Tegnap végre kiszabadultunk egy kicsit otthonról, bár nem volt könnyű még sötétedés előtt odaérni az Orczy-parkba, de legalább rajtunk kívül leginkább csak kacsák voltak, levehettük a maszkot, termoszban vittünk kávét, és kalandozhattunk egy picit- nagyon régóta először elkapott a remény, hogy lesz majd a normálishoz közelebb álló is a helyzet, nem tudom, mikor, de lesz.
Pénteken volt egy beszélgetésem a szakmai vezetőmmel, és teljesen váratlanul úgy néz ki, megoldódhat majd pár olyan probléma, ami miatt múltkor gondolkodni kezdtem, jó helyen vagyok-e, konkrétan sokkal kevésbé szorosan kellene együtt dolgoznom azzal a munkatársammal, akivel nagyon nehezen tudok (és úgy néz ki, szakmai szempontból izgalmas projektek jöhetnek, ami szintén nem árt, de amekkora megkönnyebbülés volt a gondolata is annak, hogy külön csapatba kerülünk a sráccal, abból elég egyértelmű, hogy ez a fő gond, nem a szakmai vonatkozás). A hír kevésbé jó része, hogy ezek még csak tervek, és valószínűleg nyár előtt nem valósulnának meg, bár most amúgy se tudnék nyugodtan állást keresni.
Régebben szinte minden nap lakkoztam a körmöm, mostanában nehezen tudom rávenni magam, és gyorsan megunom, de most kaptam hozzá egy kis ihletet ebből a bejegyzésből, bár a saját színpalettám kiválogatását rendesen korlátozta, hogy a lakkjaim többségét 4-5 éve vettem, és már nincsenek túl jó állapotban. Azért a maradékból is összeállt egy jó kis barna-narancssárga-homokszínű kombináció, bár arra csak később jöttem rá, hogy véletlenül sikerült az ajándékba kapott csokihoz igazítanom a színeket (és ami egyébként a legjobb cukormentes csoki, amit valaha ettem, annyira, hogy komolyan gyanakodni kezdtem, tényleg cukormentes-e, és ha igen, hogy csinálták).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése