 |
| Sixteen Miles Out, Unsplash |
Azt hiszem, most tartok ott, hogy a túlgondolkodást is túlgondolkodtam, vagy legalábbis valahol belegabalyodtam ebbe a spirálba, és hiába próbálom kirángatni magam belőle, izomból hálás lenni vagy megélni a pillanatot, egyszerűen nem működik. A másik út, hogy elfogadom ezt ilyennek (és nem szivatom magam azzal, hogy a gipszlevételtől azt várom, varázsütésre mindent hozzon rendbe), hagyom szürkülni a napokat és telni az időt, aztán... meglátjuk. Pedig péntek-szombat környékén, amikor rengeteget sétáltam a kedvenc szeptemberi napsütésemben, volt célom, programjaim és lendületem, úgy éreztem, mintha ébredeznék végre a téli álomból, sőt, még hétfő délelőttre is átcsapott az energia, utána viszont szétesett, és most minden egy fél fokkal rosszabb, mint előtte (bár, egész tűrhetően megtanultam egy kézzel gépelni, ez is valami).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése