an endless month

A dolgok, amik miatt emlékezetes marad ez a január:

- Connections: 94%

- végigcsináltam a Yoga with Adriene-kihívást, bár most csak 7, nem 30 napig tartott

- hirtelen felindulásból vettem jegyet két bakancslistás-óriási kedvenc külföldi együttesre

- rengeteg családi program (szülinapi ebédek, bowlingozás, korizás, színház...)

- egy napos igazi tél: nagy pelyhekben hulló hóra ébredni+lemenni a közeli térre és sétálni benne egy kicsit még munkakezdés előtt

- belemerülős Severance 1.évad-újranézés a 2.évad kezdete előtt

- B. új hobbija miatt többet mászkáltunk Bp-n, és többet is fotóztam (bár ez mind sokkal jobb lesz majd kevésbé szürke+hideg időben)

- eltört a gyerekkorom óta használt és megőrzött korcsolyám pántja (oké, az is csoda, hogy eddig bírta), de szereztem egy újat Vinted-ről, és már le is teszteltem, jó lesz (de azért nem ugyanolyan)

- hónapok halogatása után elkezdtem gyógyszert szedni a szorongásomra

- 4/4 héten vezettem, és most kicsit jobban érzem is a haladást (a minimum óraszámot már bőven túlléptem, és a kötelező kilométerek 3/4-e megvan)

Sűrű volt, a végre frissített 25/205-listán már csomó mindent ki tudtam pipálni, de nagyon fáradt vagyok, pocsékul alszok és túl sokat szorongok, úgyhogy februárban még lesz mit finomhangolni. 

Game face

 

Vidar Nordli-Mathisen, Unsplash

Akárhogy is alakul a holnap, már biztos, hogy a januári Connections-arányom 90% felett lesz, ami az eddigi abszolút rekord :) Ezzel együtt mostanában, ezer év késéssel rácsúsztam a Wordle-re és a Szózatra is (a legutóbb hallgatott hangoskönyvem, a Five-Letter Word for Love tehet róla, bár ezt leszámítva teljesen felejthető volt). 

bluesky

Továbbra is végtelenül hosszúak a vezetéssel kombinált napok, de így, hogy
- elcsíptem egy kis tavaszi időt
- egyre több forgalmas helyen autózok Budán
- és miután végeztem, beültem a nor/mába kódolni,

azért egész kibírható volt. Még úgy is, hogy végtelen önfegyelemmel nem ettem semlát, pedig nagyon jól nézett ki... A hét sikersztorija viszont, hogy miután sehol nem láttam tejmentes májkrémet, végül annyira hiányzott már, hogy inkább csináltam itthon, és zseniális lett (bár három napja ezt esszük vacsira, hogy időben elfogyjon). 

 

Glimmer

 

Minden Blue Monday-t felülír az, hogy a QOTSA visszajön nyáron Pestre (a 2018-as Budapest Park életem legjobb koncertélménye volt)... és akármennyire is próbálok leszakadni a social mediáról, ez a nagyon kevés jó dolog egyike, amit az Instagramtól kapok, így annyira hamar láttam a meghirdetett koncertet, amennyire lehetséges (bár jegyet majd csak szerdától lehet rá szerezni).

Ugyanitt: ma végre feltöltötték a készletet a kedvenc-nem-karácsonyi illatgyertyámból is (kettőt már elhasználtam belőle, de aztán sajnos átvették a terepet a téli illatok), úgyhogy rendeltem is egyet, remélhetőleg még ideér, mielőtt elutazunk pénteken. 

És: néha a hajtépős "azt se tudom, hogy kezdjek hozzá"-feladat megoldása végül csak annyi, hogy a megfelelő beállításoknál át kell állítani egy kapcsolót, és így elérhetővé tenni egy funkciót, a probléma pedig meg is szűnik. 

battery 2%

Sajnos ami egyszeri "szorongás-jobbanlét"-körnek tűnt nagyjából múlt péntekig, az a mostani héten is megismétlődött, csak kicsit más intenzitással és időzítéssel. Összességében most is arról szólt a munkanapjaim többsége, hogy stresszeltem és nem aludtam (és extra fáradtan vonszoltam végig magam a vezetős napon, de legalább nem mondtam le). Kimozdultam, voltak programjaim (a már készülő 25 for 2025-listáról máris kipipálhatok pár pontot), minden kibogozódott, nem történt semmi katasztrófa, mégis mélyebbre megy most ez a januári szürke, lemerült állapot, mint az kellemes lenne. 

A pszichológusomtól azt a házit kaptam, hogy legyen 10 perc a hétvégémben, amíg semmit, de tényleg semmit nem csinálok - már lassan véget ér a vasárnap, de még mindig nem sikerült időt szánni rá, nagyon nehéz most csak létezni a gondolataimmal (de a "rendes" sportolás, ami köré elég nagy ellenállást építettem az elmúlt pár hétben, legalább megvolt). 

A hét egy aprócska fénypontja, hogy az új évad kezdete előtt újranéztük a Severance eddigi részeit, mert B.-vel mindkettőnknek főleg annyi maradt meg belőle, hogy jó volt, de a konkrét eseményekből szinte semmi - és másodjára még ütősebb, nagyon jó volt ráhangolódni a részletekre, és nagyon reménykedek benne, hogy a mostani részek is meg tudják ugrani a lécet.

Martini Specifications

 

Szinte biztos voltam benne, hogy a hűtőben tartva és teljesen rendszertelenül etetve sikerült kinyírni a kovászomat, de nem - pár nap a konyhapulton, kis odafigyelés, és teljesen magához tért, a teljes kiőrlésű pizzatésztát pedig fel is használtuk tegnap este (sőt, egy másik adag a mélyhűtőben pihen, úgyhogy legalább pár pillanatra kompetens felnőttnek éreztem magam). 

Holnap, életemben először megyek egy art journal-hoz kapcsolódó rendezvényre- még sose csináltam ezt közösen másokkal, sőt, talán ez az egyetlen olyan kreatív tevékenység, ahol sose néztem tutorialokat vagy mások oldalait, ebben sose akartam hasonlítani senkire, csak menni a saját fejem után... érdekes lesz látni, hogy a többiek jelenléte plusz vagy mínusz ebben. Mondjuk ha olyan lesz a holnapi munkanapom is, mint a héten a többi, akkor örülök, ha egyáltalán ott tudok lenni...

A múlt heti hirtelen felindulásból-Berlin-jegyvásárlás után most elkezdtem ténylegesen összerakni azt a kétszer fél napot, amikor lesz időm várost nézni (persze szokás szerint gyorsan összegyűlt egy végtelen lista, de a koncert napján valószínűleg kicsit visszafogottabban kellene terveznem, hogy aztán ne essek össze a fáradtságtól sorban állás közben....) Egy kiállítást mindenképp szeretnék, a két évvel ezelőtti alkalomról is van pár látványosság, ahová nem jutottam el, meg a szálloda+koncerthelyszín környékén sétatávolságra is vannak érdekes dolgok, már csak az egyensúlyt kell megtalálni a pihenés és a programok közt (bár a Wizzair-kavarásnak hála a koncert után hajnali 4-kor már úton kell lennem a reptérre, szóval az 100%, hogy sokkal fáradtabban fogok hazaérni, mint ahogy indultam).

whirlwind

 

2025... elég erősen kezdett.

Már a dec.30-31. is elég sok feszültséget hozott, de azt hittem, nagyjából tudom kezelni, és a szilveszter is meglepően jól alakult azza együtt is, hogy aznap is dolgoztam. Utána az új év minimális lendületével két dologba vágtam bele:
- mindennapos jóga-kihívás (bár egyelőre még csak az egy hetes Prana) - ezt azóta sikeresen végig is csináltam
- végre rendbe akartam rakni a netezési szokásaimat, ezért hoztam pár szabályt, és elkezdtem sokkal kevesebb időt tölteni online (amit főleg a kezdeti időszakban meglepően könnyű volt betartani)
... és nem tudom, hogy ez volt-e az oka, vagy csak a gyűlő stressz + túl kevés pihenés, vagy a csillagállás, de hétvégére visszatért a szorongásom legintenzívebb, mindent elborító fajtája.
Szerencsére pár hetes kihagyás után tegnap újra volt terápiám, és utána éreztem, hogy talán kezd kicsit kibukkanni a fejem a víz alól (és a terapeutámnak is van egy elég meggyőző elmélete arról, hogy a felerősödő szorongás a haladással is járhat együtt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamit rosszul csinálok), de ez az a pont, ahol elég egyértelművé vált, hogy szükségem lesz valamilyen extra segítségre ebben, mert bár nem szorongok állandóan, de újra és újra visszatér, és olyankor mindent borít.

Így a tegnapi szülinapomat is elég hullámzóan éltem meg, bár hétfőn este még sütöttünk tortát B.-vel, ami klassz volt, aludni nem sokat aludtam, és még emiatt is extrán ki voltam magamra akadva (... ki teszi tönkre a saját szülinapját szorongással...?), de aztán reggelire tortát enni mégiscsak jó volt, és estére már fejben is inkább rá tudtam hangolódni az egészre. Az ajándékom végül az lett, ami szerintem legalább az elmúlt 2 évi bakancslistámon szerepelt fixen, de sose jutottam el a megvalósításig: egy külföldi koncert. Van egy fix listám, hogy kik miatt utaznék mindenképp, ha turnéznak errefelé (Hozier, War on Drugs, Portugal.the Man, Cage the Elephant), és bár csak nagyon későn, pár hete vettem észre, hogy a Cage the Elephant Európában lesz februárban, még pont lehetett jegyeket kapni a kinézett helyszínre (Berlin). Kicsit sajnálom, hogy csak küzdőtér van, komoly stratégiára lesz szükség, hogy lássak is valamit, de úgy voltam vele, hogy a túlgondolkodás helyett itt az ideje ezt is megvalósítani, úgyhogy tegnap megvettem a jegyet, és elkezdtem intézni a kapcsolódó dolgokat is (szabi, repülő, hotel...), és azóta egy kicsit jobban kapok levegőt.