 |
| Jesse Gardner, Unsplash |
Mostanában rendszeresen megkapom az online meetingeken, hogy milyen hangosak nálunk a madarak a kertben- tényleg azok, de már kezdjük megszokni (az előző albérlet lebetonozott udvaráról csak a parkoló autók hallatszottak be), és látszik, hogy túl sok időt töltünk itthon, mert lassan kezdenek háziállat-státuszba kerülni: pontosan tudom, hogy melyik fenyő tetejére imád rászállni az egyik feketerigó alternatív karácsonyfadísznek, hosszasan elemezzük, hogy a verébszerű-de-sárga-tollú jószág mi lehet pontosan, és aggódok, ha nem hallom a felháborodott szarkákat legalább napi kétszer, vagy ha valahogy bekeveredik egy varjú a felségterületükre.
Most viszont konkrétan a nyitott ablakom melletti korlátra szállt kiabálni az egyik rigó, egészen addig, amíg nem néztem oda, akkor még szemrehányóan ideszólt valamit, és ment is tovább. Már tényleg csak idő kérdése, hogy valamelyik hajnalban arra ébredjünk, hogy az ágyunkon ugrálnak és reggelit követelnek...
Ez szerintem olyan klassz! :D
VálaszTörlésNéha csak azért nyitom ki az ablakomat, hogy jobban halljam a madárkákat. Amikor albiba mentünk, ott nem voltak madarak, és rendesen szíven ütött, amikor rájöttem, hogy többet nem fogok madárcsicsergésre ébredni. =o
A kedvencem, amikor éjjel állnak neki dumcsizni. =')
Itt szerencsére hamarabb fekszenek, mint mi, de nap közben néha túl kell őket kiabálni, ha kimegyünk a folyosóra... én is bírom őket, főleg a szarkákat :) Itt azért meglepő, hogy vannak, mert ez egy 9. kerületi lakás, csak szerencsére tele van fákkal a kert (a nagyobbik része kerítéssel le van választva, és nem ehhez a házhoz tartozik, de legalább van saját természetfilmünk :)
Törlés