 |
| Esmihel Muhammad, Unsplash |
Ez se volt egy könnyű hét, de most talán már kevésbé sodródtam tehetetlenül, viszont érzésre lassabban telt, mint az eddigi kettő, amit személys sértésnek veszek (mondjuk attól még ugyanúgy le tudom húzni a számokat a határidőnaplómban vezetett visszaszámoláson, még 16 van hátra a gipsz-leszedésig). Múlt hét vége felé eldöntöttem, hogy a nagyon kevés dolog egyike, amivel most tudok haladni, az a munkámmal kapcsolatos ismeretek felfrissítése/jobb szokások kialakítása, és a szükséges tudás begyűjtése ahhoz, hogy el tudjak kezdeni interjúzgatni, ha szembejönne valami jó lehetőség. Amennyire sokat gondolkodtam ezen szombaton-vasárnap, annyira képtelen voltam rávenni magam a folytatásra, és kellően pocsékul is éreztem magam, amíg le nem esett, hogy egyelőre a tervezést kellene folytatni, nem tartok még a megvalósításnál. Így, kettőt visszalépve szerdán már képes voltam foglalkozni vele, és azóta is, minden egyes nap, ha csak rövid időre is.
Két hét kihagyás után újra volt terápia, és többek közt arról is beszéltünk, mennyire képtelen vagyok kezelni a pozitív visszajelzéseket (azon kívül, hogy zavarba jövök, és olyan gyorsan megpróbálom másra terelni a szót, amennyire csak lehetséges). Mostantól figyelni fogom a környezetemet mintákért, nem tudom, normális emberek ezt hogy reagálják le.
És újra voltam koncerten is, nagyon élveztem a készülődést (és hogy van egy, a gipszem dekorjához kifejezetten passzoló nyári ruhám...), bár kicsit hülye érzés volt színházteremben, fegyelmezetten ülve végignézni valamit, amit máskor végigugrálok és -éneklek (meg az is, hogy nem igazán tudtam tapsolni). Ezzel együtt voltak pillanatok, amikor egész jól bele tudtam merülni a dalokba, de összességében a három idei Platon közül ez volt a legkevésbé kedvenc.
Tegnapi sikerélmény #1, hogy meg tudtam menteni a töltőtollam, ami egyik napról másikra beszáradt (áztattam vízben, áztattam alkoholban, és nem tudom, a kettőből melyik működött, de ma reggelre gyönyörűen, simán fog újra), és sikerélmény #2, hogy találtunk olyan Yu Grill-t (kint a Rómain), ahol lehet kapni azt a csípős szószt, amit eredetileg, a Ráday utcai étteremben annyira megszerettünk (ami viszont szomorú, hogy egyetlen hosszúlépés is mennyire fejbecsapott, mi lesz így velem a jövő heti csapatépítőn?).
Sárkányhelyzet:
Gyönyörű a sárkányos gipszed!
VálaszTörlésA bókok elfogadásával nekem is voltak problémáim, elkezdtem magyarázkodni, meg hogy nem is stb stb, és feltűnt, hogy nem értik mások ezt a fura reakciómat, meg nekem is ciki volt. Aztán azt a tanácsot kaptam valakitől, hogy egyszerűen mosolyogva köszönjem meg. Pl. ahh, annyira szép színű a hajad! Nagy mosoly, és köszönöm szépen! Működik, és sokkal kevésbé kínos, mint magyarázkodni, h jaa, most egész jó, hogy kiszívta a nap, de amúgy tök vékonyszálú, nehezen kezelhető, ráadásul se nem egyenes se nem rendesen hullámos, f@szom kivan vele mindig. stb. :D
Köszi, ki fogom próbálni, hátha egy idő után már nem lesz fura érzés (kimagyarázni most épp könnyebbnek tűnik :)
Törlés