Hát, nem hiszem, hogy ez lesz életem leghatékonyabb hete, de a sokk az első két napban volt a legdurvább, most már egy picit több a levegő körülöttem, az pedig nagyon sokat segít, hogy tegnap voltam vezetni. Valószínűleg ez lesz az, ami a következő pár hetet összetartja- ha már lett egy adag váratlan szabadidőm, jó lenne eljárni heti több órára, és megszerezni a jogsit (már nincs beláthatatlan messzeségben, de azért még kell gyakorolnom), és mire ez megvan, talán újra lesz legalább egy kis kedvem kódra nézni.
Még túl közeli az egész ahhoz, hogy az összképet is rendesen láthassam, de az biztos, hogy akármennyire is tökéletesnek tűnt ez a munka papíron, a majdnem három év alatt sose éreztem magam igazán a helyemen (azzal együtt, hogy a csapat és a munkatársaim nagyon fognak hiányozni, és ők most is extra rendesek voltak, páran még privátban is rámírtak később, a főnököm pedig többször is hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem rajtam múlt, én jól csináltam, és sajnálja, hogy így alakult). Ez sok szempontból rajtam is múlt, közvetlenül életem legdurvább időszaka után kezdtem ott dolgozni, az első egy évben inkább csak túléltem, és én is tehettem volna többet azért, hogy elég jónak érezzem magam, de... ha tényleg az én helyem lett volna, nem kellett volna ilyen sokáig ennyire nehéznek lennie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése