beached upon the shore

 

J Williams, Unsplash

Csapatépítő: 3.5/5, túléltem, szocializációs szempontból egész okésan sikerült (szerencsére a négyfős faház emeletén volt egy kis privát szféra, és összességében kevesebb volt a kínos csend, mint amihez hozzászoktam, meg talán az is használt, hogy most kevésbé feszültem rá az egészre), és meglepően bírtam az alkoholfogyasztást (mostanában már egy sörtől is tudok másnapos lenni, ezért nagyon óvatos voltam, semmi sör, semmi tömény, de végül 2-3 minipezsgő és pár hosszúlépés után másnap kicsit kiszáradtan, de amúgy okésan keltem). 
Még a csapatfeladatok se voltak vészesek, bár az egyik szaladgálós körben sikerült beszerezni egy bokasérülést, ami miatt szerencsére volt kifogásom, hogy éjfél előtt elmenekülhessek az extra közhelyes zenéket felvonultató builból, viszont utána a hét hátralevő részét itthon töltöttem, csak csütörtökön sántikáltam el a varrónőhöz, átvenni a mellényt. 

Varrónő: 3/5, azt hiszem, ez a kísérlet közepes eredménnyel zárult. A mellény nem volt sokkal drágább, mint mondjuk az a Benetton-nál, amit referenciának használtam, és jobban passzol rám, mint a bolti darabok, működik, de nem 10/10-es. A varrónővel se éreztük annyira a kémiát, ha nem tudtam volna én beszerezni az anyagot+ a gombokat, és nem lett volna ennyire pontosan meg a fejemben, hogy mit szeretnék, nem hiszem, hogy akár csak ennyire működött volna, és jó lenne valaki olyannal végigcsinálni ezt a folyamatot, aki több pluszt ad hozzá, vagy közelebb áll az ízlése az enyémhez. Sajnos továbbra is úgy néz ki, hogy ha a Tökéletes Mellényt szeretném, meg kell varrnom (bár mielőtt ennek nekiugranék, még meglátom, hogy a mostanit mennyire használom ki).

Egyéb varrós projektek: 5/5. Teljesen váratlanuk a kik-ben találtam meg álmaim viszkózingjét tökéletes piros színben, és annyira rákattantam, hogy vettem belőle egy másodikat, amit szétvágtam szabásmintának. Pont volt kétféle anyagom is, ami még a tavalyi Minerva-tesztelés óta a fiókban porosodott, és ruhához kevés lett volna, egy nagyon rövid fazonú inghez viszont elég. Jó döntés volt, hogy a kevésbé különleges duplagézzel kezdtem a sort, sok mindenre rájöttem közben (például hogy kell a papír szabásminta), így amikor a menő mintás viszkózhoz értem, már viszonylag gond nélkül tudtam haladni - de tegnap mindkettő elkészült, és mindkettő nagyon tetszik. (Ettől függetlenül a Minerváról nem rendelek többet anyagot, őrült sokat kellett rá várni, a plusz vámmal együtt nagyon drága, és a viszkózból ömlött a festék, nem tudom, hogy fogom tudni mosni, valószínűleg kézzel). 

Azt hittem, hogy ezzel letudtam a varrást egy időre, de igazából sosincs vége, nagyon tervezgetem a nyári ruhát is, és kimaradt egy adag lenvászon a mellényből, úgyhogy most egy hozzá passzoló rövidnadrágot tervezek - azt se varrtam még, de van egy sajátom, amit le tudok másolni, azt hiszem, most ez a vonal működik. Valamiért mindig nyáron kap el a varrás-lendület, de egyelőre nagyon élvezem. 

Packing list

 

Lina Verovaya, Unsplash

Holnap lesz a céges csapatépítő, és miközben készülődtem rá, végiggondoltam, hogy mennyi random korábbi csapatépítőn mennyi dolgot megtanultam (főleg a saját káromon), szóval íme, az eddig levont tanulságok:

- ha van rá esély, hogy egy teljesen árnyékmentes focipályán fogtok szaladgálni dél körül (és többnyire van rá esély), ne felejtsd el benaptejezni a hátadat is, mert különben hetekkel később is a sportmelltartó alakúra leégett, hámló válladat kenegetheted
- poén ruhástul a medencébe ugrani, de utána még a nyári melegben is *nagyon* sokáig csuromvizes lesz mindened
- ha szakad az eső, ne bakancsban, hanem papucsban (vagy ha menő Z-generációs vagy, akkor Crocs-ban) mászkálj odakint
- csoportnyomásra se egyél fura tengeri állatkákat
- ha van rá lehetőség, menj be a vízbe
- többnyire könnyebb végigsörözni a napot, mint vizet szerezni, legyen nálad saját vizesüveg és hidratálj rendesen

Szerencsére ez most csak egynapos lesz, bár ottalvós, és őrült korán indulunk, remélem, okésan alakul majd.  

Recap

 

Zoritsa Valova, Unsplash

Azt hittem, ha lesz év, ami után nem akarok visszanézni és tanulságokat levonni, akkor az 2025 - ehhez képest már dec.31-én is úgy keltem fel, hogy éreztem a levegőben azt a "tiszta lap/új kezdet"-energiát, amit általában csak szeretnék az új év környékén, de sose sikerül. Aztán ettünk a világ legjobb olívabogyójából, koccintottunk cavával, hazasétáltunk a hóesésben, szétvertük egymást a gonosz Unóban, próbáltuk megnyugtatni az ágy alatt rettegő Fionát, és csillagszóróztunk éjfélkor (meg odaégettem az első adag lencsét, de ez részletkérdés, főztünk és ettünk egy második adagot).
Elsején mérsékelten másnaposan és fáradtan ébredtem, és mire igazán észbe kaptam, már több, mint két oldalnyi dolgot szedtem össze, amiért hálás lehetek az elmúlt évemnek, közben pedig megtalált ez a kérdéssor, ami most sokkal jobban passzol a fejemben kavargó kérdésekhez, mint a klasszikus ÉvIránytű.

Megtörténtek olyan dolgok, amiket sose hittem volna, és csak nagyon kis részben múltak rajtam (lett légkondi a lakásban, meggyőztük a főbérlőket a macskáról), olyanok is, amik szintén hihetetlenek, és sok munkám van bennük (lett jogsim, de mielőtt sikerült volna, életemben először buktam meg, ráadásul kifejezetten csúnyán), és olyasmi is, ami nagyon nehéz, de nem érzem úgy, hogy túl sokat változtathattam volna rajta (munka elvesztése, extra nehéz álláskeresés). Érezhetően kevesebb a pénzünk, és csak egyetlenegyszer utaztam külföldre, ami nagyjából az év egyik legnehezebb két napja lett (a katasztrófa berlini út még februárban). És mégis: ha visszagondolok a nehézségekre, nem hagytak heget maguk után, látom, hogy mit tanultam belőlük, és olyan mély rétegeimben kezdtem el változni, amit sose hittem volna lehetségesnek. Emellett pedig olyan színtisztán öröm élmények is voltak, amiket szintén viszek magammal (főleg koncertek, bár pont nem a QOTSA vagy a Portugal.the Man, amire számítottam volna, hanem egy Biffy Clyro, két Ivan and the Parazol és egy Platon Karataev). 
Még nem nagyon terveztem meg 2026-ot, de az biztos, hogy a 12 hónap-12 kiállítás kihívást megtartom, mert nagyon sokszor csak emiatt vonszoltam el magam valahová a hónap utolsó napján, de többnyire megérte, és így szép lassan már kezd szokássá válni; és a könyvtárba járást is, mert idén több zseniális könyvet olvastam, mint már nagyon régóta (Moa Herngren és Linn Strømsborg volt a két kedvencem, de meg kellene nézni a kikölcsönzött könyvek listáját, mert biztos van, akire nem emlékszem kapásból). 

Még csiszolgatom magamban, hogy pontosan mit is szeretnék erre az évre, hogy tudnám olyan jó célokkal és kihívásokkal feltölteni, amik motiválnak, de sokkal jobb helyzetből indulok most mentálisan, mint ami a körülmények alapján indokolt lenne, és meg is akarom tartani ezt a szikrát, ameddig csak tudom. 

Sok kicsi

 

Susan Holt Simpson, Unsplash

- Örökség: szerencsére szupergyorsan olvas a könyvtár többi látogatója, és a kezdetben reménytelennek tűnő Moa Herngren-előjegyzésem tegnap teljesült, lecsaphatok a trilógia harmadik tagjára (kíváncsi leszek, egyelőre A válás sokkal jobban tetszett a kettőből, amit már olvastam)

- Vinted: a Google Maps-nek (és a saját elővigyázatlanságomnak) köszönhetően 50 perc alatt tettem meg az utat a lakástól 10 percre levő csomagautomatáig (meglepően sok a környékünkön a Vágóhíd utca, ki hitte volna?), de megvan a Cardamom Coffee és a Cat-bakancsom klónja is. Mindkettő nagyjából 70.000 lett volna bolti áron, az 5ml-s parfümért kb. 2000 Ft-ot fizettem, a bakancs 7 volt. A parfümben még nem vagyok biztos (karácsony környékén valószínűleg jobban be fog jönni ez a tömény mézeskalács-illat, most kicsit sok), a bakancs viszont telitalálat, a címke és a talpa más színű, amúgy egy az egyben ugyanolyan, mint az enyém. 

- őrült macska: Fiona meglepően fegyelmezett, eddig még csak nagyon ritkán mászott fel úgy az étkezőasztalra, hogy kaja volt rajta (egyszer egy grillcsirkét, egyszer egy zsacskó kiflit akart mindenáron megszagolni), pár napja viszont arra jöttem be, hogy a vacsorához használt, addigra már teljesen üres tányéromat nyalogatja megszállottan. Azt hittem, hogy a fekete-erdei sonka illata tetszett meg neki, de tegnap vacsinál is meg volt őrülve, akkor a kezemet akarta megenni, és a ma reggeli tesztelés után kiderült, hogy a Lidl deluxe citromverbénás olívabogyója, pontosabban a páclé a megszállottság tárgya- sose gondoltam volna, és azóta se igazán értem, mi van benne. A sima olívaolajtól nincs elájulva, a citromverbéna nagy mennyiségben még mérgező is rá, mégis úgy vadászta, mint eddig csak a macskamentát, és azóta is óriásira nőtt pupillával rohangál fel-alá, meg az ablakot nyalogatja... 

- Plur1bus: kifogytunk a nézhető sorozatokból, és az Apple sci-fijeivel eddig jók a tapasztalataink, úgyhogy pár napja belevágtunk a Plur1bus-ba (nekem kimaradt a Breaking Bad és a Better Call Saul is, de ugyanaz a rendező). Nem szerettük meg annyira, mint mondjuk a Severance-t (egy kicsit emlékeztet rá amúgy), de egyre jobban berántott a koncepció, ötleteltünk rajta egy csomót, miért olyan a világ benne, amilyen- és abban a tudatban daráltuk a részeket, hogy hat epizód már elérhető benne, a következő pedig valószínűleg most pénteken jön, nem kell beosztani. Ehhez képest az ötödik rész egy óriási cliffhangerrel zárul, a hatodik pedig majd csak jövő pénteken jön, kiakasztó. 

- szaloncukor: pár napja megvilágosodtam, hogy ha a gyerekkoraim házi Raffaello-ját megidéző kókuszos szaloncukrot szeretnék csinálni (van még valaki, akinek ez óriási kedvenc gyerekkori süti volt? Anno az általános iskolám karácsonyi vásárjainak ez volt a sztárja, és az anyukák hétpecsétes titokként őrizték a recepteket, évekbe telt, mire otthon is meg tudtuk csinálni), akkor ahhoz tejpor kellene, vagy az ahhoz leginkább hasonló tejmentes alternatíva, de megtaláltam, hogy kókusztejport is lehet kapni, úgyhogy ezzel meg kókuszkrémmel fogok próbálkozni.

Tell me where's your hiding place

Jade Aucamp, Unsplash

A tökéletes novemberi öngondoskodás, hogy amikor hazaestem átfagyva és kicsit megázva az állatmenhelyről, már várt a hűtőben a több napra elég zöldségleves-alap, csak össze kellett kevernem és fel kellett melegítenem, meg sütni hozzá egy kis füstölt sonkát és pirítani két szelet rozskenyeret, és nagyjából 10 perc alatt kész is volt az ebéd.

Öngondoskodás #2: olvasni netezés helyett - már nem emlékszem, hogy kinek a blogján láttam az Egy modern család-ot, de még akkor előjegyeztem a könyvtárban (és nagyjából meg is feledkeztem róla), a héten be is futott, és egyelőre nagyon tetszik

Öngondoskodás #3: minden nyűglődés, fáradtság és csöpögő eső ellenére este átvonszoltam magam Balthvs-koncertre a Turbinába, és nagyon feltöltött, annyira szuper, hogy újra erre jártak (egy ideje már szokásom, hogy belehallgatok az itt fellépő teljesen ismeretlen külföldi együttesekbe, de eddig még senkire nem kattantam rá úgy, mint a Balthvs-ra)

Azt hittem,...

 

bruno costa, Unsplash

Azt hittem, hogy sokkal jobban meg fog viselni a 6+ hónapnyi munkanélküliség és álláskeresés, de a korábbi hasonló időszakomhoz képest ezerszer kevésbé érzem a különbséget, kevésbé vagyok elveszett vagy szétesett (a pszichológusomnak már mondtam, és nagyon jól szórakozott rajta, hogy ezen a ponton már azon aggódok, hogy nem aggódok eléggé, és ezért nem fogok munkát találni :)
Azt is hittem, hogy a mostani, főleg itthon töltött nyarunk után sokkal jobban fog hiányozni az utazás, de nem, egész jól bírom- kivétel, amikor ilyen meg ilyen cikkeket látok, mert akkor legszívesebben fogalnám a következő repjegyet és airbnb-t. 

Azt is hittem (bár ennél már igazán ismerhetném jobban magam), hogy sokkal nagyobb rend és tisztaság lesz itthon a több szabadidőmmel párhuzamosan, és végre összeáll egy felnőtt takarítási rendszer- hát nem, közel se vagyok hozzá. Viszont szuper dolgokat főzök meg sütök, a kovászom még él és egész jól funkcionál, és B.-t mindig frissen főzött kávé várja, amikor csak szeretné.  

in progress

 

- újra készülnek az art journal-oldalak
- folytatódik a "szuper könyveket találok anélkül, hogy túl sokat keresgélném őket"-sorozat (most Weike Wang Kémiájára sikerült lecsapnom a könyvtárban)
- tavaly úgy ismertem meg a Balthvs-t, hogy pont lecsúsztam a pesti fellépésükről, és 100% biztos voltam benne, hogy sose fognak újra erre járni - de úgy tűnik, 2025 hivatalosan is a Jó Koncertek Éve, mert novemberben jönnek a Turbinába, már meg is van a jegyem 
- egész jól alakul a "minden főétkezés előtt egy tányér zöldség"-projekt, sőt, most egy nagy kupac előre felaprított római saláta, pak choy és paprika várja a hűtőben, hogy felhasználhassuk; ritkán érzem magam annyira kompetens felnőttnek, mint amikor sikerül elég zöldséget ennünk (tegnap szuper kelbimbós tésztasalátát csináltam, B. is lelkesen megette, az is hasonló kategória :)
- sajnos kiderült, hogy 2-es típusú cukorbetegként nem lehet csak úgy elkezdeni mozogni, sőt... de B. hősiesen küzd azért, hogy biciklizhessen 20 perceknél többet is, és múlt héten már kétszer is sikerült egy hosszabb kört összehoznia anélkül, hogy bezuhant volna a vércukorszintje
- és végül, továbbra is járok az állatmenhelyre cicázni, és bár tele van bújós cukiságokkal is, de azért titokban ők a kedvenceim:

"ne nyúlj hozzám" Mabel, "én csak egy oszlop vagyok" Wendy, "mit akarsz tőlem" Frida, és a tökéletesen felsőbbrendű Cseresznye

summer glimmers

 

Ethan Robertson, Unsplash

Oké, a hét nagy részének pont nem olyan hangulata volt, mint ennek a képnek, de azért össze tudok szedni jó dolgokat (ha nagyon próbálkozok):

- hétfőn lesz a következő forgalmi vizsgám, és mivel nagyon túltelített az oktató, úgy volt, hogy addig már nem tudok menni hozzá, de váratlanul valaki lemondta szerda reggel az időpontját, amire le is tudtam csapni (... és nem is felejtettem el mindent, bár picit berozsdásodtam)
- végre eljutottam a Lukácsba (így 10+ év Bp után), annyira hangulatos volt ázni az óriási fák alatt, biztos megyek még idén nyáron
- a kezdeti közepes lelkesedés után teljesen rácsúsztam a Murderbot-ra (sweet: szuper volt a pénteki évadzáró, és berendelték a második évadot is, bitter: nem lehet tudni, hogy mennyit kell majd várni rá)
- tegnap B.-t is elvittem a menhely-cicákhoz, és imádta őket (meg a cicák is őt), biztos megyünk még közösen
- jövő szombaton tesómmal megyünk a Queens of the Stone Age-re a Parkba, de addig is hangolódásként tegnap este végig tudtam nézni a livestreamet a Pohoda fesztiválos koncertjükről (és ami extra meglepő volt, kivételesen tök jó fej emberek gyűltek össze a kommentszekcióban is, ilyet még nem is nagyon láttam)
- találtam egy grafitceruza illatú parfümöt!
- amikor elkezdtem varrni, az volt az álmom, hogy saját linóprint-mintás anyagból csinálhatok majd ruhákat, és úgy néz ki, ez jövő héten meg is valósul, a linóminták készen vannak, és az elrendezést is megterveztem, már "csak" meg kell valósítani

mon the biff

Oké, a nyár tényleg és teljes mértékben beindult ezen a héten, eddig volt

- mangós sör és délutáni/kora esti (... nem mintha 8 előtt bármi élet lett volna) Tesco Disco, többek közt a blog címadó dalával
- egy tökéletes Biffy Clyro első sorból, a basszgitáros pengetőjét elkapva (egyébként meglepően kevesen voltunk, de az együttes így is hozta a 110%-ot, és hallottam ezt meg ezt élőben, ami miatt önmagában is megérte volna)
- hivatalosan is lett forgalmi vizsga-időpontom, és csütörtökön összehoztam az első olyan próbavizsgát, amin már átmentem volna, úgyhogy nem reménytelen a helyzet
- cicasimogatás a Herosz állatmenhelyén, amit nagyon régóta terveztem már, és szuper volt, mindenképp megyek még, amíg ennyire ráérek

egymondatosok

 

Katja Anokhina, Unsplash

Továbbra is cérnaszálak borítanak minden létező felületet, de ma kiderült, hogy van egy teljes saját készítésű outfit (top+nadrág+táska), amit fel tudok venni (... vagy fel tudnék, ha 10 fokkal melegebb lenne, és kevesebb eső). 

Majdnem két hónapos kihagyás után a héten újra kódoltam (az elmúlt 3 napban mindennap, egyelőre ennyi is a célom vele, sokkal inkább a rendszeresség, mint az óriási haladás), és jutalomképpen tegnap este láttam egy álláshirdetést, ami egészen jól nézett ki.

Már a címadó dal megjelenésekor sejtettem, de most már biztos, szuper lett az új Ivan&the Parazol, és legyőzve a Budapest Park-fóbiámat, jövő héten élőben is meg kellene hallgatni... 

Kicsit tartottam tőle, de Jason Mantzoukas teljesen jól működik az eredeti Taskmasterben, az ausztrál évad viszont továbbra is marad a kedvenc. 

joy spotting

 

Egy lista a klassz apróságokról mostanában (ha már minden más olyan, hogy legszívesebben ordítanék):

