Woo

Atish Sewmangel, Unsplash

Ma egy szép nagy lépéssel közelebb kerültem a tényleges autóvezetéshez, megvan a KRESZ-vizsga :)) Csak közepesen aggódtam miatta, mert a legutóbbi ~20 próba-kérdéssoron már elég simán átmentem (összesen mostanra azt hiszem, 120+ alkalommal töltöttem ki, aminek csak elégnek kellene lennie), de nem voltam benne biztos, hogy ettől mégnem bukkanhat-e fel egy csomó olyan kérdés, amiről fogalmam sincs...Végül ez is történt, nem tudom, hogy csak pechem volt-e, de nagyon sok olyasmibe futottam bele, amibe korábban nem (... kell-e elsősegély-készletet tartani segédmotoros kerékpáron? hogy lehet vontatni automata váltós autót?), bár szerencsére a többségük kilogikázható volt, az elsőbbségadási helyzetek pedig nem annyira bonyolultak, mint lehettek volna, és még úgy is, hogy alapos szerettem volna lenni, kb. 15 perc után rá tudtam kattintani a "teszt lezárása" gombra.
Nagyjából arra tippeltem volna, hogy ha át is mentem, akkor épphogy, de végül 71/75 pont, sima ügy - utána viszonylag gyorsan kitessékeltek a vizsgateremből, úgyhogy csak akkor tudtam igazán elhinni, amikor megjött az e-mail értesítés is (Eredménye:Kö (Sikeres (Megfelelt))).

Ma emiatt be kell húznom egy késő estig tartó munkanapot, de szerencsére olyan feladatom van, amire nem kell elképesztően koncentrálnom, és úgy is lehet vele elég látványosan haladni- most már csak jól kell időzíteni a dolgokat, hogy péntekig kitartson, és viszonylag nyugisan le tudjam zárni a dolgokat a nyaralás előtt. Csak ma reggel jöttem rá, hogy Scribd-on Everand-en meg se néztem, van-e Durrell-hangoskönyvük, és van egy csomó, sőt, még magyarul is, úgyhogy kivételesen ezzel (is) hangolódok Korfura (alapvetően pont azért választottuk ezt a helyszínt családilag, mert mindannyian szeretjük a könyveit).

Counting down the days

 

Tobias Reich, Unsplash

Hétvégén komolyabban is belevetettük magunkat a Korfu-tervezgetésbe, emiatt aztán ma 100%-os demotiváltsággal kezdtem a hétfőt (... de már csak 5 munkanap a maival együtt), fejben már egy olyan öbölben lógatom a lábam, mint ami a fenti képeken van- persze a teljes családdal közös szervezés az még mindig elég döcögősen halad, de próbálok visszavenni a mikromenedzselésből, és elengedni azt, ami nem rajtam múlik - azt szeretném tudni előre, hogy mi B.-vel milyen programokat, mennyi pihenést és milyen ritmust akarunk, és bárki csatlakozhat majd, aki szeretne (meg persze úgyis sokat fog számítani az is, hogy mennyire tudunk majd aludni egy egyévessel a házban, és mennyire szörnyűek az utak, és ehhez képest mekkora távokat mer majd B. bevállalni a bérelt autóval).

A korábbi (... évek óta tartó?) "nem tudok ruhát venni, nem tudok ruhát varrni"-időszak hivatalosan is lezárult, és szerintem 2020 óta ez lesz az első olyan nyaram, amibe egy viszonylag korrekt ruhatárral vágok bele (de most egy ideig nem akarok sem méteráruboltot, sem Vintedet látni). A Medicine viszont egyelőre mégse lesz a kedvenc márkám (és emiatt zseni a Vinted amúgy, mert a két próbaképp rendelt ing összesen kevesebbe került, lengyel szállítási költségestül is, mint egy teljes áru darab lett volna), a minták, színek és fazonok rendben vannak, de az egyiknél az anyag fakul nagyon durván, a másik pedig  viszonylag újnak hat, de egymillió kiálló cérnaszállal érkezett meg, és bár igazán nem nevezhetem magam profi varrónőnek, ennél még én is szebben fejeztem be a topokat.

Az viszont kezd egyre kevésbé vicces lenni, hogy bármilyen jól hangzó programot találok mostanában Pesten, az egészen konkrétan a nyaralás egy hetére esik... koncertekkel (Tamikrest, Fran Palermo, Platon-duo) kezdődött, de a steampunk design market is akkor lesz, lassan már nem is merek körülnézni, mert biztos, hogy minden június első hetében történik (és persze a választások is, bár tesóm utánanéz, hogy valahogy nem tudnánk-e Korfun szavazni). Nem baj, egyvalamit biztos, hogy várhatok majd a nyaralás után is: a második tetoválás folyamatban van, már az első tervet is láttam hozzá, és bár még nem tökéletes, de már ilyen formában is szemrebbenés nélkül bevállalnám. Persze ez megint azzal jár, hogy onnantól nem igazán strandolok majd, de egyszer már végigcsináltam egy nyarat friss tetoválással, és így 5 évvel később is teljesen jól néz ki, nem fakult vagy terült nagyon durván, még mindig szeretem.

Tidbits

 

Joshua Humpfer, Unsplash

Éppen teljes káosz a munka- nagyon sok a mozgó rész, végtelenek a Slack-threadek, és tegnap legalább háromszor csináltam újra az egyik funkciót, ahogy lépésről lépésre változtak az elvárások, úgyhogy azt hiszem, most hátralépek egy kicsit, és hagyom, hogy letisztuljanak a dolgok, mert már zúg a fejem.

Végignézve az oldalra összegyűjtott idei célojaimat, azt hiszem, a "Kipróbálni 10 olyan ország konyháját, amit eddig nem kóstoltam" időközben szép csendben "kipróbálni minél több közel-keleti éttermet"-re módosult, még márciusban zseniális volt a Byblos, és bár a Dobrumba nem vette át az első helyet, azért egy nagyon erős második - a héten pedig kipróbáljuk a Golit is (és közben annyiszor rendelem meg a za'atar-os/mentás/csicseriborsós Cézár-salátát a GreenHabitből, amennyiszer csak engedi a Wolt).

A nyaralással kapcsolatos lelkesedésem is elég hullámzó, néha elképesztően várom (már csak 8 munkanap!), néha aggódok, hogy mennyire fogunk működni egy kupacban, mennyire fog majd alkalmazkodásból állni az egész, de ahogy az előzetes készülődés kinéz, valószínűleg senkinek nem lesz probléma, ha külön (is) szervezünk programokat. A jövő heti KRESZ-vizsgáról meg próbálok nem teljesen elfeledkezni, bár mióta megnéztem egy sokadik videót is a villamosok elsőbbségével kapcsolatban, mindegyik teszten átmentem (mostanra már több, mint 100-at töltöttem ki, ennyi csak elég lesz...)

Run right back to her

 

Joshua Earle, Unsplash

Nem tudom, pontosan milyen biokémiai folyamat zajlik az agyamban a futás második öt percében, amikor pont elkapom a ritmust, kicsit megszűnik körülöttem a világ, és ordít a Living Things, de az egyik kedvenc érzésem a világon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a héten durván túlzásba vittem az életmóddal kapcsolatos optimalizálást, pár napig tudtam fog-összeszorítva egyszerre 14 órán át nem enni, 1500-as kalórialimitet tartani, a napi lépésszámot 10.000 környékére emelni, és szinte minden egyes nap mozogni kb. 30 percet, de péntekre már nagyon szétestem tőle, legyengültem és elfáradtam és nyűgös voltam az egésztől, úgyhogy lazítottam egy kicsit, és így ma már picit több energiám volt a konditeremre is, bár még nem az igazi. Ezzel együtt nem bánom, hogy bevállaltam a futást a végén, bár a nap hátralevő részében nem akarok felkelni a kanapéról...

Glimmers

 

Taneli Lahtinen, Unsplash

- tegnap a saját készítésű, dzsungelmintás topból kiindulva sikerült egy meglepően menő összeállítást felvennem- mostanában nagyon tetszik a blézer+fehér sportcipő, kellően mintás-színes ruhákkal kombinálva, és végre ez egy olyan, zöldesbarna árnyalatú felső, ami nem üti az összes zöldesbarna árnyalatú nadrágomat (viszonylag limitált színpalettán mozgok, egy csomó egyszínű cuccal és néhány mintással, és valahogy mégis sikerül összeakadniuk; valószínűleg azért, mert a varrásnál egyelőre fontosabb szempont volt a meglevő, évek óta szekrényben porosodó anyagok felhasználása annál, hogy mi lenne a lehető legtöbb meglevő ruhadarabommal kombinálható... de lassan eljutok idáig is)

- már több fűszernövény is szörnyű halált halt az ablakpárkányomon, de hétvégén a piacon találtam egy egész strapabírónak tűnő borsmentát, ami egyelőre még bírja a gyűrődést, és így tudok citromos-mentás limonádét inni napközben (meg mentával enni a rengeteg epret)

- a múlt héten felfedezett Janikovszky-parkban üldögélni a közösségi irodában töltött nap végén, és gyönyörködni a páfrányokban (és pont nem elázni hazafelé menet)

But I can't see you every night

 

Mohammadreza Charkhgard, Unsplash

Ma megint léptem egyet előre a jogsi megszerzése felé vezető úton: megvan az orvosi alkalmassági, vagyis bejelentkezhetek a KRESZ-vizsgára (nem is baj, mert ahogy időben távolodok a tanfolyamtól, fogy a lendület, az utóbbi pár napban egyre kevesebb és kevesebb próbatesztet töltöttem ki, bár amiket megcsináltam, azok többségén át is mentem), és ha minden jól alakul, május utolsó héteben túl is eshetek rajta (az elsősegély így is marad majd a nyaralás utánra).
Azt hiszem, 4-5 éve először találkoztam személyesen a háziorvosommal, és mint kiderült, valószínűleg utoljára is, mert a hónap végén nyugdíjba megy- szomorú, mert már a Pestre költözésünk óta hozzá járunk, és az utódja biztos nem olyan lesz, aki jól ismer mindkettőnket, és lelkesen érdeklődik az esküvőnkről (meg hogy tervezünk-e gyereket). Így azt hiszem, szakad az utolsó szál is, ami az 5. kerülethez köt, pedig mindig kellemes nosztalgiával sétáltam át a Ferenciek terén (bár a Madal egy szuper kávézó a napközbeni munkához, úgyhogy lehet, hogy ide eljövök még).

Nem jutottam túl sokáig a kapszulagardrób-tervezéssel, túl sok a változó, de egyvalami egyértelművá vált, miután összeszedtem a mostanában kedvenc ruháimat: ha ezeket el akarom vinni a nyaralásra, akkor kelleni fog valami, amivel eltüntetem a ráncokat belőlük, mert szinte minden viszkóz vagy len, és képtelenség úgy elrakni őket a bőröndbe, hogy használható állapotban kerüljenek elő. Úgyhogy gyors online kutatómunka után rendeltem egy kézi gőzölőt, ami remélhetőleg itthoni használatra is kiváltja a vasalót, mert most eléggé hozzájárul a nappaliban uralkodó káoszhoz, hogy a varrógépen és az éppen használatban levő anyagdarabokon kívül a vasalódeszkát is állandóan kerülgetnem kell (sose gondoltam volna, de a varrás egyik első és legnagyobb tanulsága volt, hogy ki lehet ugyan spórolni a millió "és vasald el a ráhagyásokat"-lépést, de sokkal jobban fog kinézni a végeredmény, ha megcsinálom). 

Cérnaception

 

Boglárka Salamon, Unsplash

Hétvégén itt volt B. családja, úgyhogy varróműhelyből átlagos nappalivá kellett alakítanunk a nagyszobát (oké, tény, hogy sokkal jobban néz ki így, de amíg nem költözünk egy olyan lakásba, ahol van egy extra, erre használható félszoba, addig marad a káosz), ami viszonylag gyorsan és hatékonyan megtörtént... kivéve a kósza cérnaszálakat, amiket úgy is folyamatosan szedegettünk a padlóról, hogy pénteken legalább kétszer végigporszívóztunk minden sarkot (de legalább gombostűt nem talált senki sehol, ami szuper, mert B. teljesen jól viseli a varrással járó felfordulást, egyedül a random helyeken felbukkanó tűktől fél).

A péntek este és a szombat nagy része így kiesett, viszont vasárnap megint tudtam konditerembe menni, a tanulságok:
- az edzés+szauna+zuhany után érzem magam a legjobban a bőrömben
- nem érdemes sötétben pakolni az edzőcuccot, főleg, ha a sportmelltartóm nagyon hasonlóan szürkészöld színű és ugyanolyan fazonú, mint az új bikinifelsőm (de: az edzés nagy részéhez ez is oké volt, csak futni nem tudtam)
- ha "szaunavilágnak" neveznek valamit, az még nem jelenti azt, hogy egynél több szauna is van
- a System of a Down Hypnotize albuma szuper edzős zene (ezer éve nem hallgattam őket, de csütörtökön szóba kerültek a céges chaten, és azóta nem mennek ki a fejemből)

Egyébként úgy néz ki, az időszakos böjt+kalóriaszámolás+több mozgás kombináció működik, a testsúlyom is megindult lefelé, de ami sokkal fontosabb, hogy erősítik egymás hatását, és nem nehéz betartani őket (tegnap étteremben vacsiztam, ami miatt 7 helyett 8:30 volt az a pont, ahonnan a 12 óra indult, így viszont reggel 8 után még egyáltalán nem voltam éhes), úgyhogy a nyaralásig megpróbálok eljutni odáig, hogy 12 helyett stabilan 14 óra legyen az éjszakai nemevés időtartama.

A varrással pedig egész jól haladok, még ha mindent cérnák borítanak is; a tervezett ruháról kiderült, hogy a szabásmintán leírtakkal szemben nem kell kombinálni a méreteket, a 10-es tökéletes (ezért éri meg először megvarrni az egészet játszós anyagból, így is hajtépős volt visszabontani, kisebbre vágni és újravarrni a teljes szoknyát, de így legalább élesben csak egyszer kell majd), úgyhogy a héten megyek majd, kinyomtatom a mintát A0-s méretben, hogy ne egy pontatlan illesztésen vagy ragasztáson múljon semmi, utána pedig veszek egy mély levegőt, és elkezdem használni hozzá a barcelonai anyagot.
A másik aktív projekt egy top, annak a szoknyának a feldarabolt részeiből, amit még tavaly találtam egy vintage turkálóban, és nagyon szeretem a színét és a mintáját is, de olyan fazon, amit biztosan nem hordanék (felszabadító volt elismerni magamnak, hogy a belátható jövőn belül nem fogok szoknyát felvenni), így viszont egy kis trükközéssel újra tud születni (a "most már tényleg végleges" top szabásmintáján is legalább két ponton változtattam még, de egyre gyorsabban haladok a megvalósítással, ma nap végére valószínűleg be tudom majd fejezni). 

Összességében azt hiszem, most jött el az a pont, ahol hátra kell lépnem egyet, és végiggondolni, hogy áll a nyári ruhatáram, mik kombinálhatóak egymással, mi az, amiből ténylegesen többre lenne szükségem (topból valószínűleg ezen a ponton már nem), és honnan tudok szerezni - valószínűleg kiindulásképp a nyaralásra összeválogatok egy kapszulagardróbot, és azt bővítem majd később. 

Paint it green

 

Paul Blenkhorn, Unsplash

Azt hiszem, a zöld lenvászonnal kezdődött, amit aztán rengeteget láttam, míg elkészült belőle a top és a sál (egyébként ez annyira fura, hogy mi tesz egy s.k. ruhadarabot "igazivá", a lenvászon sállal igazán nem kellett túl sok mindent csinálni, csak beszegni a széleit, mégse annyira szerettem hordani, valami nem stimmelt.. és aztán a másik sálamat nézegetve rájöttem, hogy ha kirojtosítom az anyag végét, ami egy picit időigényes, de nagyon egyszerű folyamat, akkor sokkal profibb az összhatás, és csak ennyi kellett); utána rendeltem online egy zöld hátizsákot (itt csak annyi volt a szempont, hogy színes legyen, mert van már egy hátizsákom, amit nagyon szeretek és állandóan hordok, de teljesen semleges és unalmas szürke), aztán váratlanul találtam a h&m webshopjában két bikinifelsőt is, és mindkettő a khaki különböző árnyalata (ez egyáltalán nem volt szempont, csak hogy jól tartsanak és megfelelő méretűek legyenek, és ha van a feketén kívül más is, akkor jöhet)... itt már kezdett gyanús lenni a dolog, annyira meg se lepett, hogy a családi pikinken anya mondta, hogy van nála egy zöld nadrág, amit szeretne továbbpasszolni (nagyon durva egyébként, hogy mennyire összefonódnak a ruháink, az egyik tesóm olyan nadrágban volt, amit anya vett neki, a másik tesóm tetőtől talpig olyan ruhában, amit anya már nem hord, én pedig egy olyan nadrágban, amit tesóm selejtezett ki), és még azt a zöld tavaszi kabátomat is elkezdtem szinte állandóan hordani, ami legalább 2 éve csak állt a szekrényben kihasználatlanul. Valamiért most zöldre van szüksége a szervezetemnek (de lehet, hogy csak több időt kellene fák közt töltenem). 

Crumbly

 

Hen Kaznelson, Unsplash

Nem vagyok túl jó állapotban, bár már kicsit javult a helyzet csütörtökhöz képest... azt hittem, hogy sima ügy lesz, csak egy extra hosszú hétköznap, de nagyon odavágott az elsősegély-tanfolyam (egyébként se bírom a kórházi témákat, de most a szükségesnél sokkal többször hangzott el a "klinikai halott", "gerincsérülés" és a részletesen körbeírt vérzéstípusok, plusz hiába nem gondolok már rá túl sokszor, azért nem volt olyan rég a baleset, és ez a téma instant visszahozza azt a sokkos-legyengült-remegős "hajnali kettőkor ülök a sürgősségin, és várok a gipszelésre"-érzést, szóval nagyon nehéz volt kihúzni a három órát kiborulás nélkül). A pénteken még valahogy átvonszoltam magam, de rosszul esett az is, hogy ez most csak egy sima, nem-ötnapos hétvége, és az is, hogy sikerült közvetlenül egymás utánra időzítenem a konditerembe visszatérést (ami egyébként nagyon jót tett), az ipari mennyiségű palacsintasütést és az anyák napi családi pikniket, úgyhogy kapkodás, 15.000 lépés, és estére teljesen zombi voltam (de legalább a palacsintának nagy sikere volt, és véletlenül megvettem hozzá az idei tavasz legfinomabb epreit az Élesztő piacán).

A ma reggel pedig vérvétellel indult, és bár mióta másik kerületbe költöztünk, nem jártam ebben a rendelőben, vannak dolgok, amik sose változnak- itt mindig állandó a dráma, és még mindig itt dolgozik az az asszisztens, aki pont ugyanannyira szúr rosszul, mint amennyire undok mindenkivel (egy néni a folyosón kiabálva közölte, hogy hozzá ugyan biztos nem fog bemenni), és hiába kell előre időpontot foglani, azért ahhoz képest még legalább egy órán át vártam. Nem baj, úgyis próbálok óvatos lépésekkel közeledni az intermittent fasting-hoz, most legalább kiderült, hogy kibírom fél 10-ig evés nélkül, ha úgy alakulnak a körülmények. A májusnak úgyis az egyik fő célja az egészségesebb életmód, több mozgás, kevesebb snack, most úgy érzem, végre elindultam a jó irányba. 

the tiniest workweek

 

Ben Kim, Unsplash

Nagyon szuper volt a szentendrei hétvége, bár a szombat kicsit döcögősen indult, de utána vasárnap, amikor már fejben is megérkeztünk, kisimult minden - tökéletes, napsütéses-késő tavaszi idő, de nem túl meleg; mégiscsak nyitva volt hétvégén a kinézett kiállítás, úgyhogy szép kényelmesen végig tudtunk sétálni a képek közt (volt egy Miró is!), utána a BLKN Bistro-ban ebédeltünk (a sült csirke is szuper volt, és a görög saláta is, de az igazi wow-faktor a pita, nagyon-nagyon rég nem ettem már ennyire finomat), és délután volt egy saját wellness-részlegünk a hotelben, csak miattunk kapcsolták be a szaunát, de pont emiatt most először végig tudtam ülni benne egy teljes homokórányi időt, utána pedig gondolatok nélkül ázni a jacuzziban B. mellett.
Este sajnos nem jutottunk le a Kacsakőbe, mert még nagyon szezon eleje van, és 7-kor már zárnak is, de cserébe két különböző kerthelyiségben is fröccsöztünk, és hétfőn úgy jöttünk haza, hogy tudtuk, hogy még van több, mint két napnyi pihi a két napos munkahét előtt (egyébként szívás a bérelt közösségi autós kirándulások után visszaszokni a HÉV-re, főleg a hétvégi pótlóbuszos verzióra, de annyira durván elszálltak az áraik, hogy most inkább kihagytuk).
Nagyon büszke vagyok magamra, mert ha a laptopomtól távol töltök egy hétvégét, általában fel szokott ugrani a képernyőidő napi 2-3 órára mobilon (meg átmenetileg visszakerül rá az insta meg a reddit), most viszont sikerült egy óra alatt tartani, sőt, mióta csak Connections-sel indul a napom, sose hagytam még ki egy alkalmat se (még az április 1-i emojis verziót se), csak most vasárnap.

Május elsején legalább háromszor sikerült elfelejteni, hogy ünnepnap van, nem csak egy random hétköznap-amikor-szabin-vagyok, de igazából nem kavart be a tervekbe; végre Pesten tölt pár napot tesóm, és végre volt időnk együtt ebédelni, meg beszélgetni egy kicsit (bár sajnos arra nem sikerült rábeszélnem, hogy jöjjön velem Barcelonába vagy Glasgow-ba Hozier-koncertre nyáron, úgyhogy sürgősen el kell kezdenem nyugat-európai Hozier-rajongókkal barátkozni, vagy venni egy nagy levegőt, és belevágni egyedül), hétvégén pedig most először háromgenerációs anyák napját fogunk tartani (remélem, jó idő lesz, és ha igen, akkor a Margitszigeten).
A mostani két nap munka szempontjából remélhetőleg nem lesz vészes, de ma délután pluszban lesz egy elsősegély-tanfolyam is - jó lenne azt is letudni a KRESZ mellett még májusban, és akkor nyártól tényleg jöhetne a vezetés... a felkészüléssel nem állok rosszul, mostanában 62-70 közöttiek a teszteredményeim, és tegnap sikerült egy 74 pontosat is írnom (75 pontot lehet szerezni összesen, és 65-től lehet átmenni rajta). Még mindig tépem a hajam egy kicsit a kérdések bizonyos csoportjától (tervezem, hogy csinálok egy "best of értelmetlen kresz-kérdések"-listát), és amikor azt hiszem, tényleg értem az elsőbbségadás minden árnyalatát, jön egy újabb csavar, de azért ha jövő héten sikerül megszerezni az orvosi alkalmasságit hozzá, akkor azt hiszem, jelentkezek is a vizsgára.