Ma van a nyár utolsó napja, és csak egyvalamiben vagyok biztos: hogy lemerültebb vagyok, mint 3 hónappal ezelőtt. Na jó, még egy: a mai nappal lezárul a KATA-s pályafutásom, és mostantól sokkal jobban kell majd kapaszkodnom a könyvelőbe, hogy megmondja, mit csináljak/mit fizessek/hogy számlázzak (és csak homályos tippjeim vannak arról, az új verzióval mennyi lesz a megmaradó fizetésem). Egyébként eddig egyáltalán nem volt problémás az egyéni vállalkozó-lét, de valószínűleg csak azért, mert szuper jófej a munkahelyem, meglátjuk, mostantól mennyivel bonyolódik. Legalább B. kezdi meggyőzni magát arról, hogy ő is találhatna egy hasonló helyet, ha igazán nekiugrana a keresésnek, és ha mindketten szabadok vagyunk, akkor már tényleg egyszerűen és kockázatmentesen megoldható a külföldre költözés...
Azért várom az őszt, a színek és hűvösebb idő miatt is, nyilván, de az utazások miatt is- oké, kicsit halálra rémít, hogy 5 napig össze leszek zárva a munkatársakkal úgy, hogy korábban még sose találkozunk személyesen, de... hátha jól alakul? és ha nem, akkor is ott lesz az óceán. 2019-ben ültem utoljára repülőn (és egyedül még sosem, szóval ez a része is izgalmas lesz), de most bőven be fogom pótolni, ha minden a terv szerint megy. Egyelőre semmit nem készültem rá, mert még nagyon távolinak tűnt, és tegnap állt össze, hogy a csapatépítőig konkrétan 3 hét van hátra, úgyhogy ma teljes pánikban kezdtem keresgélni, hogy milyen oltási igazolásra van szükség és honnan fogom megszerezni időben (de az EESZT-ből két kattintással le tudtam tölteni, ami elég meglepő fordulat).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése