 |
| Blake Wisz, Unsplash |
A múlt heti mélypont és az azóta végigszenvedett napok után most olyan, mintha valaki végre lejjebb vette volna pár szinttel a nehézségi fokozatot (meg az se árt, hogy eljöttem végre betegszabira, amit valószínűleg már hétfőn meg kellett volna tennem), szépen folynak az interjúk, rengeteget naplózok és ragasztgatok és alszok, tegnap már talán nem mínuszban voltam, hanem kezdem megközelíteni a nullát.
Őszintén fogalmam sincs, hogy mondjuk a jövő hetem hogy fog kinézni, továbbra is olyan, mintha körülöttem sokkal gyorsabban történne minden, mint ahogy fel tudom dolgozni- a kiindulási pont még az volt, hogy ASAP kell egy új hely, most épp úgy tűnik, hogy nem annyira sürgős, mint eredetileg hittem, de ha már tudok lépni, akkor érdemes lenne, nem...? Igazából csak aludni akarok egy-két hónapig, jobban lenni, visszatöltődni, és úgy érzem, csak onnan tudnék jól meghozni egy ilyen döntést (de amíg a mostani helyen vagyok, az ottani problémák miatt nem lesz zen, és amíg B.-nek nincs meg az új munkahelye, nem tudok csak úgy eljönni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése