Lassan lezárulnak az ex-munkahelyemmel az utolsó szálak is, pár napon belül az irodából még tavaly elhozott szék is visszakerül majd, ami viszont sokkal izgalmasabb, hogy meglett az a dobozom, ami a költözéskor szívódott fel még nyáron, és amiben az a pár személyes cuccom volt, amit eredetileg az íróasztalomon tartottam, és amiben biztos voltam, hogy sose fogom többet látni (ez amúgy pár papírcetli kedves visszajelzésekkel és/vagy fontos git-parancsokkal, és Morris, a szamár, aki már a HR-es időszakban is az asztalomon volt, és klassz, hogy ez folytatódhat).
Az idei karácsony arca pedig a Sapkás Liba lesz, akit tegnap véletlenül láttam meg a közeli virágbolt kirakatában, és ma muszáj volt visszamennünk érte- indokolatlan, kicsit giccses és tökéletes (a fekete-fehér képen nem feltűnő, de a sapkája és a zoknija aranycsillámos). Magát a karácsonyi bevásárlást a libaszerzés után egyébként meglepően simán letudtuk, az ajándékok 99%-a is csak csomagolásra vár, és mert szeretem nehezíteni az életemet, a cukor-és tejmentes begli után holnap egy gluténmentes sajtos sütit is megpróbálok megsütni, bár vannak kételyeim.
Az évértékelésnek eddig kétszer ugrottam neki- az első kérdéssort nem éreztem annyira, ami nem is baj, mert amikor ma délelőtt megnyitottam a piszkozatként elmentett bejegyzést, el is szállt minden, amit nagy nehezen megválaszoltam... második körben egy másik kérdéssorral valamennyivel jobban sikerült haladni, bár egyelőre még ez is piszkozat csak, és ha ez is eltűnik a semmiben, akkor inkább feladom. Mindenesetre a tökéletes zene megvan hozzá, tegnap belehallgattam pár "2021 legjobb albumai"-toplistába, és ez az izlandi együttes kellően sötét és melankonikus a hangulatteremtéshez, és tökéletesen tudja ellensúlyozni a legközhelyesebb karácsonyi dalokat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése