Ughh

Szóval, ott hagytam abba, hogy a fogfájás egész elfogadható szintre esett vissza- ez az állapot kb. fél napig tartott, utána szombat estétől csütörtök délelőttig le akart szakadni a jobb állkapcsom. Már vasárnap délután ott tartottam, hogy nem tudom, hogy bírom ki, a Cataflam nagyjából megszűnt működni (de rettegtem tőle, mit csinálnának az ügyeleten). Hétfőn visszamentem a fogorvoshoz, aki továbbpasszolt egy keddi időpontra (viszont legalább kaptam egy brutál fájdalomcsillapítót, ami működött is), kedden gyökérkezelték, amiből legalább nem éreztem semmit, viszont cserébe miután kiment az érzéstelenítés, pontosan ott folytatódott a fájdalom, ahol előtte abbahagyta.

Így jött el a szerda, amikorra már nem vehettem ki betegszabit (mint múlt héten) /rendes szabit (mint hétfőn-kedden), illett volna kicsit magasabb fokozatra kapcsolnom a munkában a múlt heti vergődés után, cserébe lassan egy hete nem aludtam normálisan, a gyomrom romon volt a beszedett Cataflam miatt, enni nem igazán tudtam, és kezdtem nem hinni benne, hogy ennek valaha is vége lesz... Haladtam, mert muszáj volt, de elképesztően lemerített és kikészített az egész, és nem tudtam, hogy adjam-e fel végleg és hagyjam, hogy kihúzzák, vagy ez csak a gyökérkezelés utóhatása, és ha még bírom egy kicsit a fájdalmat, akkor végre túlleszek rajta (... a játék, amit kisebb variációkkal múlt csütörtök óta játszok magammal, finoman továbbmozgatva a határvonalat, újra és újra átvonszolva magam rajta, újra és újra reménykedve benne, hogy ennyi volt, csak azért, hogy kezdődhessen a következő adag kínlódás). Csütörtök dél volt a végső utáni utáni magamnak adott határidő, és csütörtökön 10 körülre, az első munkával töltött óra után éreztem, hogy mintha most javult volna a helyzet, már nem átható fájdalom, csak finoman háttérben meghúzódó, de tulajdonképpen nem olyan rossz. Még nem mertem fellélegezni, de amikor délután 4 körül se kellett semmit bevennem, és bírtam, akkor talán kezdett visszatérni a remény, pénteken pedig úgy keltem fel, hogy határozott a javulás, már csak az ínyem/állkapcsom/fülem van romon, de a fog talán mintha már okés lenne.

A ma reggelt pedig egy Bite-os bagellel kezdtem (mindkét fogorvosi kör után oda ugrott be B. ebédelni, én pedig csak érzéstelenítőtől zsibbadt jobb szájszéllel tudtam nézni, ahogy az egyik kedvenc kajámat eszi), újra tudok harapni!, ebéd utáni szundival és Wingspan-tanulással folytattam, és közben óvatosan elkezdtem tervezni az októberi berlini út nem-munka részét (lesz ott egy konferencia, amire az egyik munkatársam szeretett volna menni, és végül a csapat nem dél-amerikai részéből mindenki fog)- ha valakinek vannak tippjei, mit érdemes megnézni Berlinben, köszi, ha megosztjátok :) (Nagyjából három szabad délutánom/estém lesz, és egy teljes szombat).