end of

 

Tadd Sipes, Unsplash

Annyira jól jön ki, hogy pont vasárnap a hónap utolsó napja, szuper lenne valami összefoglalót írni, de ugyanúgy, ahogy a blogvembert is elég döcögve vittem végig, most sem tudok igazán elmélyülni a saját fejemben-  akusztikus Florence-et hallgatok, szaloncukrot gyártok, és talán megjelent bennem a karácsonyi várakozás első kis szikrája.

Az Örökséget kicsit több, mint egy nap alatt befejeztem, és most kölcsönadtam anyumnak, nagyon kíváncsi vagyok, neki mennyire tetszik majd (és mennyire érzi majd a családi hasonlóságokat) - tegnap átjött, hogy megtanítson kötni, de kiderült, hogy vannak dolgok, amik mégiscsak jobban működnek youtube videókból, mint a tradicionális módon. Ma pedig tesómmal tartunk majd KFC&Stranger Things-maratont, mielőtt belevágnánk az ötödik évadba.

Sok kicsi

 

Susan Holt Simpson, Unsplash

- Örökség: szerencsére szupergyorsan olvas a könyvtár többi látogatója, és a kezdetben reménytelennek tűnő Moa Herngren-előjegyzésem tegnap teljesült, lecsaphatok a trilógia harmadik tagjára (kíváncsi leszek, egyelőre A válás sokkal jobban tetszett a kettőből, amit már olvastam)

- Vinted: a Google Maps-nek (és a saját elővigyázatlanságomnak) köszönhetően 50 perc alatt tettem meg az utat a lakástól 10 percre levő csomagautomatáig (meglepően sok a környékünkön a Vágóhíd utca, ki hitte volna?), de megvan a Cardamom Coffee és a Cat-bakancsom klónja is. Mindkettő nagyjából 70.000 lett volna bolti áron, az 5ml-s parfümért kb. 2000 Ft-ot fizettem, a bakancs 7 volt. A parfümben még nem vagyok biztos (karácsony környékén valószínűleg jobban be fog jönni ez a tömény mézeskalács-illat, most kicsit sok), a bakancs viszont telitalálat, a címke és a talpa más színű, amúgy egy az egyben ugyanolyan, mint az enyém. 

- őrült macska: Fiona meglepően fegyelmezett, eddig még csak nagyon ritkán mászott fel úgy az étkezőasztalra, hogy kaja volt rajta (egyszer egy grillcsirkét, egyszer egy zsacskó kiflit akart mindenáron megszagolni), pár napja viszont arra jöttem be, hogy a vacsorához használt, addigra már teljesen üres tányéromat nyalogatja megszállottan. Azt hittem, hogy a fekete-erdei sonka illata tetszett meg neki, de tegnap vacsinál is meg volt őrülve, akkor a kezemet akarta megenni, és a ma reggeli tesztelés után kiderült, hogy a Lidl deluxe citromverbénás olívabogyója, pontosabban a páclé a megszállottság tárgya- sose gondoltam volna, és azóta se igazán értem, mi van benne. A sima olívaolajtól nincs elájulva, a citromverbéna nagy mennyiségben még mérgező is rá, mégis úgy vadászta, mint eddig csak a macskamentát, és azóta is óriásira nőtt pupillával rohangál fel-alá, meg az ablakot nyalogatja... 

- Plur1bus: kifogytunk a nézhető sorozatokból, és az Apple sci-fijeivel eddig jók a tapasztalataink, úgyhogy pár napja belevágtunk a Plur1bus-ba (nekem kimaradt a Breaking Bad és a Better Call Saul is, de ugyanaz a rendező). Nem szerettük meg annyira, mint mondjuk a Severance-t (egy kicsit emlékeztet rá amúgy), de egyre jobban berántott a koncepció, ötleteltünk rajta egy csomót, miért olyan a világ benne, amilyen- és abban a tudatban daráltuk a részeket, hogy hat epizód már elérhető benne, a következő pedig valószínűleg most pénteken jön, nem kell beosztani. Ehhez képest az ötödik rész egy óriási cliffhangerrel zárul, a hatodik pedig majd csak jövő pénteken jön, kiakasztó. 

- szaloncukor: pár napja megvilágosodtam, hogy ha a gyerekkoraim házi Raffaello-ját megidéző kókuszos szaloncukrot szeretnék csinálni (van még valaki, akinek ez óriási kedvenc gyerekkori süti volt? Anno az általános iskolám karácsonyi vásárjainak ez volt a sztárja, és az anyukák hétpecsétes titokként őrizték a recepteket, évekbe telt, mire otthon is meg tudtuk csinálni), akkor ahhoz tejpor kellene, vagy az ahhoz leginkább hasonló tejmentes alternatíva, de megtaláltam, hogy kókusztejport is lehet kapni, úgyhogy ezzel meg kókuszkrémmel fogok próbálkozni.

gyapjas mamut

 

Oksana Maselko, Unsplash

Kicsit talajt vesztettem most megint, a hétfő elég intenzívre sikerült- most először találkoztam más bloggerekkel élőben, ami szuper volt, csak aztán gyorsan beárnyékolta az üzenet, hogy az egyetlen reális álláskeresős lehetőség a földbe állt, és ez jobban odacsapott, mint számítottam rá, most már tényleg nehéz nem kétségbeesni emiatt. Szerencsére kedden pont volt terápiám, úgyhogy előtte és közben is boncolgathattam, hogy milyen érzéseket hoz elő a helyzet, a gondolkodást/rágódást pedig próbálom minimumra szorítani (persze nem könnyű újra és újra átfutni fejben, mit csinálhattam volna másképp, talán nem voltam elég felkészült az AI-ból, talán túl sokat kérdeztem, talán nem tűntem elég lelkesnek vagy nyitottnak, talán sminkelhettem volna és megígérhettem volna, hogy nem megyek el 1 éven belül szülni), igazából elmondhatom, hogy megtettem, ami rajtam múlt, és igyekszem elfogadni, hogy a folyamat nagy része felett nincs semmilyen kontrollom (a kód, amit írtam, tetszett nekik, szóval ezt mindenképp elteszem, mint pozitívumot). 

Hirtelen felindulásból megvettem életem első fonalát és kötőtűjét (persze azóta már rájöttem, hogy mindkettőből választhattam volna jobban, de az első tétova próbálozásokhoz azért oké lesz), és kiderült, hogy nagyon ráéreztem a korszellemre, azóta már ajánlotta a Youtube a Bake Off kötős verzióját (meg a kritikát is), úgyhogy most ez megy a háttérben, amíg tanulom az alaptechnikákat. Egyelőre tetszik, pont azt az agyterületet éri el, mint a puzzle vagy a számfestés, elég gyorsan elég meditatívvá tud válni, azt hiszem, a hosszú, macska mellé kucorodó téli estékre pont jó lesz. 

get dressed

c&a webshop

Mióta újra hideg lett, nagyon nyűgösen öltözködök, főleg azért, mert már megint összesen 1 farmert hordok, és az se az igazi, csak nagy kompromisszumként vettem tavaly ősszel (az eggyel kisebb méret már kényelmetlen volt, ez viszont mostanra konkrétan lóg rajtam, és ráadásul szürke, ami szinte semmilyen felsőmhöz nem passzol igazán... és amennyire megszoktam és élveztem nyáron, hogy szuper színeket használhatok, őszre/télre egyelőre egyáltalán nem sikerült ugyanezt átültetni). Nem fűztem hozzá túl sok reményt, de bementem a C&A-ba körülnézni, és nagyjából 20 perccel később két tökéletesen sötét-ősz palettájú nadrággal sétáltam ki (ráadásul az egyik 36-os, amit azóta se akarok elhinni, csak csendben reménykedek, hogy mosás után is feljön majd rám). Külön tetszik a trend, hogy most minden nadrág boka felett ér véget, így nem kell majd (annyit) felhajtanom belőlük...