- az új Platon-lemez, amit minden hallgatással egyre jobban szeretek
- North of North (kár, hogy csak egy évada van, bár berendelték a másodikat... pont az a kedves-szerethető-könnyed-de-nem-súlytalan műfaj, amit annyira nehéz találni)
- epres palacsinta reggelire (mogyoróvaj épp nincs itthon, úgyhogy kipróbáltam tahinivel, és kicsit extrém, de működő ízkombináció, főleg étcsokival)
- az ausztrál Taskmaster negyedik évada
- Linkin Parkra futni (kénytelen vagyok beismerni, hogy az új albumról is megszerettem egy-két dalt, bár közel sem annyira, mint a régebbieket)
- játszótéri homokozás az unokahúgommal
- esti fotózás a belvárosban (eredetileg csak B. miatt mentem, de sikerült elkapni a hangulatot, és telefonnal is egész jó képek lettek belőle - ezzel együtt kezdem feltámasztani a 2023 nyara óta szünetelő insta-profilomat)
- kb. 2 év kihagyás után új Drawing With Waffles-videók! (még 2020 környékén, amikor elkezdtem kicsit többet rajzolni, nagyon inspiráló volt, a heti programom fix pontját jelentették a videói, és aggódtam érte, amikor egyik napról a másikra eltűnt, annyira jó, hogy úgy néz ki, visszatért)

bit of citrus garnish

 

Gyors sikerélmények:

- vettem egy konzerv csicseriborsót, és tegnap este készült belőle egy adag fűszeres pirított csicseriborsó, meg életem első s.k. hummusza, és mindkettő finom lett (a konzerv grafikája pedig zseniális)
- tegnap ezen kívül is egész sok dolgot sikerült megcsinálni, és teljesen más úgy kezdeni a hetet, hogy van pár napra előre ebéd, meg egy nagy adag összevágott zöldség a hűtőben
-  hirtelen felindulásból kitöltöttem a hatodikos matekfelvételit, és egész jó az eredmény, kb. csak figyelmetlenség miatt vesztettem pontot (bár a 12-éves-én mindenre rosszallóan összehúzza a szemöldökét, ami nem max pontszám)

Highlights

 

Amennyire nulla kedvem volt tavaly évet értékelni (és főleg tervezni), most decemberben újra és újra azon kapom magam, hogy 2024-en gondolkodok és listázom a kedvenc részeimet meg a legnagyobb eredményeket...ez az év egyáltalán nem volt könnyű vagy alakult a tervezettek szerint, sokkal kevesebb a tételesen felsorolható új és izgalmas "első", mint tavaly volt, és mégis azt érzem, hogy sokkal többet haladtam, még ha ez nem is mérhető feltétlenül külső mutatókban. 

12/12

 

Már teljesen biztos, hogy nem lesz meg minden pont a "24 for 2024"-listámról, de amire nagyon büszke vagyok, hogy a 12 hónap-12 kiállítást sikerült teljesíteni (oké, a júliusra tervezett kiállítás átcsúszott aug.4.-re, de voltak duplázások, így végül *technikailag* összejött), a tegnapi Allegro Barbaro-val a decemberi is pipa, és bónuszként még nagyon klassz festményeket is sikerült találnom, szinte minden másodikat haza szerettem volna hozni. Csak hogy emlékezzek majd rá később is, itt a lista:

- január: TechnoCool, Nemzeti Galéria
- február: A múlt megjövendölése, Mai Manó
- március: Róma-Budapest, Virág Judit Galéria
- április: Kertész, Moholy-Nagy, Capa, Szépművészeti Múzeum
- május: Veszélyes csillagzat alatt, Ferenczy Múzeum
- június: Kudarcok Múzeuma
- július: -
- augusztus: Nyár a parton, Várkert Bazár; Martin Wanda- Martin Gábor: Az örök fiatalság balladája, Mai Manó
- szeptember: Budapest Contemporary, Bálna
- október: Lépésváltás, Nemzeti Galéria; Picasso Múzeum, Barcelona
- november: Keserü Ilona Hommage, Műcsarnok
- december: Allegro Barbaro, Resident Art

Azt hiszem, ezek közül csak a Kudarcok Múzeumát bántam meg, és a Kertész-Moholy-Nagy-Capa-fotókiállítástól vártam sokkal többet, mint amennyit kaptam, a többi klassz volt (és festmények > fotók, ezt jövőre majd észben tartom). 

Glimmers

 

insung yoon, unsplash

A lakásba zárva és félig-meddig még mindig betegen nehezebb ugyan mindennapokat feldobó apróságokat találni, de azért nem teljesen lehetetlen:

- végre egy finom pho, innen
- youtube-ra felkerült az új British Sewing Bee-évad
- Tom Cashman arca
- barackillatú tusfürdő
- lehet, hogy egy bogár-apokalipszis kellett hozzá, de gyönyörűen rendezett fűszeres- és teáspolcunk lesz (azért belül sírok, hogy vehetek újra minden klassz fűszerkeveréket, amit pár hete szereztünk az Ázsia Boltból)
- klassz feldolgozások
- hársfatea és múló fülfájás
- egy hónapos lett a tetoválásom, és továbbra is nagyon szép, sokkal intenzívebben fekete maradt, mint a másik (legalábbis azt hiszem)
- a Game of Thrones-ból annyira kiábrándultam a végére, hogy a House of Dragons-t el se kezdtem nézni, de valamiért napok óta Ewan Mitchell-Tom Glynn-Carney-promóvideókkal van tele a youtube-om, és lehet, hogy csak miattuk kap egy esélyt
- lett Pesten még egy hely, ahol lehet teljes kiőrlésű pizzát kapni (már el is kezdtük tervezni a látogatást, lehetőleg szabadulószobával együtt, bár most úgy néz ki, szeptembernél hamarabb nem fog összejönni)

Ordering stuff online

 

Anirudh Janga, Unsplah

Ha minden jól alakul, akkor ma ez a három csomagom fog befutni:

- tálca, rost és magok a mikrozöldség-termesztéshez (amikor beköltöztünk ebbe a lakásba, ahol nem volt penész, de volt konyha természetes fénnyel, szinte rögtön megpróbáltam a csíráztatást, de aztán nehezebben ment, mint amire számítottam, és elég gyorsan félbehagytam... utána fűszernövényeket telepítettem az ablakpárkányra, ami szintén nem működött... ez most a harmadik próbálkozásom, a mikrozöldek kicsit stabilabbnak tűnnek, eszközeim is lesznek hozzá, és izgalmas magkeverékek is)
- egy kávés puzzle, amibe beleszerettem (nem adtam fel a használt puzzle-szerzést sem, folyamatosan figyelem őket Vinteden és a facebook-csoportban, de csak olyat szeretnék venni, ami nagyon-nagyon tetszik, és erre ott még nem igazán volt példa... és a sajátjaimtól se sikerült még megszabadulni, úgyhogy sajnos egyelőre csak bővül a gyűjteményem, bár még 10 alatt járok)
- Budapest-pólók innen (gyönyörűek, de a weboldal ellenem dolgozott, Linuxon három böngészőből eggyel se töltődött be normálisan, kölcsön kellett kérnem B. laptopját, hogy végig tudjam csinálni a rendelési folyamatot-  remélhetőleg megérte, és élőben is jól néznek ki. Sajnos itt is szerepel a "színárnyalatok eltérhetnek"-kötelező disclaimer, ami bármit jelenthet a szabad szemmel láthatatlan különbségtől a fel sem ismerhető színpalettáig)

... és tegnap végre, régóta tartó halogatás után beiratkoztam az autósiskolába is. Még mindig teljesen elképzelhetetlen, hogy valaha is vezetni fogok, de most már egy jelentős lépéssel közelebb kerültem hozzá, mint eddig bármikor. 

Predicting the past

 

Ez nem kimondottan egy jó hét, bár viszonylag hatékony:
- végre túlestem a "csak a biztonság kedvéért"-ellenőrző ultrahangon, és minden oké (és végre lett egy viszonylag konkrét ajánlásom róla, milyen időközönként menjek szűrővizsgálatra)
- kicsit több, mint fél év kihagyás után eljutottam fodrászhoz, és tetszik a végeredmény (ez volt a referenciakép), bár érdekes lesz, hogy itthoni szárítással is tud-e ennyire hullámos lenni a hajam (kénytelen leszek megbarátkozni a diffúzorral)
- megjött a puzzle-asztal, ahová át tudom csoportosítani a többi kreatív tevékenységet is, és az első, használtan a Vinted-ről vett puzzle (sajnos hétvégén itt lesznek B. szülei, úgyhogy az egészet süllyeszthettem is el, hogy legyen elég hely a nappaliban, de majd vasárnap folyt.köv)
- amennyire hullámzóak és kaotikusak a napok, annyira jól sikerül lépést tartanom az art journal-kihívással, és még a hétvégén megnézett fotókiállításon begyűjtött matricát is fel tudtam használni, ez az oldal most a kedvencem

Tasty

 

Davide Cantelli, Unsplash

A 24-es lista "Kipróbálni 10 olyan ország konyháját, amit eddig nem kóstoltam" pontjához elkezdtem összeszedni, milyen nemzetközi éttermek vannak Budapesten, amik kicsit a komfortzónámon kívüliek, de nem annyira könnyű tizet gyűjteni belőlük, mint gondoltam volna. Oké, vannak azok, amik kis túlzással mindennapiak (mexikói, olasz, görög), vagy azok, ahonnan ugyan csak 1-1 ételt, de rendszeresen eszünk (thai, vietnámi vagy indiai), és amiket pont emiatt nem akarok belevenni; és igyekszem nem túl szigorúan tartani az"ország" kritériumot, ennél kisebb vagy nagyobb terület is lehet, valamilyen jellegzetes konyhával. Az első körös jelöltek:

- Libanon: Byblos (a tesóm nagy rajongójuk, és azt mondta, hogy már csak az előételek miatt önmagában is megéri benézni)
- Brazília: Corcovado (a közösségi irodába menet rendszeresen elsétálok mellette, de sajnos csak a délután közepén nyit; a steakek is nagyon meggyőzőek, de az egyik brazil munkatársam szerint a feijoada az, amit mindenképp kóstoljak meg, ha egyszer brazil helyen eszek)
- Hawaii: ONO Poké Bowl Bar (nem számítottam rá, de B. teljesen rákattant a poké bowl koncepciójára, úgyhogy ezt együtt fogjuk majd tesztelni)
- Oroszország: MoszkvaTér
- Marokkó: Jouri

Online egyelőre ezek a legjobb találatok, de azért miközben ezeket kipróbálom, nyitott szemmel fogok mászkálni a belvárosban, bármikor felbukkanhat valami érdekes (a környékünkön pl. volt egy fülöp-szigeteki kávézó/étterem, de most épp vagy felújítják, vagy átalakítják). 

Checking it twice

NEOM, Unsplash

December eleje óta tervezem, de ma végre eljutottam korizni a Városligetbe, és ezzel párhuzamosan megjött az ihletem a 2024-es listaíráshoz (le is cseréltem az oldalsávban, egyelőre a 24-ből 15 pontra van ötletem, de ami még jobb, hogy ebből hármat már ki is pipálhatok). Szerettem volna inkább random apróságokat összeszedni rá, a nagy kivétel az a jogsi (de akármennyire is tartok tőle, és akármennyire is nem használnék autót a hétköznapokban, azért itt van már az ideje, megígértem B.-nek, és már ajánlottak is egy autósiskolát, tényleg csak annyi van hátra, hogy beiratkozzak az elméleti tanfolyamra), meg talán a Hozier-koncert, de egyelőre nem tűnik megvalósíthatatlannak, fellép majd Barcelonában és Glasgow-ban is, és mindkettőre lehet még jegyet kapni. Vannak rajta tavalyról teljesítetlen pontok is, mint pl. a SUP (szomorú, hogy Portugáliában, a csapatépítőn be volt tervezve, de aztán az özönvízszerű eső elmosta, mint ahogy a kinti programok többségét), a nyelvtanfolyamot oda se merem írni, bár ha a jogsin túl vagyok, hátha rá tudom majd venni magam...

Be coffee

 

A héten rájöttem, hogy ...

- nem felejtettem el teljesen a linómetszést (lást fenti kotyogós)
- akármilyen szomorú is elismerni, túl öreg vagyok a heti 1 hajnalig bulizáshoz (a felesekhez meg pláne)
- koncerten viszont túl régen voltam már
- egy héthónapos babával is le lehet bonyolítani egy viszonylag korrekt éttermi ebédet (anya szülinapjára tesóm hozta a kislányát)
- másnaposan és fáradtan is képes vagyok jógázni, ha már ennyire közeli a kihívás vége
- nagyon hiányzott az életünkből egy mosogatógép