... és ha azok a szavak elfogytak (amiket eddig használtál)

 

Ma van a nyár utolsó napja, és csak egyvalamiben vagyok biztos: hogy lemerültebb vagyok, mint 3 hónappal ezelőtt. Na jó, még egy: a mai nappal lezárul a KATA-s pályafutásom, és mostantól sokkal jobban kell majd kapaszkodnom a könyvelőbe, hogy megmondja, mit csináljak/mit fizessek/hogy számlázzak (és csak homályos tippjeim vannak arról, az új verzióval mennyi lesz a megmaradó fizetésem). Egyébként eddig egyáltalán nem volt problémás az egyéni vállalkozó-lét, de valószínűleg csak azért, mert szuper jófej a munkahelyem, meglátjuk, mostantól mennyivel bonyolódik. Legalább B. kezdi meggyőzni magát arról, hogy ő is találhatna egy hasonló helyet, ha igazán nekiugrana a keresésnek, és ha mindketten szabadok vagyunk, akkor már tényleg egyszerűen és kockázatmentesen megoldható a külföldre költözés...

Azért várom az őszt, a színek és hűvösebb idő miatt is, nyilván, de az utazások miatt is- oké, kicsit halálra rémít, hogy 5 napig össze leszek zárva a munkatársakkal úgy, hogy korábban még sose találkozunk személyesen, de... hátha jól alakul? és ha nem, akkor is ott lesz az óceán. 2019-ben ültem utoljára repülőn (és egyedül még sosem, szóval ez a része is izgalmas lesz), de most bőven be fogom pótolni, ha minden a terv szerint megy. Egyelőre semmit nem készültem rá, mert még nagyon távolinak tűnt, és tegnap állt össze, hogy a csapatépítőig konkrétan 3 hét van hátra, úgyhogy ma teljes pánikban kezdtem keresgélni, hogy milyen oltási igazolásra van szükség és honnan fogom megszerezni időben (de az EESZT-ből két kattintással le tudtam tölteni, ami elég meglepő fordulat).

would recommend

1. általában lelkesen feliratkozok hírlevelekre, csak azért, hogy miután megérkeznek, olvasatlanul áthajítsam őket a megfelelő mappába (mondjuk ez még mindig jobb, mint amikor az inboxban álltak), és utána soha többet a közelükbe se menjek- Mari Andrew-é az egyetlen kivétel, az ő gondolatai pillanatok alatt berántanak, és ez alapján a gondolatmenet alapján készült a fenti art journal-oldal, és jöttem rá, hogy a "Hogy tudnám a teljes életemet ASAP rendbehozni?", és a "Hogyan térhetnék vissza a két évvel előtti, nem-traumatizálódott állapotba?" sem túl konstruktív, szóval most próbálom lecserélni valami megvalósíthatóbbra őket.

2. sorozatok szempontjából végre érzek egy kis fellendülést, a Sandman-t nagyon szerettem (oké, igazából  a főszereplő az, akit nagyon szerettem, de a sorozatrészek többsége is jó, és nagyon reményekedek benne, hogy lesz második évad, a Neil Gaiman-adaptációk közül eddig ez a kedvencem), a Never Have I Ever új évada is jó volt, és a Breeders a harmadik, amire rácsúsztunk mostnában (bár B.-nek két rész/este a limitje, ha annál többet nézünk, túl sok lesz neki a second-hand frusztráció)

3. a fogfájás miatt az evés mostanában inkább "essünk túl rajta"-kategória (és már a fülemen folyik ki a zabkása), de van egy új felfedezésem: az Alpro mangós szójajoghurtja egyszerűen tökéletes (cukormentes, pont eléggé gyümölcsízű, kellemesen savanykás, és óriási adag)

4. az új telefonnal valahogy visszatért az appokkal kapcsolatos lelkesedésem:
- egyrészt az ELSA Speak-et használtam pár hétig az angol kiejtésem javítására, és megígértem magamnak, hogy ha jobban leszek és végre lesz egy kis extra energiám, akkor folytatom a napi 10 perces leckéket
- másrészt rájöttem, hogy a gondolatnaplózáshoz a telefonom egy tökéletes eszköz, sokkal kényelmesebb ott írni az éppen eszembe jutó dolgokat, és bár "tiszta" formában nem találtam rá appot (... kénytelen leszek írni egyet...), a CBT Thought Diary tudja ezt, és még sokkal többet is, és a segítségével elkezdtem építgetni egy esti rutin alapjait is (... aztán jött a fogfájás és a szétesés, de most talán elkezdhetek visszaállni rá)

Ughh

Szóval, ott hagytam abba, hogy a fogfájás egész elfogadható szintre esett vissza- ez az állapot kb. fél napig tartott, utána szombat estétől csütörtök délelőttig le akart szakadni a jobb állkapcsom. Már vasárnap délután ott tartottam, hogy nem tudom, hogy bírom ki, a Cataflam nagyjából megszűnt működni (de rettegtem tőle, mit csinálnának az ügyeleten). Hétfőn visszamentem a fogorvoshoz, aki továbbpasszolt egy keddi időpontra (viszont legalább kaptam egy brutál fájdalomcsillapítót, ami működött is), kedden gyökérkezelték, amiből legalább nem éreztem semmit, viszont cserébe miután kiment az érzéstelenítés, pontosan ott folytatódott a fájdalom, ahol előtte abbahagyta.

Így jött el a szerda, amikorra már nem vehettem ki betegszabit (mint múlt héten) /rendes szabit (mint hétfőn-kedden), illett volna kicsit magasabb fokozatra kapcsolnom a munkában a múlt heti vergődés után, cserébe lassan egy hete nem aludtam normálisan, a gyomrom romon volt a beszedett Cataflam miatt, enni nem igazán tudtam, és kezdtem nem hinni benne, hogy ennek valaha is vége lesz... Haladtam, mert muszáj volt, de elképesztően lemerített és kikészített az egész, és nem tudtam, hogy adjam-e fel végleg és hagyjam, hogy kihúzzák, vagy ez csak a gyökérkezelés utóhatása, és ha még bírom egy kicsit a fájdalmat, akkor végre túlleszek rajta (... a játék, amit kisebb variációkkal múlt csütörtök óta játszok magammal, finoman továbbmozgatva a határvonalat, újra és újra átvonszolva magam rajta, újra és újra reménykedve benne, hogy ennyi volt, csak azért, hogy kezdődhessen a következő adag kínlódás). Csütörtök dél volt a végső utáni utáni magamnak adott határidő, és csütörtökön 10 körülre, az első munkával töltött óra után éreztem, hogy mintha most javult volna a helyzet, már nem átható fájdalom, csak finoman háttérben meghúzódó, de tulajdonképpen nem olyan rossz. Még nem mertem fellélegezni, de amikor délután 4 körül se kellett semmit bevennem, és bírtam, akkor talán kezdett visszatérni a remény, pénteken pedig úgy keltem fel, hogy határozott a javulás, már csak az ínyem/állkapcsom/fülem van romon, de a fog talán mintha már okés lenne.

A ma reggelt pedig egy Bite-os bagellel kezdtem (mindkét fogorvosi kör után oda ugrott be B. ebédelni, én pedig csak érzéstelenítőtől zsibbadt jobb szájszéllel tudtam nézni, ahogy az egyik kedvenc kajámat eszi), újra tudok harapni!, ebéd utáni szundival és Wingspan-tanulással folytattam, és közben óvatosan elkezdtem tervezni az októberi berlini út nem-munka részét (lesz ott egy konferencia, amire az egyik munkatársam szeretett volna menni, és végül a csapat nem dél-amerikai részéből mindenki fog)- ha valakinek vannak tippjei, mit érdemes megnézni Berlinben, köszi, ha megosztjátok :) (Nagyjából három szabad délutánom/estém lesz, és egy teljes szombat).

Inkább képek

 

Rájöttem, hogy minél többet hagyok ki, annál nehezebb lesz bármit is rendesen felidézni, és csak adódnak a listához a plusz elemek, úgyhogy most veszek egy nagy levegőt, és összedobok legalább egy "az előző részek tartalmából"-t, hogy legyen esélyem valós időben is írni (ha majd lesz hozzá végre kedvem/energiám).

A július röviden:
- 2 év várakozás után Pearl Jam!! (még annál is zseniálisabb volt, mint amire számítottam, Eddie Vedder énekhangjára nincsenek szavak)
- sokkal több év kihagyás után B.-vel kettesben fesztiválozás, Bánkitó (szuper volt még úgy is, hogy 12-kor kidőltünk, és sátorozás helyett a wellnesshotelt választottuk a tó túloldalán - a zene pont ugyanúgy behallatszott hajnali 2-3-ig)
- a Bánkitón már nem volt energiánk fent maradni a Dope Calypso-ig, de őket + a régóta tervezgetett Deep Glaze-t sikerült elcsípni a Kobuciban

Az augusztus eddig:
- vonatozás -> Split majdnem egy hétig, tengerpart nap közben, délután és este, pénteken egészen sötétedésig maradtunk, és még akkor is csobbantunk egy utolsót; a papíron szuper szállás a valóságban is az volt (oké, az egyik közvetlen szomszéd egy rockerkocsma, de csukott ajtónál, éjfél után már nem volt durva a zaj), ettünk grillezett halat és kagylót, és millióegy macskát láttunk (boltokban és műemlékeken szundikáltak, a törzshelyünkké kinevezett kocsmában pedig egy egész doboznyi kiscica volt, és az anyukájuk, Luigi a második napra már majdnem hagyta, hogy megsimogassuk)
- ... de ahogy az lenni szokott a tengerparti nyaralásoknál ("szokott", oké, eddig 2/2-szer), már a hazaúton kezdtem lebetegedni, és a következő hetet ki is hagytam a munkahelyen, viszont B. hosszas győzködése után megadtam magam, átálltam a sötét oldalra, és vettem egy iphone-t
- ezen a héten nagyon nehezen rázódtam vissza a munkába, és amikorra nagyjából sikerült volna, brutálisan megfájdult a fogam. Csütörtök éjszaka alig aludtam, pénteken egy órás telefonálgatás után találtam fogorvost, akihez még volt aznapra időpont (a szupercuki saját fogorvosunk, az egyetlen, akitől nem rettegek, covidos lett, úgyhogy próbáltam halogatni, ameddig tudtam, de... eljött az a pont, amikor nem tudtam elképzelni, hogy bármi, amit egy fogorvos csinálni tud velem, rosszabb lehet, mint az aktuális fájdalom), és 1-re túl is lettem egy fogtömésen, de a fájdalom maradt kb. ugyanolyan
- ... és így indultunk le Mádra, B.-ék végre elkészült családi nyaralójába a hétvégére (a nemalvás-stressz-fogfájás trió miatt az autóútra kicsit homályosan emlékszem, de azóta azért már javult a helyzet valamennyit, a csend+nyugi+csillagnézegetés is jót tett, és aludni is tudtam)



És most megtehetem végre, hogy legalább holnapig lekapcsolódjak a netről (délelőtt még dolgoznom kellett, de mostanra talán elfogadható szintre hoztam a lemaradást), remélhetőleg a hétvégébe még belefér egy pici zen.