2022. február 4., péntek

kicsit frusztrált szaktanárok, belső lelki akadályok...

 

Liza Pooor, Unsplash

Annyira szürreális, hogy amikor megvettem az Aerosmith-koncertre a jegyet, akkor az egy váratlan fizuemelés után volt, még emlékszem is, hogy meséltem a főnökömnek, hogy erre fogom költeni... akkor, 2020 januárjában még végtelenül távolinak tűnt a július, de azért vártam, Aerosmith, Pearl Jam, azt gondoltam, ilyen előzményekkel az biztosan egy klassz nyár lesz. Aztán elkezdődött a Covid, elhalasztották egy évvel, még egyszer elhalasztották, és pár napja jött az e-mail, hogy a 2022-es dátum se fog működni, mindenkinek visszautalják a pénzt (remélem, azért a Pearl Jam meg lesz tartva...)

Gyorsan ránéztem a januári céljaimra, ha már új hónap, háromból egyet (jobbá válni az új kódnyelvben) simán teljesítettem, a "megszokni az új munkahelyet", hát... határeset (és közben az lett az igazi kérdés, hogy akarom-e én egyáltalán ezt az egészet), a harmadik, a "kevesebb időt tölteni online" viszont nem igazán működött, általában estére már annyira zombi voltam, hogy nem maradt erőm erre is figyelni.
Plusz egy új szokás, amit egész jól tudtam tartani: tesómtól karácsonyra kaptam ezt a 30 napos hálanaplót, amit szinte minden este ki is töltöttem (csak annyi volt a trükk, hogy odakészítsem az éjjeliszekrényemre egy tollal együtt), és most, hogy betelt a füzet, rájöttem, hogy hiányzik, úgyhogy csinálok belőle egy saját verziót, és folytatom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése