Szembenéz

Valami, amit nagyon régóta halogatok:  a saját projekt feltöltése a kedvenc Skillshare-kurzusomhoz, a realisztikus portrérajzoláshoz, ami a folyamat utolsó pontja és hivatalos lezárása lenne - pedig végigcsináltam a képzést, és azóta is használom az ott tanultakat. A héten végre rá tudtam venni magam a redszeres gyakorlásra, látom a fejlődést, mégis... képtelen vagyok azt érezni az elkészült rajzokról, hogy egy objektív mérce szerint is rendben vannak, nem csak én vagyok elfogult vagy nézem őket túl régóta ahhoz, hogy észrevegyem, mennyi hiba van bennük. 

Tudom, hogy most még nem lehetnek tökéletesek, és nem is ez a cél, ezért is váltottam a pici, kevésbé félelmetes vázlatfüzetre, és próbálom kísérletezésnek vagy edzésnek felfogni a rajzokat, így nem aggódom túl annyira, hogy inkább bele se kezdek. Ettől függetlenül akárhányszor lefotózom a végeredményt, azt érzem, hogy torz, homályos, és egy óvodás is jobbat tudna rajzolni, ha kicsit megerőltetné magát...  még nem igazán sikerült eltörölni azt a belső hangot, ami eddig is akadályozott, és ami szerint esélyem sincs jól csinálni. 

Ettől függetlenül már nem húzodhat tovább: ma felkerülnek a képek, akár tökéletesek, akár nem, és keresek valami újat az oktatótól, amit elkezdhetek. Ők pedig itt az elmúlt egy hét arcai: