Peach junkie

LuAnn Hunt, Unsplash

Az elmúlt pár nyáron abból is éreztem az elrohanó időt és a túlélős hétköznapokat, hogy hiába imádom az ilyenkor megjelenő gyümölcsöket (főleg az epret), csak egyszer-kétszer tudtam venni, mire szinte észrevétlenül el is tűntek a környékbeli zöldségesektől, és tudomásul kellett vennem, hogy megint várhatok a felbukkanásukra majdnem egy évet (de amúgy nagyjából ugyanez történik még egy csomó olyasmivel, ami a tényleg át/megélt nyarat jelképezi a fejemben, strandra is csak egyszer-kétszer tudok eljutni, és máris itt a szeptember; a grillezéseket/szalonnasütéseket/Velencei-tavi kirándulásokat is csak tervezgetjük és elhalasztjuk.)

Idén valamennyivel jobb a helyzet, már májusban tényleg rengeteg epret ettem (és megtaláltam a legfinomabbakat az Pancs termelői piacán), de ezzel együtt is kicsit elszomorított, hogy ugyanúgy váratlanul, egyik pillanatról a másikra ért véget a szezon - most viszont szinte azonnal túl is léptem az őszibarackra, ami gyerekkoromban az egyik kedvenc gyümölcsöm volt, az elmúlt ~10 évben viszont  valamiért eszembe se jutott. Kétnaponta visszajárok a zöldségesünkhöz készletet feltölteni, megtaláltam online a legjobb hámozási módszert (ami még így is vacakolós, de az íze miatt még a baracklétől ragadós konyhát is vállalom), ez kerül a mindennapi reggeli zabkásámra, és hétévégére már barackos galette-et tervezgetek. Nem mondom, hogy teljesen segített elmulasztani a nyaralás utáni szomorúságot (komolyan, van olyan, aki úgy jön haza egy külföldi útról, hogy "igen, ennyi tengerpart, újdonság, gyönyörű táj és kaland pont elég volt"?), de legalább áthidalja a napokat addig, amíg újra megtalálom az irányt.

Colour coded

Fejben még mindig nem értem haza, és nem sok motivációm van semmihez, ez a színgyűjtemény viszont olyasmi, amit már nyaralás közben tervezgettem - facebookon láttam, hogy Enikő, az Io's Shiny Watercolors készítője (már van tőle egy egyedi palettám, nem meglepő módon őszi fűszer-színekben) is épp Korfun van, és ő tette fel a kérdést, hogy miket látnánk szívesen egy Korfu-vízfestékben.
Engem pedig rögtön elkapott a lendület, mert színekből aztán bőven volt- már csak a virágok lilái, narancsai és rózsaszínjei alapján is össze lehetett volna rakni egy szuper kombinációt (a legtöbb macska egyébként nem ilyen szürke, hanem fehér alapon cirmos foltos, de ő volt a kedvencem).

Summer state of mind

 

Tegnap hajnalban hazaértünk, ma már dolgoznom is kell, de fejben ott ragadtam a tengerparton...

Majd írok részletesebben is a múlt hétről, de
- a villa, ahol megszálltunk, szuper volt (és ami fontos, bőven elég nagy 6 felnőttnek és egy egyévesnek ahhoz, hogy együtt és külön is tudjunk időt tölteni), a közeli tengerpart klassz és nyugis, a naplementék pedig extra gyönyörűek
- B. végig elég vacakul volt (hozott magával egy rejtélyes hasfájást, ami kb. pont addigra múlt el, mire indultunk haza), de ezzel együtt is tudtuk tartani az 1 nap pihi-1 nap kalandozás ritmust, amit terveztünk
- autó nélkül elképzelhetetlen lett volna az egész, de nagyon sokszor csak a szerencsén múlt, hogy megúsztuk karcolás nélkül, szörnyűek az utak, és nagyon durván vezetnek az itteniek
- életem legszebb tengerpartjain jártam