 |
| Paul Blenkhorn, Unsplash |
Azt hiszem, a zöld lenvászonnal kezdődött, amit aztán rengeteget láttam, míg elkészült belőle a top és a sál (egyébként ez annyira fura, hogy mi tesz egy s.k. ruhadarabot "igazivá", a lenvászon sállal igazán nem kellett túl sok mindent csinálni, csak beszegni a széleit, mégse annyira szerettem hordani, valami nem stimmelt.. és aztán a másik sálamat nézegetve rájöttem, hogy ha kirojtosítom az anyag végét, ami egy picit időigényes, de nagyon egyszerű folyamat, akkor sokkal profibb az összhatás, és csak ennyi kellett); utána rendeltem online egy zöld hátizsákot (itt csak annyi volt a szempont, hogy színes legyen, mert van már egy hátizsákom, amit nagyon szeretek és állandóan hordok, de teljesen semleges és unalmas szürke), aztán váratlanul találtam a h&m webshopjában két bikinifelsőt is, és mindkettő a khaki különböző árnyalata (ez egyáltalán nem volt szempont, csak hogy jól tartsanak és megfelelő méretűek legyenek, és ha van a feketén kívül más is, akkor jöhet)... itt már kezdett gyanús lenni a dolog, annyira meg se lepett, hogy a családi pikinken anya mondta, hogy van nála egy zöld nadrág, amit szeretne továbbpasszolni (nagyon durva egyébként, hogy mennyire összefonódnak a ruháink, az egyik tesóm olyan nadrágban volt, amit anya vett neki, a másik tesóm tetőtől talpig olyan ruhában, amit anya már nem hord, én pedig egy olyan nadrágban, amit tesóm selejtezett ki), és még azt a zöld tavaszi kabátomat is elkezdtem szinte állandóan hordani, ami legalább 2 éve csak állt a szekrényben kihasználatlanul. Valamiért most zöldre van szüksége a szervezetemnek (de lehet, hogy csak több időt kellene fák közt töltenem).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése