 |
| David Gabrić, Unsplash |
Éreztem, hogy nem vagyok túl jó passzban ezen a héten, de tegnap majdnem elsírtam magam egy meetingen, ami kicsit nekem is meglepő élmény volt (igazából nem is szomorú voltam, hanem dühös és kétségbeesett, ez most így jött ki), és ma reggel felkelni se nagyon volt kedvem... legalább úgy néz ki, hogy a jelenlegi munkahelyemen még játszhatok túlélésre egy ideig, ami jól jön, mert a tegnapi álláskeresős próbálkozások nem pont úgy alakultak, ahogy szerettem volna (tanultam belőle, megvan, mikből kellene még készülni, ami jó, de kezdek kifogyni a lehetőségekből).
Ezért is próbálok kétségbeesetten kapaszkodni, amibe tudok, például abba, milyen rendes volt a háziorvos, amikor elmondtam neki, hogy éppen rommá stresszelem magam, vagy hogy két olyan ex-munkatársam is van, aki szólt, hogy szívesen dolgozna újra velem, hogy mennyire élveztem az egyik tesztfeladatot, hogy megtaláltam Brené Brown podcastjában a Gifts of Imperfection-ről szóló részeket, és hogy B. mennyire tartja bennem a lelket, pedig neki se könnyű épp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése