Halloween, Halloween, Halloween...

 

Taylor Rooney, Unsplash

Már nem tudom, miért alakult így, de B.-vel mindig is a Halloween volt az egyik kedvenc közös ünnepünk, úgyhogy lakás kidekorálva, sütőtökös tiramisu a hűtőben, faragnivaló tökök és Alien bekészítve délutánra... addig pedig pánikolás helyett próbálok konstruktív lenni, és elolvasni minden "Front End Developer Interview Questions"-cikket, amit csak találok. Beadtam pár helyre a jelentkezésem, de a mindent elborító, gyomorszorító, extra gyors pulzust okozó stressz csak akkor enyhült érezhetően, amikor túllettem az első interjú-körön (mondjuk a szakmai rész még így is kemény lesz, de legalább teszek valamit, haladok, és nem csak sodródok). Most percenként változik a "semmit nem tudok, nem értek ehhez, kit akarok átverni...?" és a "minden kialakul"-végpont közt a hangulatom, de pontosan tudom, hogy ezt meg kell tennem, és úgy néz ki, hogy lehetőségből is több van, mint eredetileg gondoltam volna. 

Tökéletesen úgyse tudok felkészülni, de valamennyit minden nap hozzá tudok tenni az eddigi tudásomhoz... a többi pedig már nem rajtam múlik (annyira biztos voltam benne, hogy csak én görcsölök ezen ennyit, a 10+ éve kódoló, szuper rutinos B.-nek mondjuk eszébe se jutna, de aztán megnyugtatott, hogy neki is volt már katasztrófa interjúja, ahol a legalapabb kérdésekkel se tudott mit kezdeni, ami azért valahol megnyugtató). És minden idegszálammal próbálok erre a területre koncentrálni, mert ezen kívül jövő héten várható még egy nagyon kellemetlen beszélgetés is a projekt kapcsán, amiből minél előbb szeretnék menekülni, és őszintén nem tudom, hogy annak mi lesz a kimenetele.