jegyzetelek

 

Propshee Journals, Unsplash

Nagyon kevés telt el az évből, de már két jó filmet is láttam: az Új év, új szerelmet a Puskinban (most valamiért megtalálnak a skandináv dolgok, főleg könyvben, de a Hjem til jul harmadik évada is önmagában felelős a karácsonyi hangulatom legalább 50%-áért), és a Tetrist, amit B. mutatott, ha már vérre menő Tetris-meccseket vívtunk a karácsonyra kapott konzolján. Ezzel együtt kezdtem egy sokadik, külön füzetet, amibe szeretném összeszedni azokat a filmeket/sorozatokat/könyveket/zenéket, amikkel találkozok, mert visszatekintve az elmúlt évekre, nagyon nehezen tudom felidézni, hogy mik voltak azok (a határidőnaplót lapozgatva teljesen ledöbbentem rajta, hogy a Severance második évada 2025-ös, azt hitem, régebbi), és arra még kevésbé emlékszem, hogy milyenek voltak.
Persze rögtön befeszültem az üres oldalaktól és hogy pontosan hogy fogalmazzam meg a gondolataimat tökéletes kritikává, de ez a része majd kialakul, most főleg azt szeretném, hogy kialakuljon ez a szokás, és ne csak egy végtelen masszája legyen a tartalmaknak, amit fél szemmel nézek, és aztán nagyjából el is felejtek.

Azt is nagyon remélem, hogy nem maradtam le a Papetri 2026-os határidőnaplóiról- karácsony környékén már majdnem megrendeltem a webshopon, de aztán addig halogattam, amíg ezer másik teendő mellett megfeledkeztem róla, most pedig nem is találom online (de hátha a LúdLaborban még lapul pár darab). Rossz lenne az évek alatt kialakult jegyzetelési szokásaimat valami más formához igazítani, ezt már annyira kényelmesen belaktam, és egész jól meg tudom tartani az egyensúlyt benne a tervezés és az utólagos naplózás között, most kifejezetten jó érzés visszanézni a 2024-es és 2025-ös füzetet, majdnem annyira jól felidézi egy-egy hét hangulatát, mint a fotók. 

Recap

 

Zoritsa Valova, Unsplash

Azt hittem, ha lesz év, ami után nem akarok visszanézni és tanulságokat levonni, akkor az 2025 - ehhez képest már dec.31-én is úgy keltem fel, hogy éreztem a levegőben azt a "tiszta lap/új kezdet"-energiát, amit általában csak szeretnék az új év környékén, de sose sikerül. Aztán ettünk a világ legjobb olívabogyójából, koccintottunk cavával, hazasétáltunk a hóesésben, szétvertük egymást a gonosz Unóban, próbáltuk megnyugtatni az ágy alatt rettegő Fionát, és csillagszóróztunk éjfélkor (meg odaégettem az első adag lencsét, de ez részletkérdés, főztünk és ettünk egy második adagot).
Elsején mérsékelten másnaposan és fáradtan ébredtem, és mire igazán észbe kaptam, már több, mint két oldalnyi dolgot szedtem össze, amiért hálás lehetek az elmúlt évemnek, közben pedig megtalált ez a kérdéssor, ami most sokkal jobban passzol a fejemben kavargó kérdésekhez, mint a klasszikus ÉvIránytű.

Megtörténtek olyan dolgok, amiket sose hittem volna, és csak nagyon kis részben múltak rajtam (lett légkondi a lakásban, meggyőztük a főbérlőket a macskáról), olyanok is, amik szintén hihetetlenek, és sok munkám van bennük (lett jogsim, de mielőtt sikerült volna, életemben először buktam meg, ráadásul kifejezetten csúnyán), és olyasmi is, ami nagyon nehéz, de nem érzem úgy, hogy túl sokat változtathattam volna rajta (munka elvesztése, extra nehéz álláskeresés). Érezhetően kevesebb a pénzünk, és csak egyetlenegyszer utaztam külföldre, ami nagyjából az év egyik legnehezebb két napja lett (a katasztrófa berlini út még februárban). És mégis: ha visszagondolok a nehézségekre, nem hagytak heget maguk után, látom, hogy mit tanultam belőlük, és olyan mély rétegeimben kezdtem el változni, amit sose hittem volna lehetségesnek. Emellett pedig olyan színtisztán öröm élmények is voltak, amiket szintén viszek magammal (főleg koncertek, bár pont nem a QOTSA vagy a Portugal.the Man, amire számítottam volna, hanem egy Biffy Clyro, két Ivan and the Parazol és egy Platon Karataev). 
Még nem nagyon terveztem meg 2026-ot, de az biztos, hogy a 12 hónap-12 kiállítás kihívást megtartom, mert nagyon sokszor csak emiatt vonszoltam el magam valahová a hónap utolsó napján, de többnyire megérte, és így szép lassan már kezd szokássá válni; és a könyvtárba járást is, mert idén több zseniális könyvet olvastam, mint már nagyon régóta (Moa Herngren és Linn Strømsborg volt a két kedvencem, de meg kellene nézni a kikölcsönzött könyvek listáját, mert biztos van, akire nem emlékszem kapásból). 

Még csiszolgatom magamban, hogy pontosan mit is szeretnék erre az évre, hogy tudnám olyan jó célokkal és kihívásokkal feltölteni, amik motiválnak, de sokkal jobb helyzetből indulok most mentálisan, mint ami a körülmények alapján indokolt lenne, és meg is akarom tartani ezt a szikrát, ameddig csak tudom. 

XL Christmas

Boldog karácsonyt!

Nálunk idén kicsit változott a szokásos koreográfia, kettesben már 22-én kezdtünk, és az is gyorsan kiderült, hogy Fiona nem aprózza el, nem is a díszeket vadássza le, hanem a (mű)fenyőt akarja mindenhol megrágcsálni, úgyhogy a nappalit több réteg alufólia borította, ami többé-kevésbé sikeresen távol tartotta, a cica pedig felváltva bujkált az óriási dobozban, amiben az ajándéka jött, és próbálgatta a mászófákat, amiket kapott.
Itt még nagyjából érintetlen volt a hangulat annak ellenére is, hogy a vacsora fő elemét, a steaket elég minimalistára vettük (most nem mentünk érte a Vásárcsarnokba, csak a környékbeli boltokban néztünk körül, de nagyon finom lett a Spar-ból szerzett hús is), lemezeket hallgattunk a gyertyafényben, házi szaloncukrot és diós bejglit ettünk, és gofrit csináltam másnap reggelire (és csak kicsit törte meg a meghittséget, hogy 23-án délután még fülészetre szaladgáltam). 

csak alakul

 

... a karácsonyi hangulat szépen lassan, például végre lecseréltem a (tavasz óta ottragadt) számítógépes háttérképemet erre a téliesebbre, és az eddig összevissza kavargó bevásárlólista- és menütervek is kezdenek lecsiszolódni, ma és holnap talán sikerülhet mindent beszerezni, és ha már úgyis variálni kell az időpontokkal, kettesben hétfőn *és* kedden fogunk ünnepelni, kiélvezve a karácsonyeste másnapját is anélkül, hogy bármilyen családi programra kelljen rohanni. 
A menü a szokásos bélszínsteak+borsmártás+hercegnőburgonya lesz, diós bejglivel és s.k. szaloncukrokkal (narancsos és kókuszos), meg pluszban egy kis natúr lazac Fionának.

A tegnap azért elég rohangálósra és kimerítőre sikerült, végre B. is tudott velem jönni az állatmenhelyre, és majdnem egy második cicával jöttünk haza (egy fekete fiúmacskát tervezgetünk másodiknak Fiona mellé, és pont van is egy, aki papíron tökéletes, de amikor legutóbb ott voltam, velem annyira nem akart ismerkedni, most viszont teljesen beleszeretett B.-be) - még várnunk kell egy kicsit, de januárban lehet, hogy összejön majd :) Ha valaki jár hétvégén a környéken, érdemes benézni a Herosz sütivásárára szombaton, tele vannak cuki cicákkal, akiknek jól jön az extra szeretgetés.

Azt hittem, idén már nem jutok el könyvtárba, de megint teljesült egy előjegyzés (Az esőpiac), amiért beugrottam, és akkor már vissza is vittem azt a két könyvet, amit a héten elolvastam- azt hiszem, kellene majd írnom egy könyves toplistát, mert idén főleg a könyvtár miatt ez az év kiemelkedő volt könyv-szempontból (is).  

concept art

Stefano Ghezzi, Unsplash

Tegnap sikerült befejeznem a félhold-táskát, és még mindig kicsit varázslatnak érzem, ha elkészül valami, amit én varrtam, a táskákra pedig ez extrán vonatkozik. Ráadásul anyagot se kellett vennem hozzá, csak felhasználtam azt a barna kordbársony nadrágot, amit anyától kaptam, és nagyon tetszett a színe, de nem volt az igazi a szabása, így egy éve csak kerülgettem a szekrényben (meg egy olyan afrikai wax print anyagot a béléshez, amit már több, mint három éve őrizgetek a fiókban) - ez lett a szinte nullköltséges karácsonyi ajándékom magamnak. Most végre újra van őszi/téli kistáskám, már csak a hátizsák-helyzetre szeretnék megoldást találni (a Vuch-tól rendelt zöld műbőr szép, de egy évet se bírt ki és ezer helyen bomlik, és saját készítésűben ez egy kicsit lehetetlen projekt, valószínűleg Vinted lesz a vége). 

A kicsit kevésbé nullköltséges ajándék pedig ez a mini elefánt- nagyon szeretem a misija formavilágát (a fotók külön zseniálisak), de az xs-es kollekcióból sokáig nem volt, most feltöltötték a készleteket, úgyhogy le is csaptam rá. 

Adulting

 

Nina Mercado, Unsplash

A saját háztartásunkban idén a cicának vettük a legtöbb és legjobb ajándékot (két különböző méretű kaparófa/kilátó kombinációt, elvileg már úton vannak a csomagok), a könyvelőm viszont NAV-ellenőrzést kapott majdnem-karácsonyra, úgyhogy most finoman emiatt is aggódhatok.

Did I get it right? Do I win the prize?

Sixteen Miles Out, Unsplash

Tegnap végre lett adventi koszorúnk, bár nem saját készítésű, mint az elmúlt években, csak a környékbeli cuki pici virágboltból választott, így ma három gyertyát gyújthatunk meg raja egyszerre - azt hiszem, ez egy egész jó metaforája ennek a decembernek. 

Szeretnék visszaállni a rendszeres art journal-ezésre, mert csak gyűlnek az albumok (Napkötöző, Everybody Scream....), amiknek szinte minden egyes dalából beleragadt egy-egy sor a fejembe, viszont azt is élvezem, hogy most visz a projekt-lendület, és legszívesebben 0/24-ben azzal haladnék (még csak nem is a kódolással, mert amikor azt éppen unom, van egy csomó admin meg design-teendő, tudom váltogatni a területeket). Jövő héten valószínűleg még nehezebb lesz megtalálni az egyensúlyt, mert akkor már B. is végig szabin lesz- tökéletes egy bezárkózós-kódolós időszakhoz, tökéletes a karácsonyra hangolódáshoz, de egyszerre a kettő nem fog beleférni.