Két dologra lenne még szükség a mostani ruhatáram szintlépéséhez: az egyik egy nyúzható, kicsit nagyobb táska, ami nem hátizsák- azon gondolkodok, hogy egy érdekesebb színű kord-anyagból varrok majd valami ilyet; a másik pedig, ami jóval nagyobb falat, megtanulni kötni, és összerakni pár pulcsit vagy kardigánt (sokkal szebb színű fonalakat látok, mint kész ruhadarabokat, de nem tudom, mennyire lennék jó benne). Legmerészebb álmaimban már ilyeneket csinálok, de egyelőre egy sima egyszínűben is kiegyeznék.

Tell me where's your hiding place

Jade Aucamp, Unsplash

A tökéletes novemberi öngondoskodás, hogy amikor hazaestem átfagyva és kicsit megázva az állatmenhelyről, már várt a hűtőben a több napra elég zöldségleves-alap, csak össze kellett kevernem és fel kellett melegítenem, meg sütni hozzá egy kis füstölt sonkát és pirítani két szelet rozskenyeret, és nagyjából 10 perc alatt kész is volt az ebéd.

Öngondoskodás #2: olvasni netezés helyett - már nem emlékszem, hogy kinek a blogján láttam az Egy modern család-ot, de még akkor előjegyeztem a könyvtárban (és nagyjából meg is feledkeztem róla), a héten be is futott, és egyelőre nagyon tetszik

Öngondoskodás #3: minden nyűglődés, fáradtság és csöpögő eső ellenére este átvonszoltam magam Balthvs-koncertre a Turbinába, és nagyon feltöltött, annyira szuper, hogy újra erre jártak (egy ideje már szokásom, hogy belehallgatok az itt fellépő teljesen ismeretlen külföldi együttesekbe, de eddig még senkire nem kattantam rá úgy, mint a Balthvs-ra)

Trust issues

azóta már takarítottam egy kicsit, de mostanában így néz ki a Fotók mappa a telefonomon

Azt hittem, Fiona csak azért volt visszafogottabb anyummal, mert akkor még nagyon frissen került le róla a gallér, és utálta az egész világot; azt is gondoltam, hogy miután ennyire rákattant a játékra (idekerülése után szinte azonnal elkezdte, és érzésre napról napra nő az ezzel töltött idő), bárkivel és bármi után hajlandó lesz szaladgálni, ha éppen olyan a hangulata- de ma tegnap itt volt tesóm és unokahúgom, és kiderült, hogy szigorúan csak akkor játszik, ha az én kezem mozgatja neki a pálcát (konkrétan abban a pillanatban, ahogy odaadtam tesómnak, leállt és mosakodni kezdett). Ő az első menhely-cicánk, és könnyű elbizonytalanodni abba, hogy jól csináljuk vele a dolgokat, mert csak ritkán és nagyon specifikus szabályok szerint bújik és/vagy dorombol, de ezek szerint kötődik hozzánk, csak más módokon mutatja ki. 
(Az pedig vicces, hogy mennyire hasonló a személyiségük az unokahúgommal, a látogatás első szakaszában változott, hogy épp unokahúgom bujkált tesóm lába mögött, vagy Fiona az asztal alatt... mindketten bizalmatlanok idegenekkel, de aztán előbb-utóbb győz a kíváncsiság :)

Ami igen/ami nem

 

Aaron Burden, Unsplash

Nem szoktam hálaadást ünnepelni, de ha meg kellene fogalmaznom, hogy 2025-nek miért vagyok hálás, akkor az az lenne, hogy a terápia segítségével idén sikerült leásnom egészen az alapokig, és olyasmiket megváltoztatni, kibogozni, amiben biztos voltam, hogy megváltoztathatatlanul belémbetonozódott. (És hogy emiatt egy olyan év, aminek az objektív történéseit akár teljes talajvesztésként is meg lehetne élni, igazából a saját szempontjaim szerint életem egyik legeredményesebb éve lett).
Ezzel együtt persze egy csomó limitet is megtaláltam, mert érthető módon nincs "csettintésre minden tökéletes lett" (és ez is olyasmi, amiről újra és újra meg kell győznöm magam).