Day by day

 

Zsizsi írt a saját rutinjainról, amitől ihletet kapva most én is összeszedem a sajátomat (meg végiggondolom egy kicsit, hogy melyik részével vagyok elégedett, és min szeretnék változtatni):

Reggel:
- matcha- és kávéfőzés (matcha nekem, kávé B.-nek, <3 állítható hőmérsékletű vízforraló), reggelikészítés (10-ből 9-szer zabpehely fehérjeporral, bogyós gyümölccsel és étcsokival)
- meditáció és naplózás (ezt a módszert használtam hozzá, de nem igazán éreztem a hatását, úgyhogy hétvégén alaposan átolvastam a kapcsolódó leírásokat és most igyekszem egy leszűkített, konkrét területre koncentrálni vele)
- zuhany, arckrémezés (és villámgyors arctorna)
- art journal, ha belefér az időbe
- Connections és Strands
- 9:30 körül munkakezdés

Nap közben:
- 12:00 és 13:00 közt ebéd (ideális esetben hétvégén megtervezzük a következő heti menüt, legalább 4/5 hétköznapra, és be is vásárolunk hozzá)
- ebéd után séta+meditáció a közeli téren (vagy 10 perc séta a futópadon, ha nem tudom rávenni magam/nincs rá idő, hogy kimozduljak)

Este:
- hétköznapokon általában vacsi után, 8 körül sport, amikor rá tudom venni magam (legtöbbször Fitness Boxing, a héten a jógát is próbáltam visszahozni)
- 9-10 közt B.-vel összebújva sorozatnézés
- 10 és 11 közt villanyoltás, B. száműzve lesz a nappali kanapéjára, mert ő órákkal később fekszik (és kel), én pedig podcastet hallgatok és/vagy megcsinálok egy progresszív relaxációt (más elalvás előtti meditációkkal is próbálkoztam már, de ennek van a legnagyobb hatása arra is, hogy milyen gyorsan tudok elaludni utána, és az alvásminőségre is)

Amiben szeretnék fejlődni:

- jó lenne találni valamit, amivel le tudom zárni és kicsit el tudom engedni a munkanapot (így még nehezebb, hogy maradok ugyanabban a szobában, a gép előtt, maximum átlépek a privát profilomba)
- B.-vel beszéltük a múltkor, hogy a home office miatt mindketten bezárva érezzük magunkat a lakásba, és szuper lenne heti 1* (amikor jó eséllyel amúgy is rendelnénk valamit ebédre) beülni a környéken valahová, vagy enni, vagy csak egy kávéra

- estére marad a legkevesebb energiám és akaraterőm, úgyhogy olyankor sok az értelmetlen netezés, és szeretnék találni helyette valami viszonylag alacsony energiaszintű kreatív dolgot (a puzzle ilyen volt, de mostanában kicsit unom; hirtelen felindulásból rendeltem számfestős képeket, de sajnos csúszik a kiszállításuk)
- a sportolás mennyisége az elmúlt hetekben (... hónapokban) elég random, jó lenne visszahozni a korábbi 2 nap sport- 1 nap pihenés rendszert, és visszamenni a konditerembe is

- a heti egy közösségi iroda nagyon jót tett, de egy ideje (főleg a vezetés miatt) nem tudom összehozni

Balancing between

 

A héten a tegnapi volt "a" nehéz nap, de aztán szokás szerint simábban mentek a dolgok, mint amire számítottam, a meeting nem volt vészes, és a három hét kihagyás utáni vezetés se volt szörnyű, sőt... hiába volt most végig sötétben az egész (note to self: hosszabb távon muszáj lesz valahogy találnom egy nap közbeni időpontot), és mentünk ki országútra is egy kicsit, sokkal kevésbé estem ki a rutinból, mint amire számítottam (már amennyire lehet rutinról beszélni így ~20 órányi vezetés után, de azért én belülről érzem a különbséget). Voltak pillanatok, amiket kifejezetten élveztem, az oktató továbbra is nagyon kedves és nagyon jó érzékkel találja meg, hogy meddig tud/érdemes kirángatni a komfortzónámnból; de a legjobb az egészben az, hogy kiszed a saját fejemből: annyira oda kell figyelnem, hogy minden gondolkodás, szorongás és aggódás legalább átmenetileg kiesik, mert nem marad rá sávszélességem. Az a terv, hogy év végéig már hetente megyek, és remélhetőleg valamikor jövő év elejére már közel kerülök a vizsgakész állapothoz...  Most pedig remélhetőleg lassan ráfordulhatok a hétvégére, a tesós programokkal, egy kiállítással és a vasárnapi "somatic breathwork journey"-vel (most először megyek ilyesmire, nagyon kíváncsi leszek). 

words that seem longer written than spoken

 

Véget ért a sztrájk, visszatértem a Connections-höz meg a hülye kategóriákhoz... és hát könnyebb az nem lett. Valahol talán romantikus is, hogy mennyire összhangban van a mentális egészségünk B.-vel, én szorongok délelőtt, ő pánikol este (és továbbra is vissza-visszakanyarodok az idei évem kedvenc témájára, vajon mennyire kell rosszul lennem ahhoz, hogy elégnek érezzem a gyógyszerhez? kinek a jóváhagyására lenne szükségem hozzá...? legalább a terápiával jól haladunk, de amilyen az elmúlt hetem volt, megint nem vagyok biztos benne, hogy ez önmagában elég lesz), és az éjszakát egy áramszünet kerekíti le, hogy reggel ne legyen se villany, se kávé (igen, felnőtt voltam, hívtam szerelőt, és többé-kevésbé megoldódott, de nem esett jól így kezdeni egy olyan napot, ahol vár még egy munkahelyi beszélgetés, amitől tartok, délután pedig egy vezetés három hét kihagyás után...)

Gloomy

 

Úgy tűnik, most nincs annyi meleg hársfatea, puha fényű illatgyertya és esti jógázás, ami ki tudná egyensúlyozni a stresszt és szorongást.

Fallen leaves

 

A legutóbbi mindful-meditálós sétáim (meglepően nem könnyű jó sétáló meditációt találni, a kedvencem bevallottan nem szereti ezt a formátumot, úgyhogy az övé nem annyira szippantott be, de ma találtam valakit, akit pont egy kör alatt tudok végighallgatni, és sokkal jobban tetszett) előtt észre se vettem, hogy két gingko-fa is van a közeli téren, pedig nagyon szeretem a levelek formáját. El is döntöttem, hogy összeszedek párat, és levélnyomdázni fogok velük - nem ment annyira egyszerűen, mint ahogy óvodából emlékszem rá, a vízfestéket teljesen ledobták magukról, de a Distress Oxide-tintapárna szerencsére működik, csak rá kellett érezni a módszerre (ugyanúgy, mint a linónál, csak akkor lesz szép a lenyomat, ha a levél megy alulra, és rásimítom a papírt), a következő néhány art journal-oldalhoz ezeket a printeket fogom használni (és azóta is figyelem a környékbeli leveleket, hogy mit lehetne még felhasználni hasonló célra).

Brown Shoes

Ceci Bravo, Unsplash

Már 16 éves korom és az első Martensem óta bőrdzsekis-bakancsos lány vagyok, és a legutóbbi pár telet egy barna Cat-ben csináltam végig, ami sajnos kezdi megadni magát (igazából tavaly ősszel rommá ázott, de aztán valahogy nagy nehezen visszahoztam az életbe, de csak mert nem tudtam még lecserélni). Azóta is képtelen vagyok helyette bármit találni- pedig csak annyi lenne az elvárás, hogy legyen vízálló, ne legyen rajta cipzár, ne legyen fekete vagy sárgásbarna, és lehetőleg ne karcolódjon meg már attól is, ha ránézek (kettőt is rendeltem online két különböző időpontban és webshopból, és mindkettőt teljesen megtörve és összekarmolva küldték ki, nem tudom, hogy ez így hogy lehet oké, de legalább szó nélkül vissza is vették őket). Tegnap nagyjából reményvesztetten bementem egy ecco-ba, és bár csak 39-es felett, de meglepően ígéretes jelölteket láttam (azóta kiderült, hogy a Corvin-beli boltjuk outlet, ami még jól is jött volna, de most inkább veszek egyet teljes áron, csak legyen a 37-es lábamra is). Online utánajártam egy kicsit, és ha minden jól megy, ebéd után egy Grainer ma hazajön velem...

Kiút

 

Ezzel az oldallal betelt az art journal-füzet- a kezdeti elakadások után egészen megszerettem, de örülök, hogy végre visszatérhetek a szürke háttérhez (és reménykedek, hogy a tesóm tud hozni nekem flow-t Hollandiából, nagyon szeretem felhasználni az illusztrációikat, de ritkán jutok el olyan országba, ahol lehet kapni). Egyébként a nap The Happiness Trap-jegyzeteléssel indult (Emma McAdam ajánlotta a könyvet, akinek a videói mostanában rengeteget segítettek a szorongás kapcsán)- nem voltam benne biztos, hogy van értelme belevágni megint valami újba, de aztán viszonylag gyorsan eldőlt, hogy igen, az alapelvei szinte minden témát érintenek, amin mostanában dolgozok (kontroll, mindfulness, érzések megélése), "csak" annyi maradt, hogy ténylegesen próbálgassam, gyakoroljam is, amiről szó volt. Egyelőre a mai nap tudatosabb és kevésbé szorongó, mint a tegnap volt, úgyhogy egy kicsit már segített.