Life goes on

 

Christian Wiediger, Unsplash

Tegnap, két hét után először újra dolgoznom kellett, ami eléggé megviselt- a hétköznapokon is idegesítő, hogy csak egy kézzel tudok gépelni, de a kódolást elképesztően belassítja (arról nem is beszélve, milyen komoly akrobatika előhozni a Ctrl+Shift+R-es keresést PhpStormban, vagy kapcsos zárójelekt tenni a kódba, de a fő problémám, hogy lassúúúú). A "top 3 legidegesítőbb dolog, amit nem lehet/nehéz egy kézzel" lista másik két eleme a hajam (se megmosni, se beszárítani, se összefogni) és az öltözés (melltartót felvenni egy kézzel? sok szerencsét). Most azért óriási mázli, hogy még mindig tart a home office, mert annyival meg tudom oldani ezeket, hogy nem kapcsolok kamerát...

A héten már elmászkálós-ügyintézős dolgaim is vannak, a baleset áldozatául esett jobb szemüveglencsém helyett kellene már csináltatnom egy újat (megfogadtam, hogy soha többet VisionExpress, de az új kedvenc optikám csak 6-ig van nyitva, és szedni kell a lábam, ha addig oda akarok érni... remélhetőleg vállalják így, a keretnek elvileg semmi baja), tegnap szereztem egy cica-krémet a sebekre (és azóta türelmetlenül várom, gyorsabban gyógyul-e tőle, de milyen meglepő, 2 használat után nincs látványos különbség), és levadásztam az elérhetetlen háziorvost a táppénzpapír miatt.
A sárkány-helyzet most így áll:

... egyet még tervezek, aki összegömbölyödve alszik a gipsz bal felén, utána viszont kb. elfogy a hely. Három hét múlva ilyenkor viszont kis szerencsével már gipsz nélkül fogok létezni (azért a jószágok hiányozni fognak majd).