A hét második felére sikerült begyűjtenem egy torokgyulladást (mégiscsak működik a "nyaralás után mindig beteg leszek" alapigazság, úgy tűnik, csak az időzítése a kérdés), úgyhogy az időm nagy részét a kanapén, takarókba burkolózva, hangoskönyvekkel töltöttem. De, visszatérve Barcelonára:
Péntek:
- az előző napi Miró-múzeumba-bejutás-küzdelem után most sokkal jobban rákészültünk a fix időpontos épületnézős programokra (Casa Battló délelőtt, Sant Pau délután), és simán odaértünk mindenhová. Mondjuk a Casa Battlónál a konkrét 15 perces időintervallumra szóló jeggyel is sorba kellett állni és óriási volt a tömeg a ház előtt és bent is, ami futószalag-szerűvé és kevésbé élvezhetővé tette az egészet; a Sant Pau sokkal jobban bejött, az épületegyüttes is, a kert is (az csak bónusz volt, hogy a pálmák és papagájok közt üldögélve még a Barcelona080-divatbemutatóra érkező spanyol influencereket is nézegethettük)
- a Sant Pau után átsétáltunk a Sagrada Familiához, de akkorra már mindketten elég fáradtak és nyűgösek voltunk, és utána este nagyon jót tett, hogy egyedül vittem el magam egy tengerparti piknikre. Az egyik legfontosabb utólagos tanulság, hogy lazábbra kellett volna tervezni a programot (jó, meg tanulság a tanulságban, hogy nem csak nekem kellett volna szervezni és tervezni és intézni és kitalálni, mert így extra fárasztó volt), és nem menni mindkettőnknek mindenhová, több időt hagyva a külön pihenésre/töltődésre.
- nagyrészt ajánlott éttermekben voltunk, de ezen a napon pont nem, anyum meg akarta nézni a Mango-outletet, és mellette volt egy szuper, kevésbé turistás kis spanyol étterem, a Teurel, ahol nagyon jót ebédeltünk
Szombat:
- eljött az a pont, amikor már nem is éreztem, mennyire vagyok álmos, viszont a koránkelésnek hála sikerült elcsípnünk a Montjuic-libegőt még akkor, amikor nem kanyarogtak előtte óriási sorok, simán feljutottunk az erődbe, és nézhettük, ahogy a tenger felől érkező köd lassan elnyeli a látképet
- utána benéztünk a Boqueriára is, nem ott ebédeltünk, de vittünk sajtot, szalámikat és olívabogyót vacsira, anyum kipróbálta a közelben a katalán krémet (de nem volt elájulva tőle), én pedig megettem az egyetlen cukros édességet, amit beterveztem, a churrost karamellszósszal, ami friss volt és szuperfinom
- délután megkerestük a textilboltot, amit kinéztem, utána anyum próbált egy fehér felsőt találni a Paral.lelen (még félálomban és szuperfáradtan is lenyűgözött kicsit, hogy milyen szuper kis ruhaboltjaik vannak, sokkal érdekesebb szín- és mintaválasztékkal, mint Pesten)
- este megint tengerpart, de most a busszal bénázásnak hála nagyon későn értünk oda, és extra későn haza, nem volt ugyanolyan a hangulata, mint előző este (de legalább hazafelé, a buszból láttam a Diadalívet és egy kicsit a Parc de la Ciutadellából is, ami rajta volt a listámon, de már nem fért bele)
Vasárnap:
- szerencsére csak 11-kor kellett elhagyni a szállást, de így se volt egyszerű rávenni magunkat a csomagolásra, plusz az itt töltött idő alatt először esett az eső, és nem volt annyira könnyű így átvonszolni a bőröndöket az állomási csomagmegőrzőig, de szerencsére ez után már összekapta magát az időjárás
- extrém lépcsőmászás után nem jutottunk be a Park Güell-be (de legalább a kilátás szép volt)
- nem spanyol, de egyébként szuper anyák napi garázs-pizza ebédre (Parking Pizza, még úgy is elsétáltunk a bejárat mellett, hogy tesóm ajánlotta, és tudtuk, mit és hol kell keresnünk), meg egy kis bolyongás a városban, amíg eldöntöttük, hogy tulajdonképp az lenne a legjobb, ha minél hamarabb, nyugiban kiérnénk a reptérre (idefelé jövet több, mint 30 percet vártunk a vonatra, kifelé már metróval mentünk, ami szuper egyszerű és kényelmes)
- utolsó körös ajándékvásárlás (a vasútállomáson a boltban van cukormentes turrón, amit annyira nem feltételeztem, hogy korábban még csak nem is kerestem sehol)
- késett a repülő, ami várható is volt, de B. egy hős, és fél 1-kor felszedett minket a reptéren
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése