 |
| 傅甬 华, Unsplash |
Annyira szerettem volna egy "végre minden jóra fordult"-blogposzttal visszatérni, de... úgy néz ki, most éppen plusz egy területen borul minden, ami borulhat, és ráadásul nem egyenként, hanem mindkettőnknek. Egy hétfő-péntek kombóban B.-vel eljutottunk odáig, hogy már nem csak fél szemmel pislogunk kifelé a kényelmes-pocsolya munkahelyünkről, hanem ezerrel megy az álláskeresés (B.-nek konkrétan felmondtak, nekem meg olyasvalakivel és úgy kellene együtt dolgoznom, hogy annak köze nincs a konkrét munkakörömhöz... ami csak egy "javaslat", de nagyon nem úgy tűnt, hogy mondhatok rá nemet, pedig fogok, és aztán meglátjuk, hogy mi történik).
Szóval, a most hétfőt vad önéletrajz-írással kezdtük (hála az égnek a Canváért), de csak hogy igazán jó legyen a hangulat, B. munkahelye még bepróbálkozott egy "elfelejtjük, hogy volt felmondási időd, és azt is ki kellene fizetni"-akcióval is (emberek, ne írjatok alá közös megegyezést, ha nem vagytok 110%-ig biztosak benne, hogy minden konkrétan szerepel benne, ami egy munkáltatói felmondás esetén is járna!)
Szerencsére van egy-két ismerős mindkét oldalon, aki tud pár álláslehetőséget, mondjuk az is elég félelmetes, hogy így 5 év kihagyás után újra interjúznom kell, meg elhitetni magammal + a másik féllel is, hogy én amúgy értek ehhez.
Amennyire kikészültünk hétfőtől péntekig, annyira szuper volt a "csakazértis" hétvégégi kirándulás a Dunakanyarba, véletlenül egy szinte tökéletes szállást fogtunk ki, az erdő gyönyörű, a körülményekhez képest mindkettőnknek egész jól sikerült kiürítenie a fejét és csak a színes lombokra meg a patakra figyelni, legalább egy kicsit. Ami nem volt annyira jó, az az, hogy egy ott töltött nap után indulhattunk is vissza, de megbeszéltük, hogy ha kitisztul a munkahelyzet, visszamegyünk legalább egy hétre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése