overcaffeinated

 

Zach Miller, Unsplash

Bár ez a poszt egy ideje már piszkozatban van, szerencsére újrahasznosítható - hétvégén még azért voltam túlpörögve és -kávézva, mert muszáj volt haladnom a frontendes próbafeladattal, ma pedig azért, mert végre leadtam, és egész napra kiszabadultam a lakásból. 

Viszonylag sok időm és energiám ment el erre a beadandóra, de még mindig sokkal jobban szeretem azt, ha így van tesztelve a tudásom, és csiszolgathatom a kódot addig a pontig, amíg legalább nagyjából tökéletesnek érzem, és nem pedig egy pillanat alatt, megosztott képernyőn, mások által minden leütést megfigyelve kell programoznom egy interjún... az majd kiderül, mennyire alakult jól, mindenesetre én elégedett vagyok azzal, amit elküldtem (az alapfeladat egyáltalán nem volt bonyolult, a plusz feladatok viszont igen). 

Hétvégén mondjuk jól jött, mint kifogás, hogy haladnom kellett vele- amikor már felrobbant a fejem B. szüleitől, akkor  vagy leültem a gép elé, és többé-kevésbé igazoltan kimaradhattam a beszélgetésből, vagy pedig főztem (mondjuk rohadt jó kajákat ettünk, folyékony füsttel grillezett zellerből levest, meg rendes, street kitchen receptes ikeás húsgolyókat, mindkettőt most csináltam először így, mindkettő nagy sikert aratott). Szerencsére a macskával viszonylag szépen viselkedtek, és Fiona is kibírta, hogy egy éjszakára ki volt zárva a nagyszobából. Mostanra egyébként elkezdett túllépni a gallér-traumán, és újra nyitni egy kicsit felénk, nap közben már többször is kéri a simit és dorombol, játszani pedig végtelen mennyiséget képes lenne.