 |
| Davide Baraldi, Unsplash |
A Google érzi, hogy milyen napom van, amikor rákerestem, hogy a second-hand-ben biztosan van-e kötőjel, az első javaslata a "second-degree manslaughter" volt... ami kicsit túlzás, de ma délután volt egy több, mint három órás közös ötletelés, ahol nem érzem, hogy hozzátettem volna bármit a történethez, körbe-körbe járkáltunk, és annyira felhúztam magam a munkatársam kommunikációs stílusán, hogy lementem futni 3 kört a délutáni melegben (egyébként szuper lett volna, alig voltak lent rajtam kívül és kellemesen árnyékos a pálya, de fejben végigvitatkoztam, emiatt gyorsabb volt a tempó, mint kellett volna, és utána vörös fejjel feküdtem vagy 10 percet az elsötétített hálószobában, mire kezdtem érezni, hogy talán meg bírok mozdulni).
Nem tudom, ezzel mit lehetne kezdeni, alapvetően mindenki jót akar, azt hiszem; mégse működik így a csapatdinamika, és ha egymás szavába vágós káosz van, akkor még jobban behúzódok a csigaházamba, annyit se szólok hozzá, mint általában, és még így is elképesztően lefáraszt az egész. Szeretem a munkámat, de elképesztően utálom a meetingeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése