Soundtrack

Danielle MacInnes, Unsplash

Volt már olyan, hogy vasárnap reggel 7 előtt muszáj volt felkelnetek, mert egyszerűen annyira visz a lendület, és annyira el akartok kezdeni dolgokat, hogy képtelenek vagytok visszaaludni? Na, a ma reggelem ilyen volt (bár a betervezett frissen sült croissant+eper+mandulavaj-reggeli is része volt a motivációnak), és legalább részben a Fran Palermót hibáztatom azért, ha 10-re már nyűgös leszek, és azon fogok gondolkodni, megéri-e még visszafeküdni: úgy ébredtem, hogy ez ment a fejemben, ami mindenképp egy "mozdulj már!"-zene, és megnehezítette, hogy rábeszéljem magam a tovább alvásra. 

Mindig fura érzés azt hallani emberektől, hogy "tulajdonképpen nem hallgatnak zenét", mert tök jól megvannak nélküle, vagy "nem hiszem, hogy szeretnék már új zenéket megismerni" (velem egyidős 30-körüliektől). Én 10-ből 9-szer zenét hallgatok, ha megyek bárhová (egyedül ezért hiányzik a munkába járás), vagy ha futok, ha kell valami lendület egy kreatív projekthez vagy munkához, vagy ha csak szeretnék lazítani egy kicsit... legtöbbször akkor is jár egy dal a fejemben, ha éppen nem hallgatok aktívan semmit (ezekből lesznek az art journal-oldalak), és mindig jobb kedvem lesz tőle, ha bármilyen tevékenységnek van egy tökéletesen a pillanathoz illő háttérzenéje. 

Kevés dolog tud jobban feldobni, mint valaki új kedvencet felfedezni, belemerülni egy dalba vagy albumba, aztán visszatérni egy régi-ezerszer  hallgatotthoz, ahol minden hangsúlyt és minden dallamot kívülről tudok- talán csak az, ha kivételesen találok valakit, aki ugyanúgy tud lelkesedni ezért az egészért. 

Sajnos régebben sokkal zenébb közegben mozogtam- tizenévesen Rocksuli, gitár, együttes, rengeteg koncert év közben és fesztiválok minden nyáron, később gitártábor és az onnan megismert barátok, de mostanra elsodródtunk, és csak kivételes esetben futok össze olyannal, aki eléggé megszállott. Tesómmal szerencsére van egy jól meghatározott metszete a zenei ízlésünknek, szerinte is ugyanolyan fontos egy koncertet a lehető legközelebbről, ideális esetben az első sorból nézni (B. ezt sose értette. B. nem 156 cm magas.), szeretünk együtt fura alter-bulikat felfedezni, és bármikor rávehető egy Tesco Discóra, úgyhogy általában ő az, akit magammal rángatok ilyen helyekre, de vannak olyan együttesek, akiket imádok, és akik őt teljesen hidegen hagyják. 

Tegnap lett volna a Kasabian nagy visszatérő bulija a több, mint 1 éves szünet után, de persze ugyanúgy elmaradt, mint minden más... nem tudom, milyen lesz a nyár koncertek nélkül, vagy hogy mikortól lesz tényleg biztonságos rengeteg másik emberrel bezsúfolódni a Budapest Parkba vagy az A38-ra, de már nagyon várom, hogy eljöjjön az a pillanat, mert a sok dologból, amit el kellett engednem a vírus miatt, egyelőre ez hiányzik a legjobban.