Peach junkie

LuAnn Hunt, Unsplash

Az elmúlt pár nyáron abból is éreztem az elrohanó időt és a túlélős hétköznapokat, hogy hiába imádom az ilyenkor megjelenő gyümölcsöket (főleg az epret), csak egyszer-kétszer tudtam venni, mire szinte észrevétlenül el is tűntek a környékbeli zöldségesektől, és tudomásul kellett vennem, hogy megint várhatok a felbukkanásukra majdnem egy évet (de amúgy nagyjából ugyanez történik még egy csomó olyasmivel, ami a tényleg át/megélt nyarat jelképezi a fejemben, strandra is csak egyszer-kétszer tudok eljutni, és máris itt a szeptember; a grillezéseket/szalonnasütéseket/Velencei-tavi kirándulásokat is csak tervezgetjük és elhalasztjuk.)

Idén valamennyivel jobb a helyzet, már májusban tényleg rengeteg epret ettem (és megtaláltam a legfinomabbakat az Pancs termelői piacán), de ezzel együtt is kicsit elszomorított, hogy ugyanúgy váratlanul, egyik pillanatról a másikra ért véget a szezon - most viszont szinte azonnal túl is léptem az őszibarackra, ami gyerekkoromban az egyik kedvenc gyümölcsöm volt, az elmúlt ~10 évben viszont  valamiért eszembe se jutott. Kétnaponta visszajárok a zöldségesünkhöz készletet feltölteni, megtaláltam online a legjobb hámozási módszert (ami még így is vacakolós, de az íze miatt még a baracklétől ragadós konyhát is vállalom), ez kerül a mindennapi reggeli zabkásámra, és hétévégére már barackos galette-et tervezgetek. Nem mondom, hogy teljesen segített elmulasztani a nyaralás utáni szomorúságot (komolyan, van olyan, aki úgy jön haza egy külföldi útról, hogy "igen, ennyi tengerpart, újdonság, gyönyörű táj és kaland pont elég volt"?), de legalább áthidalja a napokat addig, amíg újra megtalálom az irányt.

Colour coded

Fejben még mindig nem értem haza, és nem sok motivációm van semmihez, ez a színgyűjtemény viszont olyasmi, amit már nyaralás közben tervezgettem - facebookon láttam, hogy Enikő, az Io's Shiny Watercolors készítője (már van tőle egy egyedi palettám, nem meglepő módon őszi fűszer-színekben) is épp Korfun van, és ő tette fel a kérdést, hogy miket látnánk szívesen egy Korfu-vízfestékben.
Engem pedig rögtön elkapott a lendület, mert színekből aztán bőven volt- már csak a virágok lilái, narancsai és rózsaszínjei alapján is össze lehetett volna rakni egy szuper kombinációt (a legtöbb macska egyébként nem ilyen szürke, hanem fehér alapon cirmos foltos, de ő volt a kedvencem).

Summer state of mind

 

Tegnap hajnalban hazaértünk, ma már dolgoznom is kell, de fejben ott ragadtam a tengerparton...

Majd írok részletesebben is a múlt hétről, de
- a villa, ahol megszálltunk, szuper volt (és ami fontos, bőven elég nagy 6 felnőttnek és egy egyévesnek ahhoz, hogy együtt és külön is tudjunk időt tölteni), a közeli tengerpart klassz és nyugis, a naplementék pedig extra gyönyörűek
- B. végig elég vacakul volt (hozott magával egy rejtélyes hasfájást, ami kb. pont addigra múlt el, mire indultunk haza), de ezzel együtt is tudtuk tartani az 1 nap pihi-1 nap kalandozás ritmust, amit terveztünk
- autó nélkül elképzelhetetlen lett volna az egész, de nagyon sokszor csak a szerencsén múlt, hogy megúsztuk karcolás nélkül, szörnyűek az utak, és nagyon durván vezetnek az itteniek
- életem legszebb tengerpartjain jártam

Woo

Atish Sewmangel, Unsplash

Ma egy szép nagy lépéssel közelebb kerültem a tényleges autóvezetéshez, megvan a KRESZ-vizsga :)) Csak közepesen aggódtam miatta, mert a legutóbbi ~20 próba-kérdéssoron már elég simán átmentem (összesen mostanra azt hiszem, 120+ alkalommal töltöttem ki, aminek csak elégnek kellene lennie), de nem voltam benne biztos, hogy ettől mégnem bukkanhat-e fel egy csomó olyan kérdés, amiről fogalmam sincs...Végül ez is történt, nem tudom, hogy csak pechem volt-e, de nagyon sok olyasmibe futottam bele, amibe korábban nem (... kell-e elsősegély-készletet tartani segédmotoros kerékpáron? hogy lehet vontatni automata váltós autót?), bár szerencsére a többségük kilogikázható volt, az elsőbbségadási helyzetek pedig nem annyira bonyolultak, mint lehettek volna, és még úgy is, hogy alapos szerettem volna lenni, kb. 15 perc után rá tudtam kattintani a "teszt lezárása" gombra.
Nagyjából arra tippeltem volna, hogy ha át is mentem, akkor épphogy, de végül 71/75 pont, sima ügy - utána viszonylag gyorsan kitessékeltek a vizsgateremből, úgyhogy csak akkor tudtam igazán elhinni, amikor megjött az e-mail értesítés is (Eredménye:Kö (Sikeres (Megfelelt))).

Ma emiatt be kell húznom egy késő estig tartó munkanapot, de szerencsére olyan feladatom van, amire nem kell elképesztően koncentrálnom, és úgy is lehet vele elég látványosan haladni- most már csak jól kell időzíteni a dolgokat, hogy péntekig kitartson, és viszonylag nyugisan le tudjam zárni a dolgokat a nyaralás előtt. Csak ma reggel jöttem rá, hogy Scribd-on Everand-en meg se néztem, van-e Durrell-hangoskönyvük, és van egy csomó, sőt, még magyarul is, úgyhogy kivételesen ezzel (is) hangolódok Korfura (alapvetően pont azért választottuk ezt a helyszínt családilag, mert mindannyian szeretjük a könyveit).

Counting down the days

 

Tobias Reich, Unsplash

Hétvégén komolyabban is belevetettük magunkat a Korfu-tervezgetésbe, emiatt aztán ma 100%-os demotiváltsággal kezdtem a hétfőt (... de már csak 5 munkanap a maival együtt), fejben már egy olyan öbölben lógatom a lábam, mint ami a fenti képeken van- persze a teljes családdal közös szervezés az még mindig elég döcögősen halad, de próbálok visszavenni a mikromenedzselésből, és elengedni azt, ami nem rajtam múlik - azt szeretném tudni előre, hogy mi B.-vel milyen programokat, mennyi pihenést és milyen ritmust akarunk, és bárki csatlakozhat majd, aki szeretne (meg persze úgyis sokat fog számítani az is, hogy mennyire tudunk majd aludni egy egyévessel a házban, és mennyire szörnyűek az utak, és ehhez képest mekkora távokat mer majd B. bevállalni a bérelt autóval).

A korábbi (... évek óta tartó?) "nem tudok ruhát venni, nem tudok ruhát varrni"-időszak hivatalosan is lezárult, és szerintem 2020 óta ez lesz az első olyan nyaram, amibe egy viszonylag korrekt ruhatárral vágok bele (de most egy ideig nem akarok sem méteráruboltot, sem Vintedet látni). A Medicine viszont egyelőre mégse lesz a kedvenc márkám (és emiatt zseni a Vinted amúgy, mert a két próbaképp rendelt ing összesen kevesebbe került, lengyel szállítási költségestül is, mint egy teljes áru darab lett volna), a minták, színek és fazonok rendben vannak, de az egyiknél az anyag fakul nagyon durván, a másik pedig  viszonylag újnak hat, de egymillió kiálló cérnaszállal érkezett meg, és bár igazán nem nevezhetem magam profi varrónőnek, ennél még én is szebben fejeztem be a topokat.

Az viszont kezd egyre kevésbé vicces lenni, hogy bármilyen jól hangzó programot találok mostanában Pesten, az egészen konkrétan a nyaralás egy hetére esik... koncertekkel (Tamikrest, Fran Palermo, Platon-duo) kezdődött, de a steampunk design market is akkor lesz, lassan már nem is merek körülnézni, mert biztos, hogy minden június első hetében történik (és persze a választások is, bár tesóm utánanéz, hogy valahogy nem tudnánk-e Korfun szavazni). Nem baj, egyvalamit biztos, hogy várhatok majd a nyaralás után is: a második tetoválás folyamatban van, már az első tervet is láttam hozzá, és bár még nem tökéletes, de már ilyen formában is szemrebbenés nélkül bevállalnám. Persze ez megint azzal jár, hogy onnantól nem igazán strandolok majd, de egyszer már végigcsináltam egy nyarat friss tetoválással, és így 5 évvel később is teljesen jól néz ki, nem fakult vagy terült nagyon durván, még mindig szeretem.

Tidbits

 

Joshua Humpfer, Unsplash

Éppen teljes káosz a munka- nagyon sok a mozgó rész, végtelenek a Slack-threadek, és tegnap legalább háromszor csináltam újra az egyik funkciót, ahogy lépésről lépésre változtak az elvárások, úgyhogy azt hiszem, most hátralépek egy kicsit, és hagyom, hogy letisztuljanak a dolgok, mert már zúg a fejem.

Végignézve az oldalra összegyűjtott idei célojaimat, azt hiszem, a "Kipróbálni 10 olyan ország konyháját, amit eddig nem kóstoltam" időközben szép csendben "kipróbálni minél több közel-keleti éttermet"-re módosult, még márciusban zseniális volt a Byblos, és bár a Dobrumba nem vette át az első helyet, azért egy nagyon erős második - a héten pedig kipróbáljuk a Golit is (és közben annyiszor rendelem meg a za'atar-os/mentás/csicseriborsós Cézár-salátát a GreenHabitből, amennyiszer csak engedi a Wolt).

A nyaralással kapcsolatos lelkesedésem is elég hullámzó, néha elképesztően várom (már csak 8 munkanap!), néha aggódok, hogy mennyire fogunk működni egy kupacban, mennyire fog majd alkalmazkodásból állni az egész, de ahogy az előzetes készülődés kinéz, valószínűleg senkinek nem lesz probléma, ha külön (is) szervezünk programokat. A jövő heti KRESZ-vizsgáról meg próbálok nem teljesen elfeledkezni, bár mióta megnéztem egy sokadik videót is a villamosok elsőbbségével kapcsolatban, mindegyik teszten átmentem (mostanra már több, mint 100-at töltöttem ki, ennyi csak elég lesz...)

Run right back to her

 

Joshua Earle, Unsplash

Nem tudom, pontosan milyen biokémiai folyamat zajlik az agyamban a futás második öt percében, amikor pont elkapom a ritmust, kicsit megszűnik körülöttem a világ, és ordít a Living Things, de az egyik kedvenc érzésem a világon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a héten durván túlzásba vittem az életmóddal kapcsolatos optimalizálást, pár napig tudtam fog-összeszorítva egyszerre 14 órán át nem enni, 1500-as kalórialimitet tartani, a napi lépésszámot 10.000 környékére emelni, és szinte minden egyes nap mozogni kb. 30 percet, de péntekre már nagyon szétestem tőle, legyengültem és elfáradtam és nyűgös voltam az egésztől, úgyhogy lazítottam egy kicsit, és így ma már picit több energiám volt a konditeremre is, bár még nem az igazi. Ezzel együtt nem bánom, hogy bevállaltam a futást a végén, bár a nap hátralevő részében nem akarok felkelni a kanapéról...