queasy

 

inyoung jung, unsplash

Jövő hétfőre bejelentkeztem elsősegély-vizsgára, hogy legyen kellő motivációm a tanuláshoz (és csak utána jöttem rá, hogy nincs fenn online "hivatalos" tételsor, csak több olyan, ami valószínűleg helyes...). Tavaly részt vettem a tanfolyamon személyesen is, de már nem emlékszem túl sok mindenre, mert egy idő után elég vacakul lettem a törések és vérzések vizualizálásától, és az most is kiderült, hogy nagyjából 30 perc a limitem, addig tudok erről olvasni anélkül, hogy hányingerem lenne. Nem baj, rövidebb szakaszokban, de átküzdöm magam rajta, a stabil oldalfekvésről és újraélesztésről találtam jó videót, és már csak reménykedek, hogy a vizsgán nem zavarodok majd bele... 

A héten egyébként többet vezettem, mint máskor egy hónap alatt, és érzem is a fejlődést (jövő héten leteszteljük majd, hogy most átmennék-e egy igazi forgalmi), meg mondjuk azt is, hogy menekülök a szomorúság elől a végtelen to do-listámba.

and all we do is glide

Jason Leung, Unsplash

Igyekszem továbbra is lassan, a kis sikerélményekre koncentrálva tölteni ezeket a napokat... és a tegnapi nap sikerélménye egyértelműen az ebéd volt.
Két olyan alapanyag is van, amivel kapcsolatban a Goli teljesen megváltoztatta a véleményem: az egyik a padlizsán, a másik a gomba. Mindkettőt messziről kerültem, ott viszont mindkettőbe beleszerettem, és bár faszénen grillezni továbbra se tudok, a folyékony füst nagyon jól feldobta a sima, sütőben sült padlizsánt is, gondoltam, a laskagombával is teszek itthon egy kísérletet. A recept pedig a kedvenc kajás podcastem múlt heti vendége kapcsán került szóba, és pont olyasminek tűnt, ami jól passzol ehhez a küldetéshez (egy ideje már szeretnék változatosabban főzni, mostanában több szakácskönyvet is vettem ki a könyvtárból, és bár első olvasásra szupernek tűnnek, valahogy egy konkrét receptet sose tudok kiválasztani belőlük, úgy tűnik, az én főzési stílusomhoz nem illenek... hagynom kell, hogy a kaja találjon meg engem). Egy kicsit csomót egyszerűsítettem rajta- úgy voltam vele, hogy az 1.0-s kísérlethez elég lesz, ha csak azt használom, ami épp van itthon, és ha beválik, majd bevásárolok a tökéletesítéséhez (így kimaradt a szecsuáni bors, és csak sima almaecet került bele); mindenesetre a végeredmény, főleg a folyékony füsttel és szójaszósszal megpirított gomba meglepően zseniális lett, teljesen más ízvilág, mint amit eddig kóstoltam, de olyasmi, amit mindenképp meg szeretnék tartani (és az örök húsevő B. is teljesen odáig volt, ami még nem igazán fordult elő vega ebédnél).

Emellett a nyüzsgő, napsütéses Károlyi-kertben üldögélést és a Puskin szinte üres mozitermét is szerettem tegnap, most könnyű (könnyebb?) ezekből töltődni, és itt maradni a jelenben.

shake me down

 

Hát, nem hiszem, hogy ez lesz életem leghatékonyabb hete, de a sokk az első két napban volt a legdurvább, most már egy picit több a levegő körülöttem, az pedig nagyon sokat segít, hogy tegnap voltam vezetni. Valószínűleg ez lesz az, ami a következő pár hetet összetartja- ha már lett egy adag váratlan szabadidőm, jó lenne eljárni heti több órára, és megszerezni a jogsit (már nincs beláthatatlan messzeségben, de azért még kell gyakorolnom), és mire ez megvan, talán újra lesz legalább egy kis kedvem kódra nézni.

Még túl közeli az egész ahhoz, hogy az összképet is rendesen láthassam, de az biztos, hogy akármennyire is tökéletesnek tűnt ez a munka papíron, a majdnem három év alatt sose éreztem magam igazán a helyemen (azzal együtt, hogy a csapat és a munkatársaim nagyon fognak hiányozni, és ők most is extra rendesek voltak, páran még privátban is rámírtak később, a főnököm pedig többször is hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem rajtam múlt, én jól csináltam, és sajnálja, hogy így alakult). Ez sok szempontból rajtam is múlt, közvetlenül életem legdurvább időszaka után kezdtem ott dolgozni, az első egy évben inkább csak túléltem, és én is tehettem volna többet azért, hogy elég jónak érezzem magam, de... ha tényleg az én helyem lett volna, nem kellett volna ilyen sokáig ennyire nehéznek lennie.