XL Christmas

Boldog karácsonyt!

Nálunk idén kicsit változott a szokásos koreográfia, kettesben már 22-én kezdtünk, és az is gyorsan kiderült, hogy Fiona nem aprózza el, nem is a díszeket vadássza le, hanem a (mű)fenyőt akarja mindenhol megrágcsálni, úgyhogy a nappalit több réteg alufólia borította, ami többé-kevésbé sikeresen távol tartotta, a cica pedig felváltva bujkált az óriási dobozban, amiben az ajándéka jött, és próbálgatta a mászófákat, amiket kapott.
Itt még nagyjából érintetlen volt a hangulat annak ellenére is, hogy a vacsora fő elemét, a steaket elég minimalistára vettük (most nem mentünk érte a Vásárcsarnokba, csak a környékbeli boltokban néztünk körül, de nagyon finom lett a Spar-ból szerzett hús is), lemezeket hallgattunk a gyertyafényben, házi szaloncukrot és diós bejglit ettünk, és gofrit csináltam másnap reggelire (és csak kicsit törte meg a meghittséget, hogy 23-án délután még fülészetre szaladgáltam). 

24-én anya beköltözött a macskára vigyázni, mi pedig indultunk, kivételesen nem Debrecenbe/Nyíregyházára, hanem Egerbe egy hotelbe- még sose töltöttük így a karácsony nagycsaládi részét (egyszer már voltunk kettesben Glasgow-ban, az az egyik kedvenc karácsonyom volt), és bár zökkenőmentesen zajlott az egész, valahogy nem volt túl karácsonyi a hangulata.

Pedig a hotel próbálkozott, tele volt karácsonyi dekorral, zenével és programokkal, és a külön szobák segítettek abban, hogy mindenkinek elég tere és ideje legyen együtt és külön is pihenni, de valami akkor is hiányzott belőle. Nem tudom, lehet, hogy csak az e.ü. nyűglődések, vagy a nagyobb társasággal együtt járó alkalmazkodás (őszintén irigykedek mindenkire, aki igazán önfeledt és önmaga tud lenni a partnere családjával, én az udvariasan semlegesnél nem jutottam tovább), de nem volt annyira kisimító hatása.

A keresztlányunkkal szuper volt ennyi időt tölteni, de azt hiszem, kimaxoltam a kisgyerek-kapacitásomat (mindig ráfeszülök egy kicsit, nálam egyszerűen nem jön természetesen az a Gyerekkel Foglalkozó Felnőtt-szerep, ami látszólag másoknál simán bekapcsol, cserébe amikor bele tudok lazulni abba, hogy csak együtt szaladgálunk és játszunk, akkor kiderül, hogy ez is tud működni... és sajnálom is szegényt egy kicsit a hét felnőtt-egy gyerek arányokért, nekem a két húgommal és az unokatesókkal például sokkal könnyebb dolgom volt az ilyen eseményeken).

Most először hagytuk itt Fionát valaki mással, de jól bírta a dolgot, és anya is - ezzel együtt azért nagyon jó érzés volt úgy hazajönni, hogy egy doromboló cica várt (aki egyébként nap közben sosem ilyen barátságos), azért csak hiányoztunk neki, azóta is sokkal szociálisabb, és nonstop játszanunk kell vele.

Tegnap pedig jött a harmadik kör az én családommal és rengeteg olvasztott sajttal- B. sajnos ezt ki kellett, hogy hagyja, engem is a színtiszta akaraterő tartott egyben, és itt is inkább beolvadtam a kanapéba. Most pedig belevetem magam a két ünnep közti kaotikus időszakba, amikor nem kell tudni, hogy milyen nap is van éppen, és nincs semmi dolgunk a szaloncukorevésen és a Stranger Things új évadának megnézésén kívül.