Weekend whatever

 

1. hosszas, titokzatos háttérmunkálatok után péntek délután kaptam meg az okét a finn frontend-konferenciára, úgyhogy villámgyorsan lefoglaltam a repjegyeket, de belépőm és szállásom még mindig nincs- remélhetőleg kedden majd ezek is megoldódnak (olvasóknak a szokásos kérdés, ha bárki tud bármi jót Helsinkiben, amit érdemes megnézni, írjatok :)

2. második itthoni próbálkozásra is sikerült meglepően hullámosra szárítanom a hajam, mégis "meh"-nek érzem, amikor ránézek a tükörben (és állandóan ránézek, mert szuper szokatlan így), de rájöttem, hogy valószínűleg csak túl sok tökéletes Instagram-göndör-hajat sikerült benyelnem az elmúlt héten (nagyon könnyű elveszni a Curly Girl-fekete lyukban)

3. a hétvége sikerélménye(és bizonyíték, hogy mégse volt teljesen felesleges a sok évnyi gitártanulás): miután megtaláltam a hangnemet, le tudtam kottázni egy, a fejembe ragadt dal intródallamát szintin, pedig régebben a még aktívan gitározós időszakban is megszenvedtem ezzel (úgyhogy B. nagy örömére most ugyanazt a fél percnyi dallamot játszom újra és újra)

4. még nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e ezt az új art journal-füzetet, ahol négylaponként váltják egymást a különböző színek, pedig már majdnem betelt - az biztos, hogy ad egy extra inspirációt, de pont mire ráéreznék, hogy kell bánni a bézs háttérrel, már jön is a fekete (asszem, legközelebb olyat veszek majd, ami egyszínű, lehetőleg szürke, mert az volt a kedvencem mostanában). Mindenesetre már beláthatóan közel van a kihívás vége, ez a fenti oldal a 94/100.

Secret third way

Vannak dolgok, amiket nyilvánvalónak és alapvetőnek veszek, minden ellenkező információ ellenére is- a mélyre menő példák mellett azt is, hogy "rengeteg ember szereti ugyanazt a zenét, mint én"- csak hogy utána ezredjére is meglepődhessek azon, hogy elképesztően ritkán tudok olyat találni, aki pont azért és legalább annyira lelkesedik; ezért már az is végtelenül feldob, ha valakivel van egy kis metszet, és tudok vele beszélgetni erről és/vagy elrángatni koncertekre (vagy Eddie Vedder-dalokkal reagál a Slack-üzeneteimre, ami miatt felfedezek egy teljesen ismeretlen albumot, ami aztán az egyik kedvencem lesz).

Mindenesetre amikor ma a Starbucksban, egy elég kaotikusan és nyűgösen induló reggel (be akartam ugrani a táppénzpapíromért, de csak délután van ma háziorvos- amit egy, a rendelő ajtajára kiragasztott papírból tudtam meg; az új cipőm rommá töri a sarkam, és a Madalba akartam beülni, de az ajtóig állt a sor, a Starbucksban pedig nem működik a wifi) közepén, amikor épp azon gondolkodtam, hogy hallgatni kéne egy kis War on Drugs-t, elkezdődött egy ismerős zongoradallam, amiből utána összeállt a Living Proof, úgy éreztem, hogy legalább erre a pár percre kicsit össze tudok mosolyogni az Univerzummal.

Mondjuk rám is fért, mert van pár olyan dolog is, ami lóg a levegőben, és nehéz megtippelni, mennyire az én felelősségem lenne nyaggatni a másik felet (amit nagyon utálok, és már így is megtettem), mindenesetre
- multis flashbackjeim vannak, és nem élvezem
- tegnap végre bele tudtam csempészni egy beszélgetésbe a "no worries either way" kifejezést, amit azóta szerettem volna, mióta láttam ezt a tweetet (és pontosan így is értettem)

Kemény három napot dolgoztam/dolgozok ezen a héten, de nem lehet elég hamar péntek délután. 

Az internet boldoggá tesz

 

... amikor már lassan egy hete be vagyok zárva, és a józan eszem utolsó morzsáit az újranézett Ted Lasso 1-2. évadnak (IGEN, sokkal jobb, mint a harmadik) meg a youtube-os Inkmaster-videóknak köszönhetem
... amikor nézhetem Anthony Carrigan-t sétálni a hegyekben (kiakasztó, hogy mindjárt vége a Barry-nek)
... amikor a Foo Fighters livestreamel bármit (bár egyszerre volt megnyugtató és végtelenül szomorú látni az új dobost)
... amikor felbukkan egy "új" Them Crooked Vultures-koncertfelvétel (oké, egy albumuk van, szóval a setlist adott, de akkor is, ha bárkiket láthatnék élőben játszani, ők nagyon elöl lennének a listán)
... amikor lehet készülni az új Queens of the Stone Age-, Hozier-, Foo- és Portugal.the Man-albumra is
... amikor a világ összes Curly Girl-módszerrel kapcsolatos információját be tudom gyűjteni, és viszonylag minimális erőfeszítéssel lesz sokkal hullámosabb a hajam, mint a tengerparti nyaralások alatt bármikor

... de azért már elképesztően várom, hogy végre kiszabaduljak a napsütésbe meg a teraszon fröccsözős nyári estékbe (és hogy valaki megmondja, megyünk-e Helsinkibe két hét múlva... de azt hiszem, az egy hét nyaralás - két nap munka- egy hét betegszabi sormintát nem azzal kellene folytatnom, hogy a következő nemdolgozós időszakról érdeklődök).

Sore (és Barcelona vol. 2)

 

A hét második felére sikerült begyűjtenem egy torokgyulladást (mégiscsak működik a "nyaralás után mindig beteg leszek" alapigazság, úgy tűnik, csak az időzítése a kérdés), úgyhogy az időm nagy részét a kanapén, takarókba burkolózva, hangoskönyvekkel töltöttem. De, visszatérve Barcelonára:

Péntek:
- az előző napi Miró-múzeumba-bejutás-küzdelem után most sokkal jobban rákészültünk a fix időpontos épületnézős programokra (Casa Battló délelőtt, Sant Pau délután), és simán odaértünk mindenhová. Mondjuk a Casa Battlónál a konkrét 15 perces időintervallumra szóló jeggyel is sorba kellett állni és óriási volt a tömeg a ház előtt és bent is, ami futószalag-szerűvé és kevésbé élvezhetővé tette az egészet; a Sant Pau sokkal jobban bejött, az épületegyüttes is, a kert is (az csak bónusz volt, hogy a pálmák és papagájok közt üldögélve még a Barcelona080-divatbemutatóra érkező spanyol influencereket is nézegethettük)
- a Sant Pau után átsétáltunk a Sagrada Familiához, de akkorra már mindketten elég fáradtak és nyűgösek voltunk, és utána este nagyon jót tett, hogy egyedül vittem el magam egy tengerparti piknikre. Az egyik legfontosabb utólagos tanulság, hogy lazábbra kellett volna tervezni a programot (jó, meg tanulság a tanulságban, hogy nem csak nekem kellett volna szervezni és tervezni és intézni és kitalálni, mert így extra fárasztó volt), és nem menni mindkettőnknek mindenhová, több időt hagyva a külön pihenésre/töltődésre.
- nagyrészt ajánlott éttermekben voltunk, de ezen a napon pont nem, anyum meg akarta nézni a Mango-outletet, és mellette volt egy szuper, kevésbé turistás kis spanyol étterem, a Teurel, ahol nagyon jót ebédeltünk

Szombat:
- eljött az a pont, amikor már nem is éreztem, mennyire vagyok álmos, viszont a koránkelésnek hála sikerült elcsípnünk a Montjuic-libegőt még akkor, amikor nem kanyarogtak előtte óriási sorok, simán feljutottunk az erődbe, és nézhettük, ahogy a tenger felől érkező köd lassan elnyeli a látképet
- utána benéztünk a Boqueriára is, nem ott ebédeltünk, de vittünk sajtot, szalámikat és olívabogyót vacsira, anyum kipróbálta a közelben a katalán krémet (de nem volt elájulva tőle), én pedig megettem az egyetlen cukros édességet, amit beterveztem, a churrost karamellszósszal, ami friss volt és szuperfinom
- délután megkerestük a textilboltot, amit kinéztem, utána anyum próbált egy fehér felsőt találni a Paral.lelen (még félálomban és szuperfáradtan is lenyűgözött kicsit, hogy milyen szuper kis ruhaboltjaik vannak, sokkal érdekesebb szín- és mintaválasztékkal, mint Pesten)
- este megint tengerpart, de most a busszal bénázásnak hála nagyon későn értünk oda, és extra későn haza, nem volt ugyanolyan a hangulata, mint előző este (de legalább hazafelé, a buszból láttam a Diadalívet és egy kicsit a Parc de la Ciutadellából is, ami rajta volt a listámon, de már nem fért bele)

Vasárnap:
- szerencsére csak 11-kor kellett elhagyni a szállást, de így se volt egyszerű rávenni magunkat a csomagolásra, plusz az itt töltött idő alatt először esett az eső, és nem volt annyira könnyű így átvonszolni a bőröndöket az állomási csomagmegőrzőig, de szerencsére ez után már összekapta magát az időjárás
- extrém lépcsőmászás után nem jutottunk be a Park Güell-be (de legalább a kilátás szép volt)
- nem spanyol, de egyébként szuper anyák napi garázs-pizza ebédre (Parking Pizza, még úgy is elsétáltunk a bejárat mellett, hogy tesóm ajánlotta, és tudtuk, mit és hol kell keresnünk), meg egy kis bolyongás a városban, amíg eldöntöttük, hogy tulajdonképp az lenne a legjobb, ha minél hamarabb, nyugiban kiérnénk a reptérre (idefelé jövet több, mint 30 percet vártunk a vonatra, kifelé már metróval mentünk, ami szuper egyszerű és kényelmes)
- utolsó körös ajándékvásárlás (a vasútállomáson a boltban van cukormentes turrón, amit annyira nem feltételeztem, hogy korábban még csak nem is kerestem sehol)
- késett a repülő, ami várható is volt, de B. egy hős, és fél 1-kor felszedett minket a reptéren

Ground (és Barcelona vol.1)

Nagyon régóta nem voltam olyan fáradt, mint amennyire mostanra összeadódott (fizikailag, szociálisan, mindenhogy), de ettől függetlenül Barcelona szuper volt, úgyhogy legalább címszavakban szeretnék írni az első pár napról (meg okot találni arra, hogy nézegethessem a képeket még egy kicsit).

Szerda:
- hajnalban kelés, 5-re már reptér, kb. 9-re már Barcelona és első pálmafák (meg első kaotikus tömegközlekedési élmény), első séta a tengerparton, délután szállás és némi megdöbbenés a fürdőszobaajtó hiánya miatt, a környék kis utcáinak felfedezése; spanyolosan késő vacsi (mangós sör és hambi az Anna-ajánlotta Abirraderro-ban)
 

Csütörtök:
- káosz és sprint -> a legutolsó pillanatban értünk oda a Miró-múzeumba, de ettől függetlenül óriási élmény volt; utána már kicsit nyugodtabb tempóban a Jardins de Laribal és a Katalán Nemzeti Művészeti Múzeum környékének felfedezése, taco a gótikus negyedben, este ajándékvásárlás és katedrális, meg egy gyors sonkás szendvics ("flautas de jamon iberico", mindenhol ezt ettük, ahol csak találtunk)

Good enough

 

Úgy érzem, most állok a csúszda legtetején, még veszek egy mély levegőt, és mindjárt indul a májusi őrület- holnap hajnalban repülünk (tegnap egész nap csak mostam és felhajtottam és átalakítottam, de ahogy most áll a helyzet, kb. két hétre elegendő ruhát viszek Barcelonába, feltéve, hogy tényleg az ígért napsütéses 22 fok lesz, és nem kánikula vagy viharok), a következő héten lesz tesóm esküvője és (a második) babaváró bulija, az azutáni hétvégén pedig B. tesójáék+unokahúga (oké, technikailag úgy is hivatkozhatnék rá, hogy a keresztlányom, csak ezt még mindig intenzíven szoknom kell) jönnek fel látogatóba... és ha a pünkösdi hosszú hétvégébe bele tudjuk csempészni valahogy B. szülinapi wellnesshétvégéjét, akkor már el is telt a hónap (és összeesés helyett, ha minden jól alakul, mehetek egy helsinki-i frontendes konferenciára június elején). 

A hétvégét egyébként B. családjánál töltöttük, és egyrészt büszke vagyok az önuralmamra, most valahogy nagyobb zenben hagytam elsuhanni mellettem az anyukája megjegyzéseit, másrészt viszont bevált a tippem, ha nem én robbanok, akkor B. fog (egyébként teljesen jogosan, amikor egy fél napon belül ötödjére hallgatta végig, hogy "na, nem jött meg a kedved, naaa, nem szeretnétek ti is??", csak mert volt egy darab baba, B. unokahúga, a társaságban. A kérdésre az igazi válasz egyébként egy kollektív "nem, köszi"- erre a korlátozott időtartamra szeretjük körberajongani, tényleg cuki, de őszintén, továbbra is 0%-ban érzem azt, hogy feltámadnak az anyai ösztönök, sajnos belőlem ezeket gyárilag kihagyhatták). 

Még nagyon csak gondolatkísérlet szintjén, de elkezdtük tervezgetni az esküvőt (oké, B. romantikusan megosztott velem egy "Esküvő" című to do-listát... ami 100%-ban jobban passzol hozzám/hozzánk, mint akármilyen romantikus lánykérés), és részben emiatt rájöttem, hogy valószínűleg itt az ideje kicsit kibővíteni a baráti körömet, mert az elmúlt évek krízisei, járványhelyzete és elszigetelődése eléggé megtépázta (az a két kis csoport ember, akit egyébként nagyon szeretek, szerencsére még megvan, de az online kapcsolattartás is kezd egyre lazábbá válni, a személyes találkozások pedig kifejezetten ritkák). Egyelőre idáig jutottam ezzel a témával, de reggel ott várt egy üzenet, hogy valaki rámírt gofrendly-n (amikor anszki mesélt róla, és tervezgettük a saját barátkeresős appot, regisztráltam, főleg kíváncsiságból és leendő-konkurencia-felmérés miatt, de ez már évekkel ezelőtt volt, és azóta nem is történt ott semmi), szeretem az ilyen egybeeséseket (és legalább emlékeztetett rá, hogy akár én is kezdeményezhetnék ilyesmit, bár lehet, hogy már csak külföldön).