Mess

Próbálkozok, küzdök, néha ellenállok, néha belesimulok, összességében nem jó hely ma a fejem. De: kipróbáltam a kimchit, és lehet, hogy jóban leszünk; vettem új art journal-füzetet a majdnem betelt helyett; már két napja kimegyek sétálni ebéd után az őszi parkba a házunk előtt, és nagyon jót tesz; ma reggel  korán, még mielőtt lebeszélhettem volna magam, kick-boxoltam; viszonylag sima volt a munka, nem kellett a végtelenségig kergetni a hibát, és már a megoldás is alakul, néha lehet egyszerű is; elkezdtem szervezni valamit, amiből még szuper dolgok is kisülhetnek. 

Kontroll

Egyébként is ezzel a témával dolgoztam mostanában (már nagyon jó felismeréseim vannak róla, hogy próbálok irányítani teljesen irányíthatatlan dolgokat, hogy kapcsolódik az egész a gyerekkoromhoz, amikor nagyon sokszor nem éreztem magam biztonságban, mennyi olyasmi miatt teszem felelőssé magam, ami egyáltalán nem rajtam múlik, és hogy vezet ez ahhoz, hogy teljesen lefagyok, és nem teszek meg olyasmit se, ami viszont 100%-ban az én hatásköröm, és legalább egy kis lépés lehetne a jó irányba), de azt hiszem, kaptam egy extra adag külső motivációt...
A tegnapi nap még nagyon szorongó-tompa-szétcsúszott volt, és nagyon nehezen tudtam visszaterelni a figyelmem a munkára (nem haladtam vele fantasztikusan, de legalább haladtam - és ez is olyasmi, ami legalább egy pici kontrollt visszaadott a kezembe), de azért történt pár jó apróság is (meg tudtam szabadulni az online rendelt, teljesen összekarcolódva kiküldött bakancstól; kiderült, hogy Spotify-on visszakereshetőek a meghallgatott dalok hetekkel ezelőttig is, úgyhogy le tudtam menteni a dalokat arról az október közepi Discover Weekly-listáról, amit nagyon szerettem). Ma szeretnék egy kicsit összeszedettebb maradni, sokkal jobban szűrni az online tartalmakat, és kimenni kicsit a késő őszi napsütésbe, hátha segít abban, hogy az itt-és-mostban könnyebben bírható maradjon. 

Things that are fuzzy

 

Az lepett meg, hogy egyáltalán tudtam aludni, az sokkal kevésbé, hogy mennyire fájdalmas volt a mai terápia. Sztrájkol a New York Times Tech Guild, úghogy mostantól le kell állnom a Connetions-el (de legalább csináltak belőle speciális verziót). Az estét a kanapén töltöm, messze a híroldalaktól, de legalább behozhatom a Bear-lemaradásomat.

Messy

 

Az art journal-oldalakat nehezen lehet jóvátehetetlenül elrontani- kivéve ha a felhasználni akart kép rossz oldalát kenem be ragasztóval, onnan már nem sok mindent tudok csinálni (max. improvizálok). Ez után annyira már meg se lepett, hogy az egyik új pólómon mosás után megjelent egy leszedhetetlen koszcsík, vagy hogy nem jutottunk be a kinézett étterembe ebédelni, vannak ilyen napok, általában az a taktikám, hogy a lehető legkisebbre összehúzom magam, és kivárom a másnapot (most mondjuk bátor voltam, mert a nem-összekoszolódott pólómat levágtam és felhajtottam, és meglepően jó lett). 

Sneaking suspicion

 

Az egyik kedvenc hírlevelem írója most indított egy "embarrassing book club"-ot, és ez egy olyan koncepció, amivel tökéletesen tudok azonosulni, sokat "olvasok" (=hallgatok hangoskönyveket: Kindle-re nem tudtam normális előfizetést szerezni, a Scribd Everand pedig bevált, de ott csak képernyőn lehetne olvasni, ami hosszabb távon kinyírja a szemem, viszont klassz a hangoskönyv-kínálatuk is, úgyhogy szépen lassan átszoktattam magam rá, amilyen lassúnak tűnt először, mostanra olyan jól bele tudok merülni), de általában nem abban a műfajban, amit felvállalnék egy beszélgetésben - a legtöbb teljesen szimpla, kényelmes, kiszámítható romantikus történet, vagy YA, amit egyszer végighallgatok, és utána soha többé nem térek hozzá vissza. Talán inkább az a meglepő, hogy vannak kivételek - Mhairi McFarlane Mad About You-ja a kedvencem a műfajból (megörülötem, hogy találtam egy új kedvenc írót, de sajnos a többi története semmi különös), de két másik olyan könyvbe is belefutottam mostanában, ami nagyon szerethető volt: a Preloved és a Love and Other Puzzles (a címmel ellentétben mind a kettő inkább a főszereplő jellemfejlődésére/önismereti útjára koncentrál). Most épp a Girls They Write Songs About-ot hallgatom-  nem túl pörgős történet, de beszippant a hangulata, és tökéletes hátteret ad egy lámapfényes, puzzle-kirakós, illatgyertyás őszi délutánnak. 

Szép lassan kezdem érezni, hogy két nap betegszabi és két nap hosszú hétvége után kihevertem a bootcamp utóhatásait (már nem rágódok nonstop azon, hogy mit csinálhattam volna másképp/jobban), és fejben is megérkeztem itthonra. Tegnap már sikerült elvinnem magam egy klassz délutáni programra (vajon beleszámít Nicaragua a 10 ország konyhájába, amit kipróbáltam, ha csak egy kávét ittam?), ma, ha minden jól alakul, kipróbálunk egy új mexikói helyet B.-vel, kicsit kevesebb a káosz a lakásban, és óvatosan elkezdtem tervezni dolgokat az év hátralevő részére (a jogsi megszerzése valószínűleg nagyon optimista cél lenne, de az órákat mindenképp folytatom, és meglátom, hogy alakul; a kovászomat épphogy, de életben tartottam mostanáig, és már nagyon szeretnék újra saját készítésű péksütiket gyártani, esetleg elkalandozni a saját készítésű kombucha felé is). Továbbra is nagy reményeket fűzök a terápiához, bár a legutóbbi alkalmon egy nagyon nehéz témába kezdtünk bele, de ha valahogy sikerülne fogást találni rajta, az egy óriási lépés lenne a gyerekkorból hurcolt rossz minták megváltoztatására.

Sound On

 

Teljesen rácsúsztam mostanában a Bad Monkey dalaira (maga a sorozat se volt rossz egyébként, szerethető karakterek, sok Ted Lasso-áthallás), persze ha valami a War On Drugs-al és Eddie Vedderrel indít, akkor nem meglepő, hogy tetszik, de azt nem hittem volna, hogy (egyelőre) ez lesz az idei ősz meghatározó háttérzenéje... Egyébként pont egy másik Eddie Vedder-filmzene, az Into The Wild az egyik kedvenc albumom úgy, hogy magát a filmet még sose láttam (nagyon sok filmet nem láttam, szép lassan, lépésről lépésre próbálom behozni a lemaradásomat a 80-as-évek-filmrajongó B. támogatásával, de az elmúlt évekből sokkal meghatározóbb sorozat-, mint filmélményeim vannak).
A tavalyi Halloween-filmünk a Rocky Horror Picture Show volt, és utána nagyon sokáig benne ragadt a soundtrack a fülemben (idén a Beetlejuice-t néztük, mert egyikünk se látta még, de nem hagyott túl mély nyomokat...), és van egy csomó olyan film, ami bár tetszett, de nem néztem újra, a dalai viszont fixen a lejátszási listám részei maradtak, mint például a Sing Street vagy a Frank (nagyon szeretek bármit, ami fiktív együttesekről szól, a We Are Lady Parts dalai is simán működnek önmagukban is).

Cheesy corn snack unit

 

Na jó, akkor nézzük ezt a blogvembert, bár nem tudom, hogy jövő hétfőnél tovább ki fog-e tartani a lendület (... nem is akarok a munkára gondolni, amíg nem nagyon muszáj). Még mindig lelkesen nekiugrok a Connections-nek minden reggel, általában több a frusztráció, mint a sikerélmény, aztán néha becsúszik egy ilyen kategória, mint a címben is, és akkor azt érzem, hogy esélyem sincs.
Ezt leszámítva viszont jól indult a nap, végre sikerült valamennyire ráhangolódni a gyomortáji fájdalomra, ami jön velem kedd óta (mélyre menő terápia és stresszes munkahelyi "ezt azonnal javítsátok ki, az ügyfél nagyon ki van akadva"-feladat rossz kombinációja). Kicsit annak is érzem a visszhangját, hogy milyen mélyen voltam tavaly ilyenkor, kicsit az óraállítás és az elpárolgó délutánok is odavágtak (minden évben megtörténik, minden évben meglepődök), meg persze a bootcamp óta tartó összevissza kajálás is benne van- semmi olyasmi, amit egy kis odafigyeléssel ne tudnék korrigálni, csak ki kell szakadnom hozzá végre a fejemből.

A tegnapi Halloween viszont jól sikerült, két dolgot is meg tudtam valósítani Pinterestről (a szellemeknél annyi a trükk, hogy tényleg égetni kell a szélüket, nem csak barnára színezni, így sokkal érdekesebb lesz a formájuk, bár volt egy, akinek sajnos sikerült kigyújtanom a teljes fejét, de a többiek vállalhatóak... a cicás töklámpás pedig régóta először visszahozta a lelkesedésemet a tökfaragással kapcsolatban, nem is értem, hogy korábban miért nem jutott eszembe ez a koncepció), most tele van pókokkal, szellemekkel és csontvázakkal a lakás, és ez már marad is a karácsonyi dekorációig.