.
Persze rögtön befeszültem az üres oldalaktól és hogy pontosan hogy fogalmazzam meg a gondolataimat tökéletes kritikává, de ez a része majd kialakul, most főleg azt szeretném, hogy kialakuljon ez a szokás, és ne csak egy végtelen masszája legyen a tartalmaknak, amit fél szemmel nézek, és aztán nagyjából el is felejtek.

Azt is nagyon remélem, hogy nem maradtam le a Papetri 2026-os határidőnaplóiról- karácsony környékén már majdnem megrendeltem a webshopon, de aztán addig halogattam, amíg ezer másik teendő mellett megfeledkeztem róla, most pedig nem is találom online (de hátha a LúdLaborban még lapul pár darab). Rossz lenne az évek alatt kialakult jegyzetelési szokásaimat valami más formához igazítani, ezt már annyira kényelmesen belaktam, és egész jól meg tudom tartani az egyensúlyt benne a tervezés és az utólagos naplózás között, most kifejezetten jó érzés visszanézni a 2024-es és 2025-ös füzetet, majdnem annyira jól felidézi egy-egy hét hangulatát, mint a fotók. 

Recap

 

Zoritsa Valova, Unsplash

Azt hittem, ha lesz év, ami után nem akarok visszanézni és tanulságokat levonni, akkor az 2025 - ehhez képest már dec.31-én is úgy keltem fel, hogy éreztem a levegőben azt a "tiszta lap/új kezdet"-energiát, amit általában csak szeretnék az új év környékén, de sose sikerül. Aztán ettünk a világ legjobb olívabogyójából, koccintottunk cavával, hazasétáltunk a hóesésben, szétvertük egymást a gonosz Unóban, próbáltuk megnyugtatni az ágy alatt rettegő Fionát, és csillagszóróztunk éjfélkor (meg odaégettem az első adag lencsét, de ez részletkérdés, főztünk és ettünk egy második adagot).
Elsején mérsékelten másnaposan és fáradtan ébredtem, és mire igazán észbe kaptam, már több, mint két oldalnyi dolgot szedtem össze, amiért hálás lehetek az elmúlt évemnek, közben pedig megtalált ez a kérdéssor, ami most sokkal jobban passzol a fejemben kavargó kérdésekhez, mint a klasszikus ÉvIránytű.

Megtörténtek olyan dolgok, amiket sose hittem volna, és csak nagyon kis részben múltak rajtam (lett légkondi a lakásban, meggyőztük a főbérlőket a macskáról), olyanok is, amik szintén hihetetlenek, és sok munkám van bennük (lett jogsim, de mielőtt sikerült volna, életemben először buktam meg, ráadásul kifejezetten csúnyán), és olyasmi is, ami nagyon nehéz, de nem érzem úgy, hogy túl sokat változtathattam volna rajta (munka elvesztése, extra nehéz álláskeresés). Érezhetően kevesebb a pénzünk, és csak egyetlenegyszer utaztam külföldre, ami nagyjából az év egyik legnehezebb két napja lett (a katasztrófa berlini út még februárban). És mégis: ha visszagondolok a nehézségekre, nem hagytak heget maguk után, látom, hogy mit tanultam belőlük, és olyan mély rétegeimben kezdtem el változni, amit sose hittem volna lehetségesnek. Emellett pedig olyan színtisztán öröm élmények is voltak, amiket szintén viszek magammal (főleg koncertek, bár pont nem a QOTSA vagy a Portugal.the Man, amire számítottam volna, hanem egy Biffy Clyro, két Ivan and the Parazol és egy Platon Karataev). 
Még nem nagyon terveztem meg 2026-ot, de az biztos, hogy a 12 hónap-12 kiállítás kihívást megtartom, mert nagyon sokszor csak emiatt vonszoltam el magam valahová a hónap utolsó napján, de többnyire megérte, és így szép lassan már kezd szokássá válni; és a könyvtárba járást is, mert idén több zseniális könyvet olvastam, mint már nagyon régóta (Moa Herngren és Linn Strømsborg volt a két kedvencem, de meg kellene nézni a kikölcsönzött könyvek listáját, mert biztos van, akire nem emlékszem kapásból). 

Még csiszolgatom magamban, hogy pontosan mit is szeretnék erre az évre, hogy tudnám olyan jó célokkal és kihívásokkal feltölteni, amik motiválnak, de sokkal jobb helyzetből indulok most mentálisan, mint ami a körülmények alapján indokolt lenne, és meg is akarom tartani ezt a szikrát, ameddig csak tudom. 

körvonalazódik

 

Az már régóta nyilvánvaló volt, hogy a klasszikus új évi fogadalmakat nem, vagy nem sokáig tudom betartani (a 30 napos, befejezett Yoga With Adriene-kihívás az eddigi rekordom), viszont a Susannah Conway-féle "év szava" működött már (oké, amennyire emlékszem, egyszer volt olyan, hogy a választott "shine" utána sokszor járt a fejemben, és hasznos is volt egész 2019-ben; leggyakrabban február-március környékére elfelejtem, és csak december végén jut újra eszembe az egész téma), és a pszichológusom is ezt javasolta, úgyhogy most megint nekifutottam a szó-keresgélésnek, bár egyelőre még nincs egyértelmű jelöltem.

Azt hiszem, része a problémának, hogy nem igazán merek vagy tudok nagyban tervezni, akár évekre is előre, és 2024-ben még az apróságok is nagyon sokszor borultak; idén inkább azt tanultam meg, hogy tudok alkalmazkodni, rugalmas maradni, és elengedni azt, ami felett nincs kontrollom - persze ezek is nagyon hasznosak, de nehezebb velük dolgozni. Ha már tanulságok, ebből egy egész komoly listát sikerült összeszednem (a kedvenc hírlevelem adta az ihletet, bár ha tennék fogadalmakat, akkor az is köztük lenne, hogy leiratkozok a hírleveleim 90%-áról, mert csak olvasatlanul átkerülnek a saját mappájukba, hogy utána soha ne nézzek rájuk, de Caroline pont a kevés kivétel egyike), az egészen apróságoktól (egy kis odafigyeléssel végre nem maradtam le az eperszezonról) a komolyabbakig (a legmélyebb és legfájdalmasabb elakadásaimmal is tudok dolgozni, ha megtalálom hozzájuk a megfelelő eszközt).
Egyben összefoglalva ez talán valami olyasmi lenne, hogy ne becsüljem le a mindennapi, kitartó, aprócska változások összeadódó hatását- a jövőre pedig talán úgy tudnám ezt kivetíteni, hogy nagyon sok mindent szeretnék folytatni abból, amit most csinálok, csak egy kicsit strukturáltabb/tervezettebb formában, mert még mindig ezer dologba kezdek bele, és csak nagyon keveset fejezek be, és sok mindenen tudtam változtatni, de attól még úgy érzem, hogy túl nagy körülöttem a káosz. 

12/12

 

Már teljesen biztos, hogy nem lesz meg minden pont a "24 for 2024"-listámról, de amire nagyon büszke vagyok, hogy a 12 hónap-12 kiállítást sikerült teljesíteni (oké, a júliusra tervezett kiállítás átcsúszott aug.4.-re, de voltak duplázások, így végül *technikailag* összejött), a tegnapi Allegro Barbaro-val a decemberi is pipa, és bónuszként még nagyon klassz festményeket is sikerült találnom, szinte minden másodikat haza szerettem volna hozni. Csak hogy emlékezzek majd rá később is, itt a lista:

- január: TechnoCool, Nemzeti Galéria
- február: A múlt megjövendölése, Mai Manó
- március: Róma-Budapest, Virág Judit Galéria
- április: Kertész, Moholy-Nagy, Capa, Szépművészeti Múzeum
- május: Veszélyes csillagzat alatt, Ferenczy Múzeum
- június: Kudarcok Múzeuma
- július: -
- augusztus: Nyár a parton, Várkert Bazár; Martin Wanda- Martin Gábor: Az örök fiatalság balladája, Mai Manó
- szeptember: Budapest Contemporary, Bálna
- október: Lépésváltás, Nemzeti Galéria; Picasso Múzeum, Barcelona
- november: Keserü Ilona Hommage, Műcsarnok
- december: Allegro Barbaro, Resident Art

Azt hiszem, ezek közül csak a Kudarcok Múzeumát bántam meg, és a Kertész-Moholy-Nagy-Capa-fotókiállítástól vártam sokkal többet, mint amennyit kaptam, a többi klassz volt (és festmények > fotók, ezt jövőre majd észben tartom). 

Day by day

 

Zsizsi írt a saját rutinjainról, amitől ihletet kapva most én is összeszedem a sajátomat (meg végiggondolom egy kicsit, hogy melyik részével vagyok elégedett, és min szeretnék változtatni):

Reggel:
- matcha- és kávéfőzés (matcha nekem, kávé B.-nek, <3 állítható hőmérsékletű vízforraló), reggelikészítés (10-ből 9-szer zabpehely fehérjeporral, bogyós gyümölccsel és étcsokival)
- meditáció és naplózás (ezt a módszert használtam hozzá, de nem igazán éreztem a hatását, úgyhogy hétvégén alaposan átolvastam a kapcsolódó leírásokat és most igyekszem egy leszűkített, konkrét területre koncentrálni vele)
- zuhany, arckrémezés (és villámgyors arctorna)
- art journal, ha belefér az időbe
- Connections és Strands
- 9:30 körül munkakezdés

Nap közben:
- 12:00 és 13:00 közt ebéd (ideális esetben hétvégén megtervezzük a következő heti menüt, legalább 4/5 hétköznapra, és be is vásárolunk hozzá)
- ebéd után séta+meditáció a közeli téren (vagy 10 perc séta a futópadon, ha nem tudom rávenni magam/nincs rá idő, hogy kimozduljak)

Este:
- hétköznapokon általában vacsi után, 8 körül sport, amikor rá tudom venni magam (legtöbbször Fitness Boxing, a héten a jógát is próbáltam visszahozni)
- 9-10 közt B.-vel összebújva sorozatnézés
- 10 és 11 közt villanyoltás, B. száműzve lesz a nappali kanapéjára, mert ő órákkal később fekszik (és kel), én pedig podcastet hallgatok és/vagy megcsinálok egy progresszív relaxációt (más elalvás előtti meditációkkal is próbálkoztam már, de ennek van a legnagyobb hatása arra is, hogy milyen gyorsan tudok elaludni utána, és az alvásminőségre is)

Amiben szeretnék fejlődni:

- jó lenne találni valamit, amivel le tudom zárni és kicsit el tudom engedni a munkanapot (így még nehezebb, hogy maradok ugyanabban a szobában, a gép előtt, maximum átlépek a privát profilomba)
- B.-vel beszéltük a múltkor, hogy a home office miatt mindketten bezárva érezzük magunkat a lakásba, és szuper lenne heti 1* (amikor jó eséllyel amúgy is rendelnénk valamit ebédre) beülni a környéken valahová, vagy enni, vagy csak egy kávéra

- estére marad a legkevesebb energiám és akaraterőm, úgyhogy olyankor sok az értelmetlen netezés, és szeretnék találni helyette valami viszonylag alacsony energiaszintű kreatív dolgot (a puzzle ilyen volt, de mostanában kicsit unom; hirtelen felindulásból rendeltem számfestős képeket, de sajnos csúszik a kiszállításuk)
- a sportolás mennyisége az elmúlt hetekben (... hónapokban) elég random, jó lenne visszahozni a korábbi 2 nap sport- 1 nap pihenés rendszert, és visszamenni a konditerembe is

- a heti egy közösségi iroda nagyon jót tett, de egy ideje (főleg a vezetés miatt) nem tudom összehozni

Július/Augusztus

 

Ha szubjektíven gondolok rá vissza, a július túl meleg volt, hetekig túlélésre játszottunk, de azért akadt néhány jobb pillanata... viszont ha tényszerűen végignézem, mennyi minden történt, akkor kiderül, hogy eléggé torzítanak az emlékeim, szinte minden hét(végé)re jutott valami klassz.

A hónapot Szentendrén kezdtük, de volt két nap fesztiválozás is egy csomó koncerttel, és két mozi (Családban marad, Barbie).
Dolgok, amiket most csináltam először:
- vettem egy "saját" növényt, és sikeresen életben tartom azóta is
- kölcsönkértem+használtam Polaroid fényképezőt
- voltam lánybúcsún egy rooftop bar-ban
- a strandon kezdtem egy extra forró hét hétfőjét
- nyakláncot vettünk a leendő keresztlányunk keresztelőjére

Életmód szempontjából kicsit hullámzott az összkép, futni összesen kétszer futottam, de három jógaórára is eljutottam a négyből (+ viszonylag rendszeresen kick-boxoltam), és a fesztivál környékét leszámítva az evésre is elég jól oda tudtam figyelni, erre kell most egy kicsit ráerősíteni, jobban kitalált étkezésekkel, több fehérjével és zöldséggel. 

A munka a szokásoshoz képest stresszesebb volt, egyrészt nyűgösen-túlmelegedve kellett dolgoznom a 30 fokos nappaliból (<3 környékbeli kávézók légkondival és hibiszkuszos limonádéval), másrészt két nagyobb projekt/ügyféltárgyalás is a végéhez közeledett, ezért nagyon sokat kellett hibajavítani, ami ilyen mennyiségben már lélekölő tud lenni. Plusz para, hogy elküldtek valakit a fejlesztőcsapatból, ami látszólag a semmiből jött (de nem tűnik úgy, hogy bárki másnak van félnivalója).
Ami óriási előrelépés, bár engem csak közvetetten érint: B., hosszas készülődés és rágódás után tegnap beadta a jelentkezését az első külföldi (berlini, ez mennyire menő!) remote állásra. Őt ismerve holnap hívják majd egy ajánlattal, de ha nem is, legalább tudja gyakorolni az angol interjúzást.

Az online detoxot sajnos kevésbé tudom betartani, bár mióta töröltem az Instagramot a telefonomról, és többet varrok a szabadidőmben, az átlagos mobilhasználati idő 1 óra alá csökkent (ettől függetlenül sajnos a laptopomat még mindig túl sokat használom, valószínűleg ezt is mérni kellene). Duolingón viszont töretlenül kitartok, 324 napja, aminek a túlnyomó része holland (ettől függetlenül klassz lenne majd egy "igazi" nyelvtanfolyam is).

Kreatív hobbik közül egyértelműen a varrás került előtérbe, és bár a kitűzött célomat (egy alkalmi ruha, amit fel tudok venni a keresztelőre/esküvőre vendégként) még nem értem el, de készült két olyan ruhadarab is, ami teljesen vállalható (anyum azt hitte az egyik rövidnadrágra, hogy a Women's Secretből van, pedig ő elég hiperkritikus az öltözködéssel kapcsolatban), és hordom is őket. A ruhához még mindig keresem a tökéletes szabásmintát, mielőtt bele merek vágni a Barcelonából direkt ehhez hozott anyagba, de már van 2 ígéretes jelölt is.
Zene szempontjából még mindig igyekszem utolérni magam az újlemez-hullámban, koncertek közül a legjobb valószínűleg a Carson Coma volt Bánkitón, szoros másodikként a hajnali Samurai Drivel-val. 

Amiből szeretnék többet: strandolás (eddig 2* voltam, ami pont eggyel több az átlagos nyaraknál, de azért van hová fejlődni... arról nem is beszélve, hogy szuper lenne egy rendes tóban is csobbanni, nem csak medencékben), Mád (ha minden jól megy, augusztusban be tudjuk majd pótolni a most kimaradt egy hetet), teraszon üldögélve fröccsözés a naplementében, kint reggelizés a lakás környéki parkban. Amiből szeretnék legalább ennyit: koncertek, ez a mennyiség most szuper volt. 

Tervek augusztusra:
- 1 db keresztelő, 1 db esküvő (ami le is fedi az első két hétvégét)
- egy befejezett ruha (ha nem is feltétlenül ez lesz rajtam a fenti két alkalmon)
- haladás a saját esküvő előkészületeivel (anyakönyvi hivatal-időpont, karikagyűrű-lefixálás)
- következetesen betartott kalórialimit, rendszeres(ebb) sport, és mínusz 1-2 kiló
- 1 hét Mádon

On repeat

 

Oké, a lányfejes puzzle sokkal nagyobb kihívásnak bizonyul, mint a Berlin-pixeles, minden második kocka a zöld/barna egy különböző árnyalata, de ezzel együtt is imádom az összes fura kis részletével (ami nem is baj, mert amilyen tempóban haladok vele, még itt lesz egy ideig). Tegnap megtaláltam, hogy a Bear, amibe bele akarok nézni már egy ideje, felkerült Disney+-ra, úgyhogy el is indítottam (a rengeteg kiabálás kellemesen kontrasztos a puzzle-kirakás zenjével), és mire észbekaptam, már este 10 volt, és ledaráltam az első négy részt.

Nagyon tetszik, hogy a tavaly év végi bezárkózós-egybefolyós hétköznapok után most mintha kezdene valami rutin kialakulni: kedden taco (oké, ez még viszonylag friss, de ha rajtam múlik, rendszeres lesz: múlt héten voltunk a Terezában, a taco al pastor valami zseniális), szerdánként közösségi iroda (januárban a négy hétből háromszor is mentem, ez elég klassz arány), és ha úgy alakul, tesómmal közös ebéd, csütörtökön jóga személyesen a közeli jógastúdióban (szerencsére az év eleji motiváció sok embert mozgat meg, tavaly többször is előfordult, hogy csak én voltam, most rendszeres a 6-8 résztvevő). Sajnos az előző hétvége annyira szétesett, hogy a héttervezés teljesen kimaradt vasárnapról, de előtte sikerült ennek is valamennyire rendszeressé válnia, és februárban is szeretném így folytatni.

Steps forward

Egyelőre úgy néz ki, tényleg hatékonyabbak/összeszedettebbek lettek a hétköznapok, szép lassan, de haladok a kitűzött célokkal- az Emotionally Immature Parents-ből már kevesebb, mint egy óra van hátra, és most már van egy szép kis listám gyakorlati tippekből is (az ezzel kapcsolatos egyetlen probléma egyelőre annyi volt, hogy B. fejében az, ha ilyen érzelmileg megterhelőbb témákkal foglalkozok, az úgy csapódik le, hogy már megint feleslegesen kikészítem/bántom magam, és ezért elég furán reagál, ha szóba hozom, de szerencsére meg tudtuk beszélni); és tegnap a varrásnak is újra nekiugrottam, bár nem nulláról, hanem a B. anyukájától kapott fekete ruhát kezdtem átalakítani (eredetileg a temetésre adta kölcsön, és nagyon sokszor megkérdeztem, biztosan nem kéri vissza, úgyhogy most elkezdtem átvariálni, mert egyébként tetszik, csak az ujja és a szoknya is lehetne rövidebb), ami gyorsabb és több benne a sikerélmény. Szeretnék egy hasonló, A-vonalú ruhát nulláról megvarrni, és Youtube-on láttam pár szabásminta nélküli megoldást, valamelyiket majd kipróbálom (csak egy aranyszínű anyag van itthon, ami elméletileg elég hosszú hozzá, mondjuk nem tudom, hova és miért veszek majd fel egy arany ruhát... de gyakorlásnak jó :)

Pont egy hónapja vagyok az új mukahelyen- félelmetes, hogy mennyivel simábban ment eddig, mint a legutóbbi, és hogy mennyivel segítőkészebb mindenki (hátha nem most kiabálom el- az első pár héten még gyanakodva figyeltem, mikor lesz már valami problémás, amiből kiderül, hogy mégse olyan jó hely ez, amilyennek látszik, de egyelőre nem találtam semmit). Lassan az első számlát is küldhetem nekik, ami miatt eléggé aggódok, de remélhetőleg a könyvelő tudja, mit csinál, és nekem csak az adatokat kell továbbadni... és ha befut az első fizetés, akkor egy nagyon durva steak-vacsival fogjuk megünnepelni.

Start the week the right way

 

A múlt hét nagyrészt még mindig a túlélésről szólt, a mostanit viszont már szeretném egy kicsit jobban megtervezni, és tudatosabban végigcsinálni- a munka is hangsúlyosabb lesz, most már megkaptam az első "igazi" feladatomat, és vannak olyan dolgok, amiknek szeretnék újra helyet találni a szabadidőmben (és nem csak hétvégén), mint például a varrás vagy a haladás a self-help könyvekkel.

Amit jól csináltam múlt héten:
- napi frontend-tanulás (a heti munkanapokon 3/3-szor)
- hétfő-kedd: Kalóriabázis, szombat-vasárnap rengeteg zöldség ebédre-vacsorára
- sport: 2 fitness boxing, 2 hosszabb biciklizés (mennyiségre ez teljesen jó, csak futásból szeretnék többet)

Amit ezen a héten szeretnék:
munka:
- folytatni, hogy legalább egy pomodoro-nyi időszakot valami új megtanulásával töltök a munkanapokból (és egy online képzést is jó lenne kiválasztani)
- erősíteni a kialakított rendszert

életmód:
- Kalóriabázis
- elmozdulni egy kicsit az intermittent fasting felé (elsőre már egy "8-tól 8-ig eszek" is jó lenne, aztán majd finomítok rajta)
- több zöldség-gyümölcs, legalább egyszer eljutni a piacra
- 2* futás, ebből 1*odakint (és 1 vagy 2 fitness boxing)

szabadidő:
- belekezdeni egy új varróprojektbe
- folytatni a junk journal-t

önfejlesztés/pszich.:
- gondolatnaplózás- legalább 1 sor mindennap
- délután/munka után netezés helyett haladni egy kicsit valamelyik elkezdett könyvvel (Adult Children..., Awakened Introvert)

Crashed

 

Michael Dziedzic, Unsplash

Tegnap, a mindenféle egyéb tudatossággal és odafigyeléssel együtt nagyon próbáltam annál maradni, hogy amíg tart a munkanap és az egy-egy pomodoro, addig tényleg csak egy adott feladatra koncentrálok - nincs közben "csak ebbe a blogba beleolvasok" meg "csak ezt az extra teendőt gyorsan belezsúfolom, mert épp most jutott eszembe"... és már csak annyival, hogy észrevettem, mennyire rengeteg ilyen elkalandozásom is van, érthetővé vált, hogy miért fárasztanak le azok a napok is, amikor látszólag alig történik valami. Próbálok nem az a típus lenni, akinek egy böngészőablakban 100+ tabja van nyitva (nem tudom eldönteni, hogy irigykedek rájuk, vagy nem hiszem el, hogy az első páron kívül bármelyikhez is vissza fognak térni valaha, mindenesetre tudom, hogy én képtelen lennék követni), fejben viszont mégiscsak ez történik, cikcakkban haladok a rengeteg kategóriába tartozó, változó fontosságú és időtartamú to-do közt, pedig biztos, hogy ennél lehet hatékonyabban is... A múltkori digitális detoxnál már próbáltam minden értesítést és figyelemelterelést megszüntetni, de most a munka miatt kell a Slack, és nem is tudom, hányszor szakadok ki a kódolásból csak azért, hogy ránézzek, mi történik, pedig általában semmi különös és/vagy nem rám vonatkozik, de ha látom a kis kék pöttyöt, nehéz nem automatikusan kattintani.

Nagyon szeretem a papíralapú határidőnaplómat, de ott biztos, hogy nincs elég hely arra, hogy beleöntsek minden random teendőt, úgyhogy most 1.0-s verziónak kipróbálom a Trellót- lesz egy munkahelyi meg egy privát, minden felmerülő "el kellene már intézni" megy bele, reggelente összeszedem, hogy a mai napon bele fog-e férni, és ha nem, akkor próbálom addig elengedni, amíg előre nem kerül a fontossági sorrendben. Nem tudom, mennyire lesz könnyű átállni egy tudatosabb, fókuszáltabb gondolkodásra+munkavégzésre, de muszáj megpróbálnom legalább közelíteni felé.

kicsit frusztrált szaktanárok, belső lelki akadályok...

 

Liza Pooor, Unsplash

Annyira szürreális, hogy amikor megvettem az Aerosmith-koncertre a jegyet, akkor az egy váratlan fizuemelés után volt, még emlékszem is, hogy meséltem a főnökömnek, hogy erre fogom költeni... akkor, 2020 januárjában még végtelenül távolinak tűnt a július, de azért vártam, Aerosmith, Pearl Jam, azt gondoltam, ilyen előzményekkel az biztosan egy klassz nyár lesz. Aztán elkezdődött a Covid, elhalasztották egy évvel, még egyszer elhalasztották, és pár napja jött az e-mail, hogy a 2022-es dátum se fog működni, mindenkinek visszautalják a pénzt (remélem, azért a Pearl Jam meg lesz tartva...)

Gyorsan ránéztem a januári céljaimra, ha már új hónap, háromból egyet (jobbá válni az új kódnyelvben) simán teljesítettem, a "megszokni az új munkahelyet", hát... határeset (és közben az lett az igazi kérdés, hogy akarom-e én egyáltalán ezt az egészet), a harmadik, a "kevesebb időt tölteni online" viszont nem igazán működött, általában estére már annyira zombi voltam, hogy nem maradt erőm erre is figyelni.
Plusz egy új szokás, amit egész jól tudtam tartani: tesómtól karácsonyra kaptam ezt a 30 napos hálanaplót, amit szinte minden este ki is töltöttem (csak annyi volt a trükk, hogy odakészítsem az éjjeliszekrényemre egy tollal együtt), és most, hogy betelt a füzet, rájöttem, hogy hiányzik, úgyhogy csinálok belőle egy saját verziót, és folytatom.

Hétszilánkok

 

Esmihel Muhammad, Unsplash

Ez se volt egy könnyű hét, de most talán már kevésbé sodródtam tehetetlenül, viszont érzésre lassabban telt, mint az eddigi kettő, amit személys sértésnek veszek (mondjuk attól még ugyanúgy le tudom húzni a számokat a határidőnaplómban vezetett visszaszámoláson, még 16 van hátra a gipsz-leszedésig). Múlt hét vége felé eldöntöttem, hogy a nagyon kevés dolog egyike, amivel most tudok haladni, az a munkámmal kapcsolatos ismeretek felfrissítése/jobb szokások kialakítása, és a szükséges tudás begyűjtése ahhoz, hogy el tudjak kezdeni interjúzgatni, ha szembejönne valami jó lehetőség. Amennyire sokat gondolkodtam ezen szombaton-vasárnap, annyira képtelen voltam rávenni magam a folytatásra, és kellően pocsékul is éreztem magam, amíg le nem esett, hogy egyelőre a tervezést kellene folytatni, nem tartok még a megvalósításnál. Így, kettőt visszalépve szerdán már képes voltam foglalkozni vele, és azóta is, minden egyes nap, ha csak rövid időre is.

Két hét kihagyás után újra volt terápia, és többek közt arról is beszéltünk, mennyire képtelen vagyok kezelni a pozitív visszajelzéseket (azon kívül, hogy zavarba jövök, és olyan gyorsan megpróbálom másra terelni a szót, amennyire csak lehetséges). Mostantól figyelni fogom a környezetemet mintákért, nem tudom, normális emberek ezt hogy reagálják le.
És újra voltam koncerten is, nagyon élveztem a készülődést (és hogy van egy, a gipszem dekorjához kifejezetten passzoló nyári ruhám...), bár kicsit hülye érzés volt színházteremben, fegyelmezetten ülve végignézni valamit, amit máskor végigugrálok és -éneklek (meg az is, hogy nem igazán tudtam tapsolni). Ezzel együtt voltak pillanatok, amikor egész jól bele tudtam merülni a dalokba, de összességében a három idei Platon közül ez volt a legkevésbé kedvenc.

Tegnapi sikerélmény #1, hogy meg tudtam menteni a töltőtollam, ami egyik napról másikra beszáradt (áztattam vízben, áztattam alkoholban, és nem tudom, a kettőből melyik működött, de ma reggelre gyönyörűen, simán fog újra), és sikerélmény #2, hogy találtunk olyan Yu Grill-t (kint a Rómain), ahol lehet kapni azt a csípős szószt, amit eredetileg, a Ráday utcai étteremben annyira megszerettünk (ami viszont szomorú, hogy egyetlen hosszúlépés is mennyire fejbecsapott, mi lesz így velem a jövő heti csapatépítőn?).

Sárkányhelyzet:

Tiny roots

 

Daiga Ellaby, Unsplash

Vége van a márciusnak, ami egy nagyon sok szempontból szigorú rendszerbe foglalt négy hetet jelentett- ki akartuk próbálni, félre tudunk-e tenni egy elképzelhetetlenül nagynak tűnő összeget úgy, hogy kaján+lakbéren kívül (szinte) semmi másra nem költünk, menütervezünk és tudatosan várásolunk. Ezzel együtt kalóriaszámoltam (már 46.napja írom megszakítás nélkül a Kalóriabázison, ez lassan új rekord), és a kettő szuperül működött együtt- a tervezés miatt be se került a háztartásba olyan étel, amit nem ehetek, nem sokszor rendeltünk kaját vagy szerveztünk kaja köré programot, és bár nem mindig volt könnyű betartani, azért nem volt olyan nehéz, mint amilyennek előre gondoltuk.

Most ki kell tapogatni, hogy tudunk ebből visszaállni normálba, mi az, amit viszonylag könnyen be tudunk építeni, és mi az, ami hosszú távon már nem tartható (pl. a végre hazahozott bicikliket szuper lenne elvinni szervizbe, de az biztos, hogy egy nagyobb összeg lesz, és ez csak tétel egy a szép hosszú listáról, amit mostanra összeszedtünk). Sajnos hajlamos vagyok rá, hogy fekete-fehérben gondolkodjak, és a szigorú szabályok után nulla szabályt tartsak meg- most jó lenne ennél kicsit fokozatosabban visszaváltani, és fenntartani az eddigi eredményeket. 

Lighter

 

Jamie Davis, Unsplash

Újrakezdtük tegnap a terápiát, nagyon elfáradtam a célkitűző alkalom végére, és tisztán látszik, hogy mennyi mindennel kell dolgoznunk, de olyasmi érzés volt, mint egy nagyon kemény edzés, éreztem, hogy mennyire jót tesz, rövid és hosszabb távon is.

Folytatom a Tiny Habits-t, még mindig gyanúsan egyszerű a módszer, de ma végre már belefutottam egy példatörténetbe, amivel tudtam azonosulni, a "működnie kellene, elméletileg ezt akarom csinálni, mégis naponta találok újabb kifogásokat, hogy most éppen miért ne", és ki fogom próbálni azt az elemzési módszert, amit megoldásnak írt.

Végtelenül feldob, hogy hányan kitölötték a kérdőívet, naponta vállalhatatlanul sokszor frissítem az oldalt és nézegetem, ki mit írt, annyira köszi mindenkinek, aki rászánta az időt, nagyon érdekesek és sokszor mélyre menőek a válaszok. 

Szeretnék egy új tetoválást. 

to rock or not to rock

 

Wes Hicks, Unsplash

Tegnap nagyon jó érzés volt végignézni a határidőnaplómban, melyik új szokással hogy sikerült haladnom- a napi legalább 3l vízivást minden nap sikerült betartanom, a napi 5000+ lépést pedig öt napon a hétből (+ a hét mindegyik napján meditáltam és írtam a hálacetliket, szóval ezek se estek ki, és összesen négyszer sportoltam, ami nagyon sokáig az elérhetetlen kategóriába tartozott, mostanában pedig már inkább ez az átlagos). Úgy néz ki, már kezdő-kísérletező szinten is hatásos a Tiny Habits, a héten folytatom is a könyvet.

Ami még mindig nehéz, az a gitározás. Azt vettem észre magamon, hogy sokkal hamarabb ülök oda a szintetizátor mellé gyakorolni, pedig abban aztán tényleg teljesen kezdő vagyok, lassabban és bizonytalanabbul haladok mindennel, és mégis...
Gondolkodtam rajta, és a gitár körül nagyon sok irreális elvárásom gyűlt fel, tizenévesen, amikor elkezdtem órákra járni, az volt a homályos elképzelésem, hogy minimális gyakorlással is látványosan jobbá kellene válnom, és folyamatosan azt éreztem, nem vagyok annyira tehetséges, mint a többiek a gitárcsoportomban (viszont nem is tettem bele azt a munkát, amivel tényleg jobb lehettem volna).
Mióta nem járok gitártanárhoz, kicsit elvesztettem az irányt, nem állt össze azóta se egy konkrét terv, ami mentén haladhatok- ennek a megoldása lehetne a Rocksmith, de azt vettem észre, hogy csak kerülgetem (valamelyik nap még azt is álmodtam, hogy koncertezünk két órán belül valamelyik fesztivál színpadán, és fogalmam sincs, mit fogunk játszani), és mégsem vágok bele.

Tegnap elvonultam a kisszobába egy NLP-könyvvel, és elkezdtem kibogozni a negatív gondolatokat, amik utánamnyúlnak, ahányszor csak gitározni szeretnék- hogy csak az időmet vesztegetem, hogy sose leszek igazán profi benne, hogy mások (...milyen mások? csak itthon szoktam játszani, ha egyáltalán) is azt gondolják, béna vagyok... és ezek helyett összerakni egy pozitívabb képet, valamit, ami felé szeretnék haladni. Meglátjuk, hosszú távon hogy válik be, de tegnap este leültem gyakorolni, és kifejezetten élveztem, akkor is, ha nem ment minden elsőre (...sőt).