 |
| Wes Hicks, Unsplash |
Tegnap nagyon jó érzés volt végignézni a határidőnaplómban, melyik új szokással hogy sikerült haladnom- a napi legalább 3l vízivást minden nap sikerült betartanom, a napi 5000+ lépést pedig öt napon a hétből (+ a hét mindegyik napján meditáltam és írtam a hálacetliket, szóval ezek se estek ki, és összesen négyszer sportoltam, ami nagyon sokáig az elérhetetlen kategóriába tartozott, mostanában pedig már inkább ez az átlagos). Úgy néz ki, már kezdő-kísérletező szinten is hatásos a Tiny Habits, a héten folytatom is a könyvet.
Ami még mindig nehéz, az a gitározás. Azt vettem észre magamon, hogy sokkal hamarabb ülök oda a szintetizátor mellé gyakorolni, pedig abban aztán tényleg teljesen kezdő vagyok, lassabban és bizonytalanabbul haladok mindennel, és mégis...
Gondolkodtam rajta, és a gitár körül nagyon sok irreális elvárásom gyűlt fel, tizenévesen, amikor elkezdtem órákra járni, az volt a homályos elképzelésem, hogy minimális gyakorlással is látványosan jobbá kellene válnom, és folyamatosan azt éreztem, nem vagyok annyira tehetséges, mint a többiek a gitárcsoportomban (viszont nem is tettem bele azt a munkát, amivel tényleg jobb lehettem volna).
Mióta nem járok gitártanárhoz, kicsit elvesztettem az irányt, nem állt össze azóta se egy konkrét terv, ami mentén haladhatok- ennek a megoldása lehetne a Rocksmith, de azt vettem észre, hogy csak kerülgetem (valamelyik nap még azt is álmodtam, hogy koncertezünk két órán belül valamelyik fesztivál színpadán, és fogalmam sincs, mit fogunk játszani), és mégsem vágok bele.
Tegnap elvonultam a kisszobába egy NLP-könyvvel, és elkezdtem kibogozni a negatív gondolatokat, amik utánamnyúlnak, ahányszor csak gitározni szeretnék- hogy csak az időmet vesztegetem, hogy sose leszek igazán profi benne, hogy mások (...milyen mások? csak itthon szoktam játszani, ha egyáltalán) is azt gondolják, béna vagyok... és ezek helyett összerakni egy pozitívabb képet, valamit, ami felé szeretnék haladni. Meglátjuk, hosszú távon hogy válik be, de tegnap este leültem gyakorolni, és kifejezetten élveztem, akkor is, ha nem ment minden elsőre (...sőt).
Nagyon ügyes vagy, hogy így is ennyi új dolgot bevezettél :) csak így tovább!
VálaszTörlésköszi :) rövid távon mindig jobb voltam a változtatásban, mint hosszú távon, de most reménykedek benne, hogy ezek be tudnak épülni
Törléskicsit elmaradásban vagyok a blogolvasást tekintve, bocsi:c
VálaszTörlésa gitározásban amúgy az nem motivál, ha hallgatsz egy számot, lehet az már korábbról ismert, és annyira elkap a vibe, hogy muszáj elpötyögnöd (legalább egy részét)?:D
amúgy meg kit érdekel, hogy vannak jobb gitárosok, mindig lesznek valahol a világban. a zenélésben szerintem pont az a jó, hogy magadnak tudod adagolni és meríteni belőle, mert ez nem verseny, csak egy jó meditáció ♥
egyébként témától eltekintve, nem lehet, hogy túl sokmindent tűztél ki célul magad elé? egészséges evés-ivás, mozgás, terápia, art journalok, gitározás, plusz a mindennapi dolgok, mint helytállni a melóban, kapcsolatban, staying sane.
a vízivásról jutott ez eszembe, mert én is csináltam ezt tavaly, összeszedtem egy rakás dolgot, amiben változtatni akartam, és bele is kezdtem mindenbe - hát semmi nem tartott sokáig. tök nagy nyomás lehet ez amúgy, és én is nem rég kaptam egy ilyen tanácsot, hogy ne akarj egyszerre megcsinálni mindent. tök primitívnek tűnik, de elgondolkoztam, hogy hogy is vezettem az életem eddig, és bizony úgy, hogy meg akartam egyszerre csinálni mindent. most csak egy dologra koncentrálok, és megengedem magamnak, hogy a többi dolgot szorítsam háttérbe addig, amíg nincs kész (ami nem alapvető a megélhetéshez természetesen). és sokkal nyugodtabb vagyok a mindennapokban. tavaly sokat feszkóztam azon is, hogy úristen, itt a hétvége és szart se csináltam a két nap alatt a sorinézésen kívül, pedig mennyi mindent terveztem. most pedig úgy vagyok vele, hogy ez így rendben van, most regenerálódtam, most kiürültem. jót tett nekem a semmittevés, mert jó kedvem volt attól, hogy azt csináltam, amit akartam, és nem kényszerített senki semmire (magamat is beleértve), a tervezett dolgaim pedig ráérnek később is.
nekem nagyon megérte átállni erre a mindsetre, nemtom, segít-e bármit, de gondoltam, megosztom:)
gitár: de igen, amikor nem gondolkodom túl, bőven elég tud lenni, hogy egy riffet meg akarok tanulni :) csak általában túlgondolkodom, pedig racionálisan tudom ám, hogy nem verseny...
Törlésminden más: igen, valószínűleg nagy falat ez így együtt, pedig a hobbijaim nagy részét már így is elengedtem, és próbálom nem túlpörögni, hogy ott porosodik a varrógép a sarokban... majd sorra kerül. Nem vagyok jó az átpihent hétvégékben, valahogy a bezártság is felerősítette, hogy ha már nonstop itthon vagyok, ki kell használnom az időt, haladni mindenfélével... valamiért az volt/valamennyire még mindig van a fejemben, hogy nincs elég időm, nincs elég lehetőségem, most kell csinálnom, mert utána ki tudja, mikor fogom legközelebb rávenni magam, és ezt nem könnyű átformálni.
Köszi, hogy leírtad, mindig jól jön egy külső nézőpont :)