 |
| Lesley Salem, Unsplash |
Oké, emelje fel a (fájós bal) kezét, aki azt gondolta, hogy a gipszlevétel után azért nagyjából instant visszaáll minden a kiindulási állapotba... vagy hogy miután 3+ órát várt az infóra, a gyógytorna sima ügy lesz... a helyet képtelenség olyan néven megtalálni, ahogy az orvosom hivatkozott rá, de ha a Google nem is, a szomszéd néni rögtön tudta, hova kell mennem (továbbra is szerencse, hogy legalább B. szeret beszélgetni az emberekkel). Addig is, amíg őket levadászom, segít a youtube, és legalább *valamit* csinálok, meg egyébként azért napról napra jobb az állapot, ha még messze is van a tökéletestől.
Ma megvolt az áttörés, 5 hét után újra be tudtam fejezni egy art journal-oldalt (az egyik munkatársam felmondott, és neki készült búcsúzóul), és a szokásos adag fitness boxingot is végigcsináltam (oké, két részletben), az eséskor eltört szemüvegem helyett is elkészült a vadiúj, talán szép lassan kezdhetek visszatalálni önmagamhoz.
Az elmúlt hét nagyon kemény volt, azon kívül, hogy teljesen rácsúsztam a Surf Music-ra, nem nagyon találtam semmi jót vagy motiválót, úgy éreztem, minden irányból csak korlátokba ütközök, és már nagyon régen elfogytak a tartalékaim, de most aztán tényleg az utolsó csepp legvége is, és nem tudok mihez nyúlni. Nem mondom, hogy most érzésre sokkal jobb lenne, de legalább már tudom, hogy elkezdhetem visszaépíteni a dolgokat, aminek előbb-utóbb eredménye is lesz (remélem, hogy inkább előbb, ez azért elég nehéz így).
Bár azóta már biztos rendeződőben van a dolog, ha tudok bármiben segíteni, írj nyugodtan!
VálaszTörlésLátványosan és rohamosan fog majd javulni a kezed, meglátod. :) Kitartás!
Köszi szépen, alakul a dolog, holnap végre eljutok orvoshoz, aki remélhetőleg továbbpasszol gyógytornára (de közben amúgy tényleg javult már annyit a kezem, hogy ne legyen félelmetes, a hét elejéhez képest fényévekkel jobb).
Törlés