2024. május 2., csütörtök

the tiniest workweek

 

Ben Kim, Unsplash

Nagyon szuper volt a szentendrei hétvége, bár a szombat kicsit döcögősen indult, de utána vasárnap, amikor már fejben is megérkeztünk, kisimult minden - tökéletes, napsütéses-késő tavaszi idő, de nem túl meleg; mégiscsak nyitva volt hétvégén a kinézett kiállítás, úgyhogy szép kényelmesen végig tudtunk sétálni a képek közt (volt egy Miró is!), utána a BLKN Bistro-ban ebédeltünk (a sült csirke is szuper volt, és a görög saláta is, de az igazi wow-faktor a pita, nagyon-nagyon rég nem ettem már ennyire finomat), és délután volt egy saját wellness-részlegünk a hotelben, csak miattunk kapcsolták be a szaunát, de pont emiatt most először végig tudtam ülni benne egy teljes homokórányi időt, utána pedig gondolatok nélkül ázni a jacuzziban B. mellett.
Este sajnos nem jutottunk le a Kacsakőbe, mert még nagyon szezon eleje van, és 7-kor már zárnak is, de cserébe két különböző kerthelyiségben is fröccsöztünk, és hétfőn úgy jöttünk haza, hogy tudtuk, hogy még van több, mint két napnyi pihi a két napos munkahét előtt (egyébként szívás a bérelt közösségi autós kirándulások után visszaszokni a HÉV-re, főleg a hétvégi pótlóbuszos verzióra, de annyira durván elszálltak az áraik, hogy most inkább kihagytuk).
Nagyon büszke vagyok magamra, mert ha a laptopomtól távol töltök egy hétvégét, általában fel szokott ugrani a képernyőidő napi 2-3 órára mobilon (meg átmenetileg visszakerül rá az insta meg a reddit), most viszont sikerült egy óra alatt tartani, sőt, mióta csak Connections-sel indul a napom, sose hagytam még ki egy alkalmat se (még az április 1-i emojis verziót se), csak most vasárnap.

Május elsején legalább háromszor sikerült elfelejteni, hogy ünnepnap van, nem csak egy random hétköznap-amikor-szabin-vagyok, de igazából nem kavart be a tervekbe; végre Pesten tölt pár napot tesóm, és végre volt időnk együtt ebédelni, meg beszélgetni egy kicsit (bár sajnos arra nem sikerült rábeszélnem, hogy jöjjön velem Barcelonába vagy Glasgow-ba Hozier-koncertre nyáron, úgyhogy sürgősen el kell kezdenem nyugat-európai Hozier-rajongókkal barátkozni, vagy venni egy nagy levegőt, és belevágni egyedül), hétvégén pedig most először háromgenerációs anyák napját fogunk tartani (remélem, jó idő lesz, és ha igen, akkor a Margitszigeten).
A mostani két nap munka szempontjából remélhetőleg nem lesz vészes, de ma délután pluszban lesz egy elsősegély-tanfolyam is - jó lenne azt is letudni a KRESZ mellett még májusban, és akkor nyártól tényleg jöhetne a vezetés... a felkészüléssel nem állok rosszul, mostanában 62-70 közöttiek a teszteredményeim, és tegnap sikerült egy 74 pontosat is írnom (75 pontot lehet szerezni összesen, és 65-től lehet átmenni rajta). Még mindig tépem a hajam egy kicsit a kérdések bizonyos csoportjától (tervezem, hogy csinálok egy "best of értelmetlen kresz-kérdések"-listát), és amikor azt hiszem, tényleg értem az elsőbbségadás minden árnyalatát, jön egy újabb csavar, de azért ha jövő héten sikerül megszerezni az orvosi alkalmasságit hozzá, akkor azt hiszem, jelentkezek is a vizsgára. 

4 megjegyzés:

  1. én is játszom vele amióta mutattad :) egy barátommal mindig elküldjük egymásnak hogy hogy sikerült és megbeszéljük az aznapit. olyan jóó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. komoly függőséget (és néha fruszrációt) okoz :) amúgy te érzed, hogy jobb lettél benne? nekem az az egyik kedvenc részem, hogy már mennyivel többször sikerült megoldani, sőt, néha a lila kategóriát találom meg először :))

      Törlés
    2. Én nem érzem sajnos :D Én a feladványokat érzem változónak, azt nem érzem hogy én jobb lettem volna. De ki tudja persze... Kár hogy nem menti el a statisztikát, bár nem tudom hogy lehetne mérni, de legalább hogy sikerült vagy nem, azt elmenthetné

      Törlés
    3. Ú, az biztos, hogy a feladványok nehézségi foka is nagyon hullámzó... én amúgy írok egy listát róla, hogy melyik napokon sikerült megcsinálnom, de tényleg jó lenne, ha az oldalon is lehetne követni (anélkül, hogy elő kellene fizetni a New York Times-ra :)

      Törlés