B. mondott valamit, amivel egyrészt 100%-ig egyetértek, másrészt nagyon jellemző a párkapcsolatunkra: neki az volt a legjobb ötlete az elmúlt években, hogy legyen egy mosogatógépünk (albérletben lakunk nagyon kicsi konyhával, szóval egyáltalán nem volt triviális a megvalósítás, de addig nyomozott, amíg talált egy picike, konyhapultra tehető példányt, és azóta is ez a mindennapjainkat legjobban megkönnyítő eszköz), nekem pedig az, hogy legyen egy macskánk (nem könnyít meg semmit, és sok akadályt meg kellett ugrani hozzá, de mindkettőnknek a fő szerotoninforrása).
Lassan végre túl vagyunk a Nagy Nyári Légkondi-krízisen vele (minket nagyon boldoggá tesz, hogy nem olvadunk el itthon, a cica viszont kiborult az éjszakai üzemmóddal járó minimális zajtól is, és az ágy alatt rettegett az első napokban), és csak annyi utóhatása maradt, hogy extrán parázik a zajoktól, elég egy összegyűrt papírzacskó, és már rohan is a legközelebbi kanapé alá, a fűnyírótól pedig akkor is fél, ha az a szomszéd kertben megy.
Sok kudarc után sikerült szereznünk egy olyan új játékot, amit imád (macskaalagút), és napról napra újabb szupercuki szokásai lesznek: valamiért kb. magától megtanulta, hogy ha kap egy puszit a fejére, akkor orr-összeérintéssel válaszol rá; ha legalább kétszer megkérjük, felugrik a direkt neki leterített pihepuha takaróra, és boldogan dorombol; ha épp nem játszok vele, hanem az ágyon heverek, akkor finoman odaérinti az orrát a nagylábujjamhoz, aztán elsprintel.
Az emberi kajához való viszonya továbbra is... fura: tudja, hogy nem jöhet be a konyhába (és amikor épp figyeljük, akkor ezt be is tartja), hidegen hagyja a nyers hús, és az étkezőasztalra csak akkor ugrik fel, ha figyelemfelhívásból trollkodik, viszont a múltkor a kipakolt almákra teljesen rákattant, dörgölőzött hozzájuk, megrágcsálta a szárukat, fogalma sincs, mit érezhetett rajtuk.
Persze mindketten szeretnénk, ha egy kicsit még dorombolósabb és bújósabb lenne, de pontosabban kellett volna fogalmaznunk, mert tegnap éjszaka fejenként 2-3 alkalommal ébresztett minket azzal, hogy a párnán dagasztott, és addig helyezkedett meg bökdösött, amíg fel nem ébredtünk annyira, hogy megsimogassuk... ilyen eddig nem nagyon volt, és remélhetőleg nem lesz belőle rendszer.
ps.: lehet, hogy újra megpróbálom a zárt blogot egy ideig, ha valakinek még nincs korábbról meghívója, dobjon egy kommentet, és küldök neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése