Kérdések

Ma reggel még gyorsan be tudtam fejezni EszterVirág új videóját, és nagyon elkapott az egész "mentális életmódváltás" témakör- mostanában ha nem is azt a kiégésközeli állapotot érzem, amiben a videóban volt szó, de nagyon beleragadtam a hétköznapokba, ugyanazokat a köröket futva, és nem igazán haladva a nagyobb céljaimmal (vagy egyáltalán bármivel). 

Amikor még HR-esként dolgoztam pár évvel ezelőtt, eljött az a pont, amikor olyan volt, mintha az Univerzum személyes kihívásnak tekintette volna, hogy olyan abszurd-kiakasztó "nem létezik, hogy emberek ilyen hülyék legyenek"-helyzeteket dobjon minden egyes nap, amivel kénytelen vagyok megszegni a magamnak tett ígéretet, hogy nyuodt és kiegyensúlyozott maradok, bármi történjen. Kezdett elegem lenni az emberekből úgy általában, nem éreztem, hogy jó vagyok abban, amit csinálok, egyre több okot találtam a (jogos, de akkor is romboló) felháborodásra, nem ismerték el az erőfeszítéseimet, olyan volt, mintha egy olyan csapdába estem volna, amiből egyre kevesebb erőm van kimászni. 

Amikor annyira elegem lett, hogy felmondtam, újra kaptam levegőt, és bár nagyon kemény lecke volt teljesen kezdő szintről elverekedni magam addig, hogy főmunkaidőben a kódolással foglalkozhassak, még egyszer se éreztem, hogy szeretnék visszamenni; a legfelszabadítóbb (és legfélelmetesebb) dolog volt, amit valaha megléptem. Ettől függetlenül, amikor elmúlt a sokk és újdonság, azért látszott már, hogy egy csomó olyan alapprobléma van, amit egy ekkora váltás se tüntet el. 

Tegnap B.-vel épp hetet terveztünk, amikor felmerült az egyik célként, hogy azt szeretné, ha nem folynának el a napjai. Ő egy konkrét megoldást talált ki erre, azt én dobtam be, hogy mit szólna, ha naplózná, hogy az adott nap éppen milyen volt ezen a héten, elfolyt-e vagy nem, és miért. El fogom tőle lopni a kérdést, és összeszedtem még pár másikat, ami talán közelebb hozhatna ahhoz, hogy olyanok lehessenek a napjaim, amiket tényleg szeretnék:

- mikor érzem azt, hogy haladok az életemmel?

- mikor érzem azt, hogy nem sül ki az agyam nap végére?

- hogy tudok úgy alkotni, hogy az feltöltsön, és ne lefárasszon?

- hogy tudok úgy pihenni, hogy tényleg töltődjek tőle, ne csak valami könnyen elérhető pótcselekvés legyen?

- mikor érzem azt, hogy odafigyeltem magamra, és tiszteletben tartom a saját határaimat?

- mikor érzem azt, hogy önmagam lehetek?

- mik azok az apróságok, amik az egész napomat feldobják? (akár a mindfulness-megfigyelő, akár az aktív-alkotó kategóriában)

- mik azok a felesleges körök, amiket fejben újra és újra lefutok